1942. október 11-én látta meg a napvilágot Amitabh Bachchan, a legnagyobb élő bollywoodi legenda, akit François Truffaut „egyszemélyes filmipar”-nak titulált.
Amitabh Bachchannal azok is találkozhattak már, aki nem néznek bollywoodi filmeket. A Gettómilliomosban az ő autogramjáért ugrik bele a főhős kisfiú a latrinába. Baz Luhrmann A nagy Gatsby című filmjében pedig Meyer Wolfshiemet, a zsidó maffiavezért alakítja. Sőt, irodalmi említéssel is büszkélkedhet: Salman Rushdie A sátáni versek című regényének főszereplőjét részben róla mintázta.
Bachchannak sikerült az, ami Bollywoodban szinte lehetetlen: a filmiparon kívülről érkezett a szakmába. (A másik híres kivétel Shah Rukh Khan.) A szakmabeli családi kapcsolatok nélkül futott be hihetetlen pályát. Édesapja urdu költő volt. Az ő írói művésznevét vette fel az egész család. Édesanyja hatására fordult a színészet felé.
Amitabh 1969-ben, 27 évesen debütált Bombayben, a bollywoodi filmgyártás fővárosában, eleinte csak jellegzetes baritonjával, mivel a filmszerepekhez, különösen a főszerepekhez túl sötétnek ítélték a bőrét a nyugatiasabb, világos karaktereket kedvelő készítők, és túl magasnak is tartották. Innen mellékszerepen át vezetett az út az 1973-ban forgatott Zanjeer-ig, amelynek főszerepével megteremtette a hetvenes évek ikonikus alakját, a „dühös fiatalember” figuráját. A karakter sikere a történelmi háttér ismeretében válik érthetővé.
India az 1947-ben megszerzett függetlenség után egyfajta optimista várakozás állapotába került, a korábbi gyarmati uralom helyére egy új rendszert vártak. A hetvenes évekre nyilvánvalóvá vált, hogy a nemzetépítő törekvések, a szociális és gazdasági reformok nem hozták meg a várt változásokat. A kisemberek helyzete még nehezebb lett, kiábrándultak a politikából és nem bíztak a korrupt hatalomban és az azt kiszolgáló rendszerben.
Bollywood a stúdió-korszakát élte az ötvenes-hatvanas években, a szirupos szerelmi történetek vagy az idealizmus és hazafiasság uralkodtak a filmekben. A hetvenes évekre az ábrázoltak olyan éles ellentétbe kerültek az emberek mindennapjaival, hogy a közönség elfordult a filmektől.
Az új hős, a dühös fiatalember, elégedetlen, cinikus, erőszakos és általában munkásosztálybeli volt, aki a törvény határain túl is szembeszállt az elnyomással és igazságtalansággal, még akkor is, ha az az állam képviselőinek képében jelent meg. A főhős típus és vele az akciófilmek megjelenése visszavezette a nézőket a moziba, Amitabh Bachchanból pedig, akivel a karakter összeforrt, szupersztárt csinált.
Az elkövetkező tíz évben 65 filmet forgatott, köztük 1975-ben az indiai filmfesztivál programjában is szereplő Lángnyelveket (Sholay), amely az indiai filmművészet klasszikus darabjává vált. A történet két kisstílű bűnözőről szól, akiket egy nyugalmazott rendőr felbérel, hogy szabadítsák meg a faluját az őket terrorizáló banditától. A film a kor tipikus problémáit állítja középpontba: a szegénységet, a vidéki, nincstelen lakosság elnyomását, a bűnözés elharapódzását és az államhatalom tehetetlenségét, hisz a falusiaknak maguknak kell megbirkózni a nehézségekkel.
Népszerűsége a hollywoodi sztárokhoz viszonyítva is elképzelhetetlen mértékű volt. 1982-ben a Coolie című film forgatásán a dublőr nélkül dolgozó Bachchan az egyik verekedési jelenetben ráesett egy asztal sarkára életveszélyesen megsérült. A rajongók országszerte imákat mondtak érte, felajánlották vérüket vagy szerveiket, a miniszterelnök, Indira Gandhi pedig megszakította amerikai körútját, hogy meglátogassa. Hónapokig kórházban volt, közben rajongói hosszú sorokban érkeztek jobbulást kívánni. A felvétel pedig, ami így is sikerült, belekerült a kész filmbe.
Megérezve, hogy az általa játszott karakter és az egyre erőszakosabb akciófilmek kora leáldozóban van, a nyolcvanas évek közepén egy időre visszavonult a filmezéstől és tett egy három éves kitérőt a politika irányába. Az ezt követő években többször megkísérelt visszatérni a filmiparhoz, változó fogadtatással. Végül a 2000-es évek hozták meg számára ismét a sikert.
2000-től már bátrabban válogatva a forgatókönyvek között, változatos szerepekben bemutatva, hogy színészi képességei nem merülnek ki a dühös fiatalember karakternél. Változatos tehetségét fő- és mellékszereplőként, pátriárkától dzsinnen át maffiavezérig terjedő skálán csillogtatta meg. Emellett olyan televízió műsorokat vezet, mint az indiai Legyen Ön is Milliomos! és a Bigg Boss című indiai Big Brother. 2001-ben Magyarországon is járt az Aks című film forgatásán. Hazánk itt Olaszországot játszotta Bachchan pedig egy rendőrfőnököt.
Szakmai sikerei egyidőben érkeztek a magánéletivel. Feleségével, Jaya Bhadurival, aki szintén színész, 1973-ban házasodtak össze. Többször játszottak szerelmes vagy házaspárt a hetvenes és a kétezres években egyaránt a bollywoodi szokásoknak megfelelően. Két gyermekük született, Shweta és Abhishek. Utóbbi szülei példáját követve a színészi pályát választotta. Ma már a saját jogán is elismert a szakmában, elsősorban, mint a Dhoom filmek sztárja. Felesége a világ legszebb nőjeként is emlegetett Aisharya Rai-Bachchan a szépségkirálynő-színésznő. A kapcsolatok nélkül érkező Amitabh mára saját filmes dinasztiát alapított.
Sztár státuszához ma sem férhet kétség. Hollywoodhoz hasonlóan Mumbaiban is a turisták kedvelt célpontjai a sztárok házai. Mumbai Juhu nevű luxus negyedében álló házuk előtt az egész utcát eltorlaszoló tömeg várja, hogy bálványuk kijöjjön a kapuhoz egy barátságon integetésre. Az Indiában hagyományos többgenerációs háztartásban él fiával, menyével és unokájával együtt a tavaly óta 5 villából álló komplexumban. 2007-ben bekövetkezett haláláig Amitabh édesanyja is velük lakott.
Nyolcvan évesen, 240-nél is több filmmel a háta mögött Bachchan még mindig forgat.
(az indiai nevek átírásánál az angolos változatot alkalmaztam)