Orbán György I. szimfóniájának bemutatójára készül Hollerung Gábor és a Budafoki Dohnányi Zenekar november 8-án a Zeneakadémián.
A Budafoki Dohnányi Zenekar évadának egyik legfontosabb kortárszenei eseménye Orbán György I. szimfóniájának bemutatója, amihez a koncerten Brahms I. (D-dúr) szerenádja és Sosztakovics első hegedűverseny társul Daniel Matejča szólójával.
Az elmúlt két évben Orbán György három szimfóniát is papírra vetett. Az első szimfónia a szerző klasszikus és romantikus zenében gyökerező gondolkodásának tanúságtétele. Már az a tény, hogy szimfóniának nevezi a művét, a klasszikus hagyományokhoz való ragaszkodását tükrözi, hiszen a 20. század óta egyre kevesebb szimfónia születik. Orbán első szimfóniájának zenei struktúrája a tőle megszokott közérthetőséghez képest is tovább egyszerűsödik, a darab hangnemisége világos, felépítése is klasszikus. Mindemellett a sokat emlegetett kollektív emlékezet számos gesztusára is ráismerhetünk a műben, legyen az egy dies irae-dallam, vagy a „Könnyűjáró kismenyecske, dobszerda” népdal fordulata.
Orbán György így vélekedik saját művéről: „olyat nem tudunk írni, mint Haydn, és ha Haydnt utánozzuk, csúfos véget érünk. (…) Az első szimfóniám négy tételes, az első hármat motivikus szálak kötik össze. Megjelenik benne pár ismert népdal-foszlány és egy közismert gyermekdal. Ezek nem idézetek, mert a szimfónia egésze össze van nőve velük. (…) A Budafoki Dohnányi zenekar sokszor játszotta szerzeményeimet, Hollerung Gábor pedig igen megtisztelő figyelemmel kiséri munkásságomat. Gondolom, ennek egyik oka az, hogy a zenéről nagyjából ugyanazt gondoljuk. A jövő zenéje (amiről semmit sem tudunk), nem lehet a múlt megtagadása. A művészetről annyit ma már biztosan tudunk, hogy folyamatosan alakul.”
