Sokan ábrándoznak arról, hogy a hétköznapi munkájukat egy napon felcserélhetik egy izgalmasabb, kreatívabb karrierre, például befutnak íróként. Vannak olyanok, akiknek ez nem csak álom maradt, hanem jelentős irodalmi alkotásokat tettek le az asztalra. Mutatjuk, mivel foglalkoztak az irodalom nagyjai mielőtt a közönség és a szakma felfedezte őket.
Margaret Atwood: Barista
A Vakbérgyilkos és A szolgálólány meséjének ünnepelt szerzője még 1962-ben dolgozott egy nyarat egy torontói kávézóban, hogy a keresetéből fedezze a tanulmányait. Saját bevallása szerint semmi gyakorlata nem volt a munkában, ennek ellenére egész jól boldogult, egyedül egy elromlott pénztárgép okozott neki nehéz perceket. Az élményt a Ka-Ching! című esszéjében írta meg.
Charlotte Brontë: Nevelőnő
Valószínűleg kevesen esnek le a székről a döbbenettől, hogy a Jane Eyre szerzője egykor nevelőnőként dolgozott. Charlotte Brontë éveken keresztül állt alkalmazásban nevelőnőként több családnál is. Egy idei angol tanárként is működött 1842-ben Brüsszelben.
Kurt Vonnegut: Autókereskedő
Kurt Vonnegut volt rendőrségi tudósító, PR-os a GE-nél, sőt, még az első Cape Cod-i Saab-kereskedésben is dolgozott 1975-ben, hogy eltartsa a családját. Az élményt A hazátlan ember című gyűjteményében megjelent írásban meg is örökítette. Vonnegut saját bevallása szerint meglehetősen vacak eladó és még annál is szörnyűbb szerelő volt. Azért az állásnak voltak előnyei is: a kevés kuncsaft miatt volt ideje megírni A Titán szirénjeit, illetve kidolgozta a Bajnokok reggelijének főhősét, Dwayne Hoovert.

Jack London: Osztrigatolvaj
A vadon szavának szerzője San Francisco környékén működött, mint „osztriga-kalóz”, ami a tolvaj lírai megnevezése. Ebben a minőségében éjszakánként a nagyvállalatok osztrigatenyészeteit fosztogatta, a zsákmányt pedig nappal továbbadta a halpiacon. Ezzel a pénzkereseti formával több későbbi művében is foglalkozott.
William S. Burroughs: Rovarirtó
A Meztelen ebéd szerzőjének élete meglehetősen fordulatos volt karrier szempontjából. Volt rabló, drogdíler, pultos, magándetektív, sőt, kártevőirtó is. Fiatalon Chicagóban házalt a rovarirtókkal annak ellenére – vagy talán éppen azért – mert gyűlölte a rovarokat. Ahogy kollégái, ő is megírta élményeit.
Arthur Conan Doyle: Sebész
Sherlock Holmes alakjának megteremtője nem a híres detektívvel, hanem hű társával osztozott a szakmáján: akárcsak Watson doktor, ő is sebészorvos volt. A búr háborúban Dél-Afrikában szolgált, majd egy hajón vállalt állást egy héthónapos sarkvidéki expedíción. Holmes-hoz az ihletet egy kollégájából merítette, akivel még diákként találkozott az Edinburgh-i Egyetemen. Az illető puszta megfigyelés segítségével képes volt a betegek munkájára, hobbijára vagy szokásaira következtetni.

George Bernard Shaw: Alkalmazott egy telefontársaságnál
Shaw a húszas évei elejéig dolgozott az Edison Telefontársaságnál, egészen pontosan egy londoni alagsorban. Itt tartott bemutatót az érdeklődőknek a telefon használatáról. Saját bevallása szerint a közönsége folyamatosan bizonytalankodott, hogy kell-e borravalót adni neki.
William Faulkner: Postás
Milyen érzés lehet, ha az embernek egy Nobel-díjas kézbesíti a villanyszámlát? William Faulkner Mississippiben tevékenykedett postásként, mielőtt regényei meghozták számára az elismerést. Ez a környékén élők számára is szerencsés fordulatként könyvelhető el, mivel a feljegyzések szerint a rábízott küldemények jelentős részét elveszítette, egyszerűen megszabadult azoktól a levelektől, amelyek szerinte jelentéktelenek voltak.
Harper Lee: Jegyértékesítő egy légitársaságnál
Harper Lee 1949-ben New Yorkban dolgozott egy légitársaság jegyértékesítési részlegén. Eközben a későbbi Pulitzer-díjas írta a 20. század nagy amerikai regényeként számontartott művét és irodalmi ügynököt keresett.
John Grisham: Vízvezeték-szerelő
A krimiíró, aki 275 millió könyvet adott el világszerte sohasem félt alámerülni az igazságszolgáltatás sötét és mocskos világában. Mielőtt azonban íróként befutott, egy vízvezetékszerelő mellett dolgozott. Egyik munkája közben döntötte el, hogy irodai állást vállal, majd egy ideig ügyvédnek készült.

Charles Dickens: Gyári munkás egy cipőpasztagyárban
Dickens behatóan ismerte az angol társadalom szegényebb rétegeinek életét, ahogy az regényeiből is kiderül. 12 évesen ugyanis dolgozni küldték, hogy segítsen a családjának miután édesapja tartozásai miatt az adósok börtönébe került.
JD Salinger: Programszervező egy óceánjárón
Mindazok, akik 1941-ben a svéd-amerikai luxushajó, a Kungsholm fedélzetén utaztak találkozhattak a Rozsban a fogó későbbi szerzőjével. Az ekkor mindössze 22 éves J.D. Salinger a különféle szórakozások, programok szervezéséért felelt.
Nicholas Sparks: Telemarketing – fogászati eszközök
Mielőtt a Szerelmünk lapjai című romantikus regényével befutott, Nicholas Sparks telefonon árult fogászati eszközöket. A sikerregényének kéziratát egy irodalmi ügynök fedezte fel egy halom, neki küldött anyag között.
John Steinbeck: Építőmunkás
Az Érik a gyümölcs szerzője New Yorkban dolgozott építkezéseken, de nemsokára nyugatra ment, ahol aztán megírta Nobel-díjas kötetét.
George Orwell: Indiai hivatalnok
Az 1984 és az Állatfarm írója elsőkézből szerzett tapasztalatokat az államigazgatás és rendfenntartás működéséről, amikor a burmai birodalmi rendőrségen dolgozott. A brit gyarmati Indiában született Orwell nem jeleskedett az iskolában, így a rendőri pálya felé terelgette a családja. Amikor azonban elköltözött Európába, akkor rátalált az írásra. Eleinte újságíróként dolgozott, majd 1949-ben megjelent regénye az 1984.

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Mérnök
Az orosz szerző az édesanyja halála után, mindössze 16 évesen hadmérnöki tanulmányokat folytatott Szentpéterváron. A foglalkozás stabil bevétellel és biztos állással járt, ezt hagyta ott a kiszámíthatatlanabb írói karrierért. Szerencsére már az első, 25 évesen megjelent regényével sikert aratott.
Douglas Adams: Testőr
Annak ellenére, hogy látszólag befutott a Monty Python csapat Gyalog-galopp című filmjébe írt szkeccsekkel, valójában nem sikerült pusztán írásból megélnie. Egy katari család testőreként dolgozott, hogy el tudja tartani magát. Adams később depressziós lett és visszaköltözött az édesanyjához, majd egy BBC rádiósorozat meghozta a Galaxis útikalauz stopposoknak című regénye sikerét.