Az ÚjLélekZene koncertsorozat immár hatodik évada tölti meg kortárs zenével, klasszikus zenével és improvizációval a legizgalmasabb akusztikájú budapesti templomtereket. Az Érintés című koncerten november 13-án a Deák téri evangélikus templom zenés áhítatok sorozatában a Duo SeRa, azaz Seleljo Erzsébet (szaxofon) és Razvaljajeva Anasztázia (hárfa) lép fel, ebből az alkalomból beszélgettünk velük.

– Ritkán találkozni szaxofon-hárfa hangszerpárosítással. Hogyan jött létre a duótok? Mik a jó oldalai illetve a nehézségei annak, hogy ilyen különleges formációban játszotok?

– A Zeneakadémia doktori iskolájában találkoztunk 2011-ben, majd 2012 januárjában játszottunk először együtt. A doktori iskola tematikus koncertsorozatában volt egy olyan koncert, amelyre az éjszakához kapcsolódó művekkel lehetett jelentkezni. Erzsi megkeresett, hogy volna-e kedvem eljátszani Gustav Bumcke Notturno című művét. A próbák alatt kialakult összhang és az első közös koncertélmény arra sarkallt minket, hogy folytassuk a munkát.

Azóta a Bumcke műnek szimbolikus jelentése lett számunkra, hiszen nemcsak a mi duónk origója, hanem mint kiderült, ez az első szaxofonra és hárfára született kompozíció a zenetörténetben. Az eredeti szaxofon-hárfa repertoár viszonylag szűk, és bár fontosnak tartjuk, hogy idővel minden eredeti művet megtanuljunk, koncertjeink műsorában számos átirat és új mű található – több mint harminc művet mutattunk be az elmúlt tíz évben. Ez a két tevékenység sokszor izgalmas és kreatív, olykor pedig kimerítő műhelymunkával és próbafolyamattal jár.

Visszatekintve, egyértelműen látszik és hallatszik, hogy az átiratkészítésnek és a kortárs zenének, valamint a zeneszerzőkkel való együttműködésnek köszönhetően a duónk rengeteget fejlődött zeneileg és technikailag is. Az összjátékunk érzékenyebb lett, közös hangunk pedig árnyaltabb. Az emberek többsége a szaxofon és hárfa párosítás láttán kissé tanácstalan lesz, hiszen a két hangszerhez különböző sztereotípiák tartoznak.

Emellett a kortárs klasszikus zene is gyakran ambivalens reakciókat vált ki a közönségből. Bár mindkettőnk életében fontos szerepet játszott az előítéletek elleni lázadás, törekszünk arra, hogy tevékenységünk ne valami ellen, hanem valamiért, valami mellett történjen. A duónk közös célja, hogy a legjobb tudásunk szerint csináljuk azt, amiben hiszünk, például a kortárs zene előadásában.

– Az Ajtony Csaba művészeti vezetése alatt álló ÚjLélekZene sorozatban játszott koncertetek az Érintés címet kapta. Mi alapján választottátok ki az est műsorát? Hogyan fonódnak a darabok a koncert témája, az érintés köré?

– Valójában a templom akusztikai és szakrális teréhez illő műsort válogattunk elsősorban, majd azután jött a címválasztás az ÚjLélekZene sorozatban használt fogalmak közül. Az érintés finom jelenség, a műsorban főként olyan művek sorakoznak, amelyekben a lényeg a finom részletekben rejlik. De értelmezhetjük úgy is, hogy több darabban is a hangszereinket nem a megszokott módon használjuk, különböző eszközökkel érintjük új hangszínek megszólaltatásának érdekében.

2017-ben Illés Márton zeneszerzővel közösen – időt és fáradtságot nem kímélve – kerestük hangszereinken a még ismeretlen, szokatlan, izgalmas hangzáslehetőségeket. Az ezekről készült hangfelvételek rendszerezése után kezdődhetett maga a kompozíció folyamata. A kis térben készült, a lehető legközelebbről átélt és áthallott hangzásokból bensőséges, finom, néha alig észrevehető szín- és dinamikai változtatásokkal játszó zenei anyag született Én-kör II címmel.

Két évvel korábban keletkezett Tornyai Péter Narcissus című kompozíciója, melynek címlapján ez áll: jelenet és csendélet két hangszerre. A híres mitológiai történet ihlette hangszeres színház elemeit alkalmazó műben a szaxofonos a hárfa húrjainak síkjában találkozik a saját akusztikai tükörképével. Miként Ekhó nimfa visszhangozta Nárcisz szavait, a hárfa pedálváltás keltette hanggal kíséri a szaxofonos lépteit, aki a színpadi tér széléről közelít a hárfáshoz. A darab során a két hangszer folyamatosan játszik a visszhang jelenségével, többek között különböző effektusok és olyan eszközök segítségével, mint a vonószőr, hangolókulcs, mézcsurgató vagy elhangolt húrok.

– Repertoárotokban a reneszánsztól a romantikán át a kortárs zenéig minden műfaj megtalálható. Olyan műveket is játszotok, amelyeket kifejezetten számotokra írtak a zeneszerzők. Valamelyik nektek komponált, az esten elhangzó darab keletkezésével, előadásával kapcsolatban megosztanátok velünk egy rövid történetet, néhány gondolatot?

– Gyakran megkérdezik tőlünk, hogy miért játszunk ilyen típusú zenét, mi a jó ezekben a darabokban. Kérdezték már ezt kortárs képzőművészeti kiállítás megnyitóján, amelyen Illés Márton és Balogh Máté darabjait játszottuk, és egy lakáskoncert után is. Nehéz erre válaszolni. Az emberek általában rövid, konkrét választ várnak, miközben számunkra ez egy összetett dolog. Egyikőnk sem úgy szerette meg a klasszikus kortárs zenét, hogy egy reggel erre ébredt.

Ez egy fokozatos elmélyülés eredménye vagy következménye inkább. A folyamat a mai napig tart, pontos kezdetét pedig nehéz meghatározni.

Annyi biztos, hogy már a tanulmányaink alatt volt részünkről egy nyitottság, mely lehetővé tette, hogy a koncertélmények, felvételek, olvasmányok, beszélgetések révén beérkező információk felkeltsék az érdeklődésünket, s minél több mindent megismertünk – mint előadók és mint hallgatók egyaránt –, annál jobban érdekelt a téma. Ahogy sok ember érdeklődik az újdonság iránt a tudományban, a képző- és filmművészetben, a könnyűzenében, a lakberendezésben vagy a divatban, úgy foglalkoztat minket a korunk klasszikus zenéje, a kortárs szerzők művei.

A művészet egyrészt a művész reflexiója az őt körülvevő világra és éppen zajló eseményekre, másrészt pedig ezen reflexiók kommunikációja a szélesebb publikum felé. Előadóművészként a szerzőkkel dolgozva bepillantást nyerhetünk a gondolkodásukba, lelkivilágukba. Megtisztelő és megható, hogy egyfajta médiumként közvetíthetünk a szerző és a közönség között. Míg a képzőművész sajátkezűleg hozza létre művét, mely így közvetlenül befogadható a közönség számára, addig a zeneszerző sokkal kiszolgáltatottabb, hiszen a leírt kompozíciója még nem a műalkotás maga, hanem a zenészek által megszólaltatva válik azzá.

Ez nagy felelősség számunkra. Bár a klasszikus zenén belül a kortárs zene külön halmazt képez, és van aki elzárkózik tőle, számunkra nagyon fontos. A szerzőkkel folytatott közös munka során néha egészen izgalmas, új hangzásokat fedezünk fel, s amennyire természetes, hogy kíváncsiak vagyunk az új filmekre, színházi előadásokra, képzőművészeti kiállításokra, legalább annyira természetes mindkettőnk számára, hogy érdekel a kortárs zene is.

A Érintés című zenés áhítatra 2022. november 13-án 18 órától a Deák téri evangélikus templomban kerül sor. A belépés ingyenes, de a szervező Sonus Alapítvány a koncertsorozat céljára adományokat a helyszínen és online is fogad.