December 16-án jelent meg az Appassionata – Beethoven szerelme című multimédiás kötet, amely sajátos ötvözete a merész összművészeti feldolgozásnak, elbeszélői kedvnek és kényes témákat boncolgató forrásmunkának. A „halhatatlan” kedves több évszázados rejtélye a mai napig foglalkoztatja az utókort. Eredeti források, skandináv letisztultsággal készült drámai képek és a szerző zenefelvételeinek segítségével egy eddig homályban rejtőző történet bontakozik ki előttünk Dr. Rita Steblin tézise alapján. Ludwig van Beethoven és Brunszvik Jozefin grófnő szenvedélyes és drámai sorscsapásoktól sem mentes kapcsolata időtlen aspektusokkal rendelkezik ebben az ábrázolásban. A kötet megálmodója Váradi Helga zenész, kutató és író, akit a történet szimbolikája arra késztetett, hogy azt korunkba emelje, és az eredeti forrásokon túlmutató tartalmi világokra is felhívja a figyelmet.
– Miért szeretted volna elmesélni Beethoven és Brunszvik Jozefin grófnő történetét?
– Férfi és Nő kapcsolata az emberi élet örök témái közé tartozik, számtalan művészeti alkotás, eszmefuttatás született ezzel kapcsolatban. Sokunk talán csak fikcióként, filmeken, könyveken keresztül tapasztalja meg azokat az érzelmi cunamikat, amiket ez a termékeny polaritás jelenthet az életünkben. Talán nem mindenki szeretne megélni ilyen felkavaró érzéseket, talán más éppen erre vágyik az életben.
Ludwig és Jozefin esetében sodró erővel hatott ez a találkozás, és foglalkoztatni kezdett, mert annyi árnyalata és annyi megrázó következménye volt. Történt pedig mindez egy zseniális szellemmel, Beethovennel, aki az események tükrében elmondhatóan nemcsak kétségbeejtő egészségügyi állapotát, süketségét haladta meg, hanem önmagán is felülkerekedett a Zene birodalmában. Mi a mai napig szellemi táplálékot, lelkierőt gyűjthetünk műveiből, és ha mélyebbre merészkedünk, személyes történetéből is. Szerettem volna felszínre hozni és bemutatni a közönségnek mindazt, ami eddig a mélyben szunnyadt.
– Szerinted miért különleges ez a kapcsolat?
– Beethoven szavait idézném: „Nem a másik nemhez való vonzalom húz magához, nem, csakis az Ön teljes lénye annak minden egyes sajátosságával. Szerelmünk oly fennkölt, olyannyira kölcsönös tiszteletre és barátságra alapozódik, oly nagy a hasonlóság némely helyzetekben, gondolkozásban, érzésekben. Az én szívem csak akkor tud elhallgatni, Önért dobogni, ha már egyáltalán nem dobog.” Két ember szavakkal alig kifejezhető lelki közelségéről, szellemi mélységeket kereső, ugyanakkor szenvedélyes testi vonzalmáról szól ez a találkozás – ebben az inspiráló érzelmi közegben pedig rendkívüli kreatív, alkotói energia született a zeneszerzőben. A kapcsolat drámai fordulatai ugyanakkor mélységes szenvedést és fájdalmakat okoztak mindkét oldalon.
Bár saját életünkben bizonyára nem szeretnénk hasonló fájdalmakat megélni, mégis ezt a fajta lelki szenvedést csak az érezheti át igazán, aki valamilyen módon már találkozott nehéz veszteségekkel az életében, legyen az érzelmi vagy fizikai síkon. Hiszem, hogy az inspiráció a szeretet mellett az élet legnagyobb ajándékai közé tartozik, és ez a kapcsolat bővelkedett ebben, a maga szélsőséges módján.
– Ennek az új megközelítésnek köszönhetően gazdagodhat a jelenleg ismert Beethoven-képünk?
– Mindenképp, hiszen ha kicsit is belehelyezkedünk a főszereplők helyzeteibe, mégpedig mindebben segítenek bennünket a kötetben összefoglalt ritka eredeti források, naplóbejegyzések, levelezések, visszaemlékezések, akkor az csakis ismereteink elmélyítését jelentheti. Illetve az olvasás közben meghallgatható zeneművek pedig ezáltal új megvilágításba kerülhetnek, másként hallgathatjuk őket a történések kontextusában, mindezt pedig eredeti hangzásvilágukban: korabeli hangszereken. Ne felejtsük persze a művészet csodálatos szabadságát, hogy a létrejött mű kiváltó okain túl önmagáért beszél, és nem feltétlenül kell egy tézis köntösében „értelmezni“.
– Hogyan jelenik meg Beethoven műveiben a szerelem?
– A mesternek ezernyi színe van, és azt hiszem, vannak olyan pillanatok, amikor megkockáztatható a kijelentés, hogy a művet egy hölgy személye ihlette. Például az Andante favori, amire Jozefinnek írt levelében 1804 körül úgy utal, hogy „ez az Ön andantéja.” Bizonyos elemzők még a „Jo-ze-fin” szótagjait is hallani vélik a bájos, emelkedett hangulatú, mégis oly kecses és végtelenül gyengéd főtémában, amit a szerző aztán hol humorral, hol elkomolyodott hangvétellel szívesen ismétel és bontakoztat ki.
Más színek között meghallani a veszteséget, az elhunyt kedves síremlékének mélységes csendjét az Asz-dúr zongoraszonátában (op. 110), a csillagok birodalmába kívánó felemelkedést, összefonódást. Ez már egy egészen más, kontemplatív világ a viharzó, heves és energikus szerző harmincas éveihez képest, ahol még a friss erőtől duzzadó humor és a játékosság is szerepet kap. Mindenesetre mindenki teljesen saját színeket, érzéseket fedezhet fel a maga számára ugyanabban a műben, tehát nincs örökérvényű kódex egy interpretáció számára.
– Hogyan kristályosodott ki ez a különös formátum, amelyben kép, szöveg és CD-lemez is megtalálható?
– Zenészként egyértelmű volt számomra, hogy a kötet lelkét maga a zene fogja jelenteni. Ez az az időtlen médium, ami évszázadok után is megszólítja az érzéseinket és olyan tartalmakat közöl, amire más művészeti formák másként képesek. Emellett azonban úgy éreztem, mindenképp szeretném megjeleníteni azokat a stációkat, amiken keresztül Férfi és Nő kapcsolatának árnyalatait is bemutathatjuk a történeten keresztül: remény, árulás, érzékiség, egymásra találás, végső elengedés, a veszteség feldolgozása, feloldozás, hogy néhány fontosabb motívumot említsek.
Olyan fotóst kerestem, aki képes közvetíteni a maga drámai eszközeivel mindazt az emberi mondanivalót, ami kifejeződik ezekben a helyzetekben, például Jozefin és első, majd második férjével való házasságában vagy gyermekeivel, nővérével, Terézzel, illetve Ludwiggal megélt pillanataiban. Azt hiszem, hogy a kiváló észt fotóművész, Kaupo Kikkas személyében megtaláltam azt, akit kerestem a feladatra. Nem utolsósorban pedig Marie-Elisabeth Tellenbach és Dr. Rita Steblin tézisének első összefoglaló erejű bemutatása is hajtott, mert mindeddig csak részleteiben lehetett olvasni erről a nyugaton már ismertebb tézisről. A szerepeket megformáló színészekkel, a stábbal, a felvételeken résztvevő zenészekkel óriási élmény volt együtt dolgozni, és remélem, a kedves közönség számára is inspirációt fog jelenteni a többrétegű mű felfedezése.