Januar 31-en hajnali egy óra körül elhunyt Dr. Ábrahám Mariann – értesült szerkesztőségünk. A zongoraművész, zongoraművész-tanár, zenetörténész 89 éves volt.
Ábrahám Mariann 1933-ban született Hódmezővásárhelyen. Zongoraművész-tanári diplomáját 1961-ben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem (LFZE, akkor még Zeneakadémia) zongoraművész-tanári szakán Kadosa Pál növendékeként nyerte el. Több külföldi tanulmányút után hazatérve az Országos Filharmónia sokat foglalkoztatott előadóművésze, koncertező szólista és kamaraművész lett. Számos hanglemezt készített előadóművészként és szerkesztőként is. Nevéhez sok kortárs zenemű ősbemutatója fűződik.
1961-től 2011-ig a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola zongoratanára, és évtizedeken át a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatóinak gyakorlati tanítás vezetője.
1989. szeptemberétől decemberéig a Fulbright-program ösztöndíjasaként a chicagoi Joseph Regenstein Library-ban kutatott, az itt gyűjtött anyag lett a Varró Margit életművét feldolgozó könyv alapja. Tanárként nemzetközi konferenciákon való előadásaival vált ismertté. 2003-ban a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen nyerte el doktori fokozatát (DLA – zenei előadóművészet – summa cum laude). Számos hazai és nemzetközi verseny zsűritagja, elnöke volt. Országos és külföldi továbbképzéseket vezetett. Mesterkurzusokat tartott Magyarországon, az USA és Japán több egyetemén, és számos további országban.
1985-től a Zenetanárok Társasága (ZETA) választmányi tagja, 1998-tól a zongoratagozat vezetője; 1986-tól a Parlando c. zenepedagógiai folyóirat szerkesztő bizottságának tagja. A Varró Margit Alapítvány alapítója (1992), amelynek célkitűzése az alapfokon tanító zenetanárok kiemelkedő munkájának jutalmazása és a XX. sz-i magyar zene népszerűsítése. 1996-tól az Európai Zongoratanárok Szövetsége (EPTA) magyar szekciójának elnöke volt. Évenkénti hazai és nemzetközi konferenciákat szervezett.
Kiemelkedő a szervezésével megvalósult és szerkesztésében megjelent Magyar zene a zongoratanításban 1900-2000 című négyórás video-antológia (1995), amely 1996-ban elnyerte az UNESCO „World Decade for Cultural Development” díját.
(via BMC.hu)