Idén 15 éves a Budapest Jazz Club és január 7-én ezen alkalomból egy jubileumi koncertet is rendeznek, amelyen a LFZE Big Band, a Hodek Trio és az Oláh Kálmán Jr. Quartet is fellép. Az évforduló kapcsán Susszer Zoltán alapító-tulajdonossal ültünk le beszélgetni, összegezni és ahogy egyre belemerültünk az újabb és újabb témákba, úgy rajzolódott ki előttünk az elmúlt évek Magyarországának jazz-történelme is.
„Anno 2008-ban négyen kezdtünk bele a tulajdonostársaimmal (Bóna László, Hetényi Balázs, Sár Csaba), leginkább szerelemből, nagyon kedveltük a jazzt. Nagymamám igen sok hasonló műfajt, pl. bossa novát, Stan Getzet hallgatott, és ez rám is hatással volt” – kezdi Susszer, aki jogi és filozófiai tanulmányai után hamar az üzleti életben találta magát.
„Az egyéb kisebb vállalkozásaimmmal megkeresett pénzt fektettem bele a Budapest Jazz Club alapításába, az első pár év nagyon nehéz volt. Akkor még a Múzeum utcában működtünk egy olyan épületben, amit a Kossuth Klub is használt. Ez egy fájdalmasan rossz házasság volt. Eleinte alig volt közönség, majd a verítékkel egyre kondícionálódott, hogy egy igényes, kitartó, nem kérészéletű jazzklub nyitotta meg a kapuit, és egyre többen jöttek a zenészek és a közönségük is.“
Akkoriban nem létezett külön jazzklub Budapesten. Volt pár hely, amely kávézóként vagy étteremként üzemelt és rendszeresen rendeztek jazz koncerteket, de ezek inkább kiegészítő elemek voltak, nem ez volt a fő attribútumuk. Susszer Zoltán ragaszkodott hozzá, hogy az intézmény nevében is megjelenjen „Budapest“ szó, így patinásabb csengést, komolyabb hangvételt tudtak biztosítani a helynek, és ez a fővárossal történő későbbi együttműködés szempontjából is kifejezetten szerencsésnek bizonyult.
„Amikor megalapítottuk a clubot, léteztek ugyan jazz formációk, de fellépési lehetőség hiányában nem tudtak rendszeresen – hanem gyakran csak évente 2-3 alkalommal – koncertezni. Magyarországon a felszínen szinte népszerű volt a jazz, ismertek voltak az amerikai sztárok, de még nem alakult ki igazán az a fix, naponta jazzt fogyasztó közönségréteg, amely a bázisát alkothatta volna a budapesti jazzéletnek. A klub megalapítása mind a zenészek, mind a közönség szempontjából mérföldkőnek számított: egyre több formáció jött létre és maradt együtt, pusztán mert létrejött egy olyan professzionális, par excellence a jazznek szentelt tér, ahol felléphetek.“
Öt év után helyet váltottak és a Hollán Ernő utcába költöztek, ahol ma is megtalálhatóak. Hamar kialakult a szoros együttműködés a jazz oktatást végző intézményekkel, mint a Zeneakadémia és a Bartók Béla Konzervatórium, melyeknek itt zajlanak a vizsga-, és diplomakoncertjei, illetve az intézmények zenekarainak is a BJC a próbahelyszíne.
„A covid előtt már nagyon népszerű volt a klub, majdnem minden este közel teltház jellemzte a renndeznényeinket, furcsa módon az éjszakai jamek vendégeinek kétharmada idegen nyelvű volt. Eleinte azt láttuk, hogy inkább az idősebb korosztály dominált, de később megjelentek a fiatalok is, úgy, hogy közben a régi törzsközönségünk is megmaradt. Manapság ez a sokszínűség a jellemző, és ez annak is köszönhető, hogy Budapestnek ma már komoly jazz élete van. Azóta létrejött az Opus Jazz Club a BMC-ben, Gőz László barátunk süvegelendő teljesítménye, ahol Bogi a kisebbik rész, az Opus atyja. Ők alapvetően más profillal dolgoznak, mint mi: elsősorban az európai, azon belül is közép-európai jazz, illetve az experimentális jazz, underground jazz-zenére koncentrálnak, míg mi a mainstreamnek számító amerikai jazzt helyezzük a középpontba, mint pl. John Scofield, Joshua Redman, illetve az eltávozott zseni, Roy Hargrove.“
Susszer Zoltán tulajdonostársa, a jazz-dobos Bóna László feladata a program kialakítása, de mint minden, ez is csapatmunka eredménye. Folyamatosan keresik az új lehetőségeket, a tehetségeket és azokat a műfajokat, stílusokat, amelyek még beleférnek a Budapest Jazz Club profiljába. Színházi előadások, ingyenesen látogatható jam-session koncertek is megtalálhatók a repertoárban. A nemzetközi sztárokat legtöbbször akkor tudják meghívni, amikor épp európai turnén vannak és akad a naptárban pár fennmaradó napjuk a nyugati nagyvárosok után, amikor leköthetők egy-egy koncertre. Susszer szerint a magyar jazz-zenészek egyre jobbak és technikásabbak, elképesztő a fejlődés, elég, ha a kedvenceire, pl. Tálas Áronra (dob), Pocsai Krisztára (ének) vagy Tzumo Árpádra (zongora) gondolunk, utóbbi a Berkeleyn Herbie Hancock hivatalos tanítványa volt.
„Ha a clubokat nézzük, azt kell mondjam, hogy a Budapest Jazz Club abszolút felveszi a versenyt az olyan nagy amerikai koncerthelyszínekkel, mint pl. a Blue Note. A jelenlegi épület terei nagyon jók, ideálisak jazz koncertek megrendezésére: elkülönül egymástól a bisztró és a kiváló akusztikájú koncertterem, van külön egy tágas, jó hangulatú előtér, ami ráadásul nem zsúfolt. Tervezzük, hogy a koncerttermet később kibővítjük egy galériával, de ez még a jövő zenéje, a mostani helyzetben sajnos minden bizonytalan.”
A Budapest Jazz Club működését 75 %-ban szponzorációs pénzek, a pályázatok, a jegybevétel és egyéb kiegészítések biztosítják, de szükség van állami szubvenciókra is. Az elmúlt időszak válságai (háború, covid, gazdasági nehézségek stb.) sok mindent átírtak, de a tulajdonosok keresik az együttműködés különböző lehetőségeit a kulturális kormányzattal és az érdekvédelmi szervezetekkel, ezen a területen a hazai jazzműfaj komoly elmaradásban van. A BJC az érdekérvényesítésben próbál és fog is segíteni.
„Ami a jövőt illeti, a legfontosabb célunk, hogy havi egy alkalommal meghívjunk egy igazi amerikai világsztárt, méghozzá a legnagyobbak közül, ez nem mindig sikerül, de folyamatosan dolgozunk rajta. Emellett szeretnénk, ha újra elmondhatnánk, hogy minden este teltházzal működünk.“
