Jevgenyij Bagratyionovics Vahtangov orosz rendező 1883. február 13-án született. A színjátszás egyik megújítója alig 39 évet élt, és mindössze tíz előadást állított színpadra, de ezekkel beírta magát a színháztörténetbe.
Vlagyikavkazban jött a világra egy örmény dohánykereskedő és egy orosz anya gyermekeként. Már középiskolában érdekelte az irodalom és a művészetek, az iskolai lapban írásai jelentek meg, és szívesen látogatta a városban megforduló színházi vándortársulatok előadásait. Az iskolai színjátszókörben előbb színészként, majd hamarosan rendezőként is kipróbálta magát: Csehov és Gerhart Hauptmann darabjait állította színpadra – érdekesség, hogy rendezőként 1913-ban Hauptmann A béke ünnepe című drámájával debütált a Művész Színház Első Stúdiójában.
Apja azt szerette volna, ha a családi dohányüzletet viszi tovább, ezért a rigai műegyetemre küldte, de ő idejét a színjátszókörben töltötte, és a felvételi vizsgát sem tette le. 1903-ban beiratkozott a moszkvai egyetem matematika és fizika fakultására, de két év múlva átment a jogi karra, szabad estéit a Művész Színházban töltötte. Bekapcsolódott az egyetemi színjátszó körbe, ahol színészként Gorkij Nyaralók című drámájában debütált, majd rendezőként színpadra állította az Éjjeli menedékhelyet és Csehov Ványa bácsiját, mindkettőben szerepelt is. 1907-től színházi kritikákat is jegyzett, alkalmanként szülővárosa drámai színkörében is ténykedett.
1909-ben úgy döntött, életét a színháznak szenteli, és jogi tanulmányait félbehagyva egy moszkvai színiiskolában tanult tovább. Rövid időt Párizsban töltött egyik tanárával, akit Maeterlinck A kék madár című darabjának rendezésére hívtak a francia fővárosba. 1911-ben lett a Moszkvai Művész Színház tagja, egyben az intézményt megalapító Sztanyiszlavszkij egyik legkedvesebb tanítványa. A pályakezdő fiatalokból álló Első Stúdióban Lev Tolsztoj Az élő holttest című drámájában lépett először színészként a világot jelentő deszkákra, az Első Stúdió vezetését 1916-ban vette át.
1913-ban felkérést kapott a Diákstúdió megszervezésére, amelynek rendezője, színésze és vezetője lett, meghirdetett célja Sztanyiszlavszkij színházi eszméinek terjesztése volt. (A Sztanyiszlavszkij-módszert – a színésznek azzá kell válnia, akit megjelenít – alkalmazta Vahtangov mellett Vszevolod Mejerhold és Georgij Tovsztonogov, majd később Amerikában Lee Strasberg, a színészóriások sorát kinevelő Actor’s Studio legendás vezetője is.)
A Diákstúdió 1916-tól Vahtangov Stúdió néven működött tovább, majd 1920-ban a Művész Színház Hármas Stúdiója lett. Legendás nyitóelőadásuk Maeterlinck: Szent Antal csodája című drámája volt, itt jelent meg először fiktív realizmusnak nevezett alkotóművészi stílusa. Jelentős rendezése még Ibsen: Rosmersholm, Csehov: Lakodalom című darabja, Strindberg: XIV. Erik című történelmi drámája, valamint S. Anszkij: Dybuk című, egy ősi zsidó legendát feldolgozó darabja; utóbbi több mint 40 évig, az 1960-as évek közepéig ment a Habima színházban.
Vahtangov a színművészet egyik megújítójaként a hamis színpadi idealizálás ellensége volt. Rendezéseiben az élet idillikus ábrázolása ellen küzdött, művészi hitvallása szerint a mű korszerű értelmezése az előadás új formáit is megköveteli.
Utolsó rendezése, egyben a rákbetegséggel küzdő Vahtangov végrendelete és vallomása a színházról Carlo Gozzi: Turandot hercegnő című meséje volt, amelyet három hónappal halála előtt mutattak be. A klasszikus maszkot viselő színészek a tragikus mesét ironikusan fogták fel, az előadás a commedia dell’arte eszközeit is felhasználta, a közjátékokban aktuális politikai vicceket meséltek a remekül szórakozó közönségnek.
A darab felújítva évtizedeken át nagy sikert aratott, 2006-ig – megszakításokkal – az intézmény repertoárján szerepelt. Érdekesség, hogy az idők során egy másik színész-rendező legenda, Jurij Ljubimov is színpadra lépett benne, aki saját színháza, a Taganka megalapításáig színészként dolgozott a Vahtangov Színházban.
Jevgenyij Vahtangov a Turandot bemutatója után három hónappal, 1922. május 29-én halt meg Moszkvában, hamvai a Novogyevicsi temetőben nyugszanak. Halála után négy évvel egykori színháza felvette alapítója nevét, az épület előtt a legendás előadásra emlékeztetve Turandot hercegnő szobra áll.
Vlagyikavkazban is róla nevezték el az orosz nyelvű színházat, a zseniális rendezőnek 2013 óta szülővárosában, 2020 óta Moszkvában is szobra található. Alakja megjelenik Tadeusz Slobodzianek A zseni című darabjában is, amely Sztálin és Sztanyiszlavszkij vélt vagy valós találkozását, a művészet és a hatalom viszonyát állítja a középpontba.
Az MTVA Sajtóarchívumának portréja
