“Vége van. A Tünet Együttes kihűlt. Hogy ez fagyhalál, vagy téli álom, majd elválik, ha egyszer lesz még tavasz” – írja búcsúlevelében Szabó Réka, aki 2002-ben alapította meg saját független színházi társulatát.
A társulat felbomlása mögött álló szakmai és személyes okokról így fogalmaz:
“Az elmúlt évek alatt tele lettem keserűséggel, frusztrációval és önváddal is, mert nem voltam már képes jól működni, kimerültem, leértem a gödör aljára. Most épp felfelé tartok. Teret kell nyissak magamban, magam körül. Nem tudom, nem akarom folytatni jelen körülmények között a társulat napi szintű működtetésének szélmalomharcát. Nem akarok vezető, munkáltató lenni olyan helyzetben, amelyben lehetetlen felelősséget vállalni. Nincs kedvem az önbecsülésemet végleg elveszíteni, és ezáltal képtelenné válni arra, hogy másokat megbecsüljek. Kilépek a szokásos működésemből, átalakítom az idegrendszeremet. Az elmúlt években egyre inkább azt éreztem, hogy a körülmények, a rendszer irányít. Elvesztettem a kapcsolatomat a vágyaimmal. Vissza kell vegyem a szabadságomat.”
Tünet Együttes kezdetben egy természetesen bővülő és változó társulatot jelentett olyan művészekkel mint Szász Dániel, Gőz István, Peer Krisztián és Szirtes Attila. A társulat később inkább egy szellemi műhelyre hasonlított, autonóm művészek egy újabb generációjával kiegészülve, köztük Valcz Péterrel és Czakó Mátéval. “A mindent leuraló kultúrharc, covid és háború sújtotta elmúlt 3-4 év viszont már egy elnyújtott búcsú volt.”
“A Tünet hosszú évek alatt lett társulattá, ennek megfelelően hosszú évek alatt múlik ki. »Nem bumm-mal, csak nyüszítéssel.« (…) Én most hátradőlök, és figyelek. Nem harcolok tovább” – fejezi be gondolatait Szabó Réka.
