Deanna Dikeman Leaving and Waving című fotókönyve a családról, a meghittségről, a búcsúzkodásról és az idő múlásának kegyetlenségéről mesél. A huszonhét évet felölelő sorozatban Dikeman szüleit fényképezte búcsúintés közben. Dikeman személyes és őszinte munkája nemcsak az idő múlásának melankóliáját ragadja meg, hanem bepillantást enged egy család intim pillanataiba. A könyv és a hozzá kapcsolódó kiállítás ingyenesen megtekinthető a PaperLab Galériában március 5-ig.
„A fényképezés fokozatosan a búcsúzási rituálénk részévé vált; bepakolni a bőröndöket a kocsiba, ölelés és puszi, integetés, majd elhajtás.”
Az első fotó 1991-ben készült, ám ekkor még nem azzal a szándékkal, hogy egy sorozat része legyen, hanem pusztán emlékmentés céljából. Az évek során azonban rituálévá vált megörökíteni a búcsúzkodás pillanatát. A dokumentálás talán megkönnyíti a távozás szomorúságát, hiszen sosem tudhatjuk, hogy egy búcsú mikor lesz az utolsó. A könyv látogatásról-látogatásra rögzíti az évszakok váltakozását, az évek múlását, a szülők öregedését.
2009-ben Dikeman édesapja elhunyt, de édesanyja még további nyolc évig folytatta a búcsúintést, az utolsó évben már az idősek otthonából. A sorozatot utolsó képe 2017-ben készült a fotográfus édesanyjának temetése után, az üres kocsifeljáróról.
A Leaving and Waving 2020-ban a Mack First Book Award díjra lett jelölve, illetve 2021-ben a Paris Photo–Aperture Foundation PhotoBook Awards shortlistjén is szerepelt.