1953. február 25-én született Keveházi Gábor Kossuth-díjas balettművész, koreográfus, az Operaház örökös tagja és mesterművésze.
Keveházi Gábor kilencéves korától az Állami Balettintézetben készült a táncos pályára, Merényi Zsuzsa és Nádasi Marcella növendékeként végzett 1970-ben. Ösztöndíjasként egy évig Leningrádban (a mai Szentpéterváron) a Vaganova balettiskolában képezte tovább magát, Borisz Bregvadze tanítványaként, aki elmondása szerint nemcsak mestere, hanem 12 évesen elvesztett édesapja helyett apja is volt. Tőle vette át később saját tanítási stílusát: akiket tanít, nemcsak növendékei, hanem a lelkükkel is foglalkozik. 1972-ben szerződtette a Magyar Állami Operaház, hamarosan megkapta a magántáncosi címet, és vezető szólista lett. Már ekkor sorra aratta sikereit külföldi táncversenyeken: 1972-ben junior aranyérmet nyert a várnai nemzetközi balettversenyen, 1975-ben ugyanitt ezüstérmes lett a felnőttek között, 1976-ban a tokiói balettverseny legjobb férfitáncosa lett.
Eltáncolta a balettirodalom szinte minden jelentős főszerepét. Volt Albert a Giselle-ben, Herceg a Csipkerózsikában, A hattyúk tavában és A diótörőben és (Karácsonykor 15 éven át táncolta Diótörő herceget), a Mandarin A csodálatos mandarinban. Olyan koreográfusok munkáiban nyújtott emlékezetes alakításokat, mint Seregi László (Spartacus, Sylvia, A fából faragott királyfi) és Maurice Béjart (Tűzmadár, Tavaszünnep). Tizenhét év alatt, 1989-es balettigazgatói kinevezéséig saját elmondása szerint közel háromezerszer alakított főszerepet, legyen szó klasszikus, modern vagy dzsessz-balettről. A világ olyan neves színházaiban vendégszerepelt, mint a londoni Covent Garden, a bécsi és a müncheni Staatsoper, a moszkvai Bolsoj és a szentpétervári Kirov, a milánói Scala és a velencei La Fenice. Betekintést nyerhetett a világ leghíresebb balett-társulatainak működésébe, vezetői tapasztalatokra, széleskörű nemzetközi kapcsolatokra tett szert.
Harminchat éves korában kapta a felkérést, hogy vállalja el az Operaház balettigazgatói posztját. A tisztséget 1989 augusztusától 1992 szeptemberéig töltötte be, miközben koreográfusként is dolgozott. Amikor az új közalkalmazotti törvény úgy rendelkezett, hogy vezető beosztású állami alkalmazott nem lehet kft.-tag, s nem lehet saját vállalkozása, lemondott igazgatói megbízásáról.
Akkori feleségével, a szintén balett-táncos Bán Teodórával 1990-ben alapították Vip Arts elnevezésű vállalkozásukat, amelynek nevéhez fűződött egyebek között a Budafest nyári zenei fesztiválok létrehozása, számos darab színpadra állítása. Bán Teodórával több koreográfiát készítettek, 1986-ben saját táncműhelyt indítottak Diótörő Balettiskola néven.
Keveházi Gábor 2001-ben elvállalta a Pécsi Balett igazgatói tisztségét, a társulatot sikerült ismét európai hírűvé fejlesztenie. 2005-ben lett újból igazgatója a Magyar Állami Operaház táncegyüttesének, a Magyar Nemzeti Balettnek. 2010-ben újabb ötéves megbízást kapott erre a feladatra, ám 2011 januárjában felmentették tisztségéből. 2014-ben az ExperiDance táncszínház balettmestere lett.
Táncolt a monacói hercegné, a holland királynő, a japán császár előtt, az ázsiai országba 25 alkalommal hívták vendégszerepelni, tanítani, koreografálni. Azt vallja, hogy a világ számos színpadát meghódító magyar táncosoknak az volt a különlegességük, hogy nemcsak technikailag voltak jók, hanem az előadókészségük is kitűnő volt, kisugárzással rendelkeztek. Véleménye szerint az a siker, akit visszahívnak valahova, tökéleteset ugyanakkor nem lehet produkálni egy előadás alatt.
Keveházi Gábor az elmúlt évtizedben balettmesterként és koreográfusként nemcsak itthon, hanem külföldön is dolgozott: a trieszti operában színre vitte a Pécsi Balettel a Víg özvegyet, a Margitszigeten pedig Zorba című darabot a Magyar Nemzeti Balett társulatával. A koronavírus-járvány előtt koreografált Németországban, Csehországban, Szerbiában, Észak-Macedóniában.
1976-ban első magyarként nyerte el a párizsi táncakadémia Nyizsinszkij-díját, 1977-ben Liszt Ferenc-díjjal, 1983-ban érdemes művész, 1986-ban kiváló művész címmel tüntették ki, 1990-ben megkapta a Kossuth-díjat. 2004-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, 2006-ban a Bartók-díjat vehette át. 2004-ben beválasztották a Halhatatlanok Társulatának tagjai közé, 2007-ben a Magyar Állami Operaház örökös tagja és mesterművésze lett. Krisztina lánya szintén a táncművészi pályát választotta.
