Negyvenedik évadát kezdi a Budapesti Fesztiválzenekar, melynek során olyan karmesterek és szólisták lépnek fel az együttessel, mint Lahav Shani, Paavo Järvi, Gérard Korsten vagy Yefim Bronfman, Anna Vinnyickaja és Veronica Eberle. Fischer Iván exkluzív interjút adott lapunknak, akitől azt is megkérdeztük, hogy ha most kezdené a zenekarépítést, mit csinálna másképp.
– Emlékszik még, hogyan szólt az első évadban a Fesztiválzenekar?
– Néha dolgozom ifjúsági zenekarokkal, és visszajönnek emlékeim, ráismerek, hogy így szólt a BFZ is az első években. Van a fiatalos lelkesedésben valami bájos, elragadó, ugyanakkor természetesen rakoncátlan, és néha megállíthatatlanul sietős. Talán a legnagyobb különbség az idővel való bánásban van. Akkor olyan volt a zenekar, mint egy turbómotoros jármű, vagy egy versenyló, legszívesebben folyton vágtatott volna. Most olyan, mint egy érzékeny paripa, minden rezdülést észlel, lereagál, a gondolatokból is olvas.
– Mennyire érvényesülnek még a lokális műhelyek az egyre nemzetközibbé váló zenei életben? Meg lehet hallani a világhírű magyar vonósiskolát a BFZ hangzásában?
– Azt hiszem, igen. Bár jelentős különbség van az erdélyi hegedűiskola és a budapesti hagyományok között, a BFZ a kettő ötvözete. És ne feledjük: a mi hegedűiskolánk rokona az orosznak is, amit Auer Lipót honosított meg Szentpéterváron. Sokan Amerikába is elvitték ennek az iskolának a tapasztalatait, Fenyves Loránd, Székely Zoltán, Starker János és mások. A magyar vonósiskola a legtisztábban még itt hallható, de csökken a különbség.
– Kik azok a szólisták, vendégkarmesterek, akik a legnagyobb hatást gyakorolták a zenekar fejlődésére?
– A BFZ 40 éve alatt néhány vendégművész látogatása hagyott különlegesen mély nyomokat. Végh Sándorral kezdeném a sort, aki szinte felnyitotta egy vonósgeneráció szemét. A szólisták közül Kocsis Zoltán, Pauk György, Schiff András, Leonidas Kavakos, az énekesek közül Christine Brewer és Polgár László volt a zenészeinkre a legnagyobb hatással. De fontos szerepet játszott fejlődésünkben Takács-Nagy Gabor, Jordi Savall, Reinhard Goebel és még sokan mások.
– Hogyan változott négy évtized alatt a zenekar repertoárja, és mi gyakorolta erre a legnagyobb hatást?
– Tulajdonképpen két szálon fut a repertoár kiválasztása. Egyrészt a remekművek folyamatos ápolása a cél, tehát Bach, Mozart, Brahms, Mahler, Bartók és mások zenéjének folyamatos gondozása, az előadások csiszolása, a közönség ellátása az alaprepertoár magas szintű előadásával. A másik szál a bővítés, ezt több irányban fejlesztjük. Visszafelé és előre korban, tehát néha Monteverdi, néha Philip Glass-műveket mutatunk be. De fontos szempont a ritkaságok felélesztése is: mély nyomot hagytak bennem például Richard Strauss József-legendája vagy Viktor Ullmann operája, az Atlantisz császára. A repertoárt mi építjük, nem a meghívók. Ők általában örülnek a BFZ színes repertoárjának.
– Négy évtized alatt megfordult körülöttünk a világ: leomlott a berlini fal, a digitalizáció megváltoztatta a mindennapjainkat, tavaly kirobbant egy háború a szomszédban. A szimfonikus zenekar a polgárosodás egyik első, fontos intézménye volt a 19. században és sikeresen túlélte a huszadikat – de mi lesz a szerepe a huszonegyedikben?
– Hadd tegyem hozzá a tizennyolcadik századot, mert abban alakultak ki igazán a mi őseink, az udvari zenekarok. Egy-egy király vagy őrgróf körülvette magát művészekkel, és minél nagyobb uralkodó volt, annál több trombitást szerződtetett. Később a polgárság csak átörökölte az arisztokrácia zenekarait, persze Beethoven korában a tömeges együtt zenélésnek volt valami forradalmi izgalma is. A polgárság számára a zenekar elsősorban a műveltséget jelentette, a művelt emberek jártak koncertre és operába. Most, az osztály nélküli társadalomban a műveltség szerepe olvad, kérdés, milyen igényt elégít majd ki egy szimfonikus zenekar a jövőben. Szerintem mindenképpen reformokra van szükség, át kell alakulnunk, hogy azt a színes repertoárt tudjuk játszani, ami a mai kor nyelve.
A BFZ negyvenedik évadáról:
Fischer Iván a BFZ jubileumi évadában Debussy Pelléas és Mélisande című operáját rendezi meg, emellett Lisztet, Bartókot, Rachmaninovot és üdítően sok Brahmsot vezényel. Kompasszió című koncertjükön Bach Máté-passiójának részleteivel váltakozva hangoznak el különböző műfajú zeneművek a világ húsbavágó problémáira reagálva. Az évad fénypontja lesz Bartók A csodálatos mandarinja is a Duda Éva Társulat közreműködésével. Fischer Iván mellett olyan karmesternagyságok vezénylik az együttest, mint Lahav Shani, Paavo Järvi vagy Gérard Korsten. Nemzetközi szólistákból sem lesz hiány: Yefim Bronfman, Anna Vinnyickaja, Dejan Lazić és Dmitrij Siskin a zongorán bűvölik el a közönséget, érkezik a cselló két szupersztárja, Steven Isserlis és Kian Soltani, Marc Bouchkov, Veronica Eberle és Rachel Podger pedig a hegedű végtelen színeit mutatják meg.
Bérletek a Fesztiválzenekar koncertjeire április 4-től kaphatók! Bővebb információ ide kattintva.
Az ünnepi évad programjainak részletei ide kattintva érhetők el.
– Ismerünk jelentős, akár évtizedekig tartó karmester-zenekar szimbiózisokat – Karajan Berlinben, Solti Chicagóban -, de a Fesztiválzenekart nehéz elképzelni Fischer Iván nélkül. Ha egyszer úgy hozná az élet, hogy kijelölné az utódját, milyen kvalitásokat keresne benne?
– A legtöbb kimutatás szerint én csak harmadik vagyok a 40 évemmel – Zubin Mehta 53 évig vezette az Izraeli Filharmonikusokat, James Levine 41 évig volt a Metropolitan Opera zeneigazgatója. Még az is lehet, hogy valakit kifelejtenek ezek a kimutatások, kutatni kellene az interneten. Utódot keresni nem az én feladatom, utánam jöjjön valami egész más, és erről azok döntsenek, akik együtt élnek a zenekarral. De annak örülnék, ha olyan utód bukkanna fel, aki felelősséget érez a társadalom kulturáltsága iránt, tehát a karmesteri pályát nem karrierként látja, nem az önmegvalósítás a célja, hanem a zenét olyan csodálatos eszköznek látja, amivel jót tehet.
– Ha most kezdené a zenekarépítést, mit csinálna másképp?
– 99 százalékban ugyanígy csinálnám, csak picit változtatnék. Például megszüntetném a szólamvezetés fogalmát és teljes rotációt vezetnék be. Ez most már nehéz lenne, mert túlságosan hozzászoktunk valamennyien. De legalább adtam egy tanácsot az utódomnak.
