Anna Ihring koloratúrszoprán énekes, akinek legmagasabb hangja a négyvonalas disz, ezzel meghaladva a Mozart Éj királynőjéhez szükséges hangterjedelmet is. Az énekesnővel Jürgen Plank beszélgetett a Music Austria oldalán népzenei hagyományokról és arról, hogy milyen különleges hatással volt Ligeti György az életére és munkásságára.
– Az operaénekesek gyakran olyan családból származnak, ahol az őket megelőző generációk is zenészek vagy énekesek voltak. Nálad hogy van ez?
– Az én családomban nincsenek zenészek, nálunk az építészet dominált. A zene gyerekként kezdett érdekelni, és már akkoriban is nagyon magasan énekeltem. Kimentem a kertbe, és utánoztam a madarak énekét. A gimnáziumban folytattam az éneklést, és bár más érdeklődési köröm is volt, egy bizonyos ponton világossá vált számomra, hogy mindenekelőtt énekelni akarok.
– Miért a koloratúrszoprán fachot választottad?
– Nehéz megmagyarázni: kényelmes volt számomra. És izgalmas és érdekes is, hogy hogyan működik, és hogyan lehet stabilizálni a hangot. A budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen tanultam éneket, dalt és oratóriumot. Ez volt a klasszikus képzésem, és utána a koronavírus-járvány alatt jött elő a tényleges hangfajom, mert akkor nyugalom volt. Az ember mindig próbál egyre jobb és jobb lenni. A hanggal sokféleképpen lehet dolgozni, a sikítástól a klasszikus éneklésig. Én is kísérleteztem vele.
– 2020-ban előadtad Bécsben Ligeti György Mysteries of the Macabre című darabját, három koloratúrszoprán áriát. Mit értékelsz ebben a művében, és mitől nehéz énekelni?
– Ligeti a kedvenc zeneszerzőm. A zenéje megváltoztatta az életemet és a hozzáállásomat. Talán furcsán hangzik, de így van. Nehéz Ligeti zenéjét énekelni, de élvezem a tanulást. Olyan pozitív mellékhatásai vannak, hogy ezt a nehézséget könnyen lehet venni. Nem tudom, miért komponált úgy, ahogy, de én akkor is örömöt érzek, ha egyébként őrülten nehéz előadni a darabjait. 2020-ban énekeltem először élőben Ligetit, előtte csak klasszikus dolgokkal találkoztam, egyszerű hangközökkel, de ezek nála nem léteznek. Nagyon jó élmény volt számomra.
– Pontosan mit változtatott meg Ligeti benned? A zenéhez való hozzáállásodat vagy a változás ennél is távolabbra mutat?
– Távolabbra mutat. Azt hiszem, pozitív irányba változtam, mert sokkal türelmesebb lettem. Most már jobban tudok kommunikálni az emberekkel, nem támasztok elvárásokat másokkal szemben, de örülök, ha tudok adni és kapok is valamit. Régebben mindig inkább azt mondtam, amit az emberek hallani akartak, most viszont szabadon azt mondom, amit szeretnék. De közben nem bántok meg senkit. Ez nagy szabadságot jelent, és Ligeti zenéjéhez is kapcsolódik. Ez számomra is rejtély, de egyáltalán nem muszáj megoldani, mert akkor elveszhet a varázslat. Szívesen énekelnék Ligetit zenekari kísérettel, már az összes koloratúrszoprán szerepet megtanultam tőle.
Az interjú teljes, német nyelvű változata ide kattintva olvasható.
