A független színházi produkciók komplikált helyzete nem kizáró tényező az alkotói kedv mindent felülíró dimenzióján. Nagyszerű példa lehet erre a négy különböző, mégis összefonódó női sorsot feldolgozó, különleges hangulatú előadás, a NégyN, amely május 18-án a Bohém Pinceszínházban látható. A darab egyik főszereplőjével, a szabadúszó Szávai Katalinnal beszélgettünk kortárs színtérről, az odafigyelő, toleráns, empatikus női narratívák fontosságáról és erőteréről.
– Szabadúszó színésznőként mely előadások meghatározóak a pályádon?
– Eleinte a kisebb és karakteresebb szerepek eljátszása okozott élvezetet. Azok a lehetőségek, ahol viszonylag rövid idő alatt nagy energiával és pontos kontúrokkal kell megmutatni egy figurát úgy, hogy ne legyen se sok, se kevés. Legyen egyedi, de mégis mindenki számára ismerős. Ezek közül különösen emlékezetes a Főnix Színházi Műhely ősbemutatója, A funtineli boszorkány, ahol egy öregasszonyt játszottam (Főnix Színház, rendező: Bicskei Kiss László). Fontos számomra a Krétakör-ítélet című előadás is, ahol sokféle szerepet játszom. Az előadás 2016 óta megy az RS9 Színházban. Brecht darabja mindig aktuális, de a mai időkben különösen is. Az előadásban a katarzis sem marad el. Igazi gyógyító előadás (Főnix Színház, rendező: Baku György).
Mindemellett volt szerencsém nagyobb íveket bejáró szerepek eljátszására is, melyek közül meghatározó számomra a Körmagyar, ami a vizsgadarabunk is volt, a Furcsa pár, ahol a komédia és a tragédia összefonódását tapasztalhattam meg (Főnix Színház, rendező: Bicskei Kiss László). A Három nővér, ami egy nagyon eredeti, őszinte, erős atmoszférájú előadás (Főnix Színház, rendező: Baku György). Valamint A csapda, a jóslat és a kisablak című előadás, ahol az addigiaknál jobban ki kellett lépnem a komfortzónámból (RS9/Junion Színház, rendező: Ádám Tamás).
A gyerekelőadásokat is nagyon szeretem, elsősorban azokat, amik komolyan veszik a közönségüket. Kiemelném a Micimackót (Főnix Színház, rendező: Sződy Szilárd), az Ágacskát (Főnix Színház, rendező: Szikra József) és a Nyolckor a bárkánt, amit 2016 óta játszunk az RS9 Színházban (RS9/Junion Színház, rendező: Koleszár Bazil Péter). Mindezeken túl a legtöbb szerepet és előadást meghatározónak tartom, mindegyik egy lépcsőfok. Mindegyikben azt keresem, hogy mitől lehet fontos számomra, és igyekszem úgy megtölteni, hogy kívülről is izgalmas legyen.
– Hogyan látod a független produkciók és lehetőségek helyzetét jelenleg?
– Az elmúlt évek új és nehéz kihívások elé állították a színházi világot, ahogy bizonyára más szektorokat is. De a független színházi produkciók és társulatok helyzete különösen is nehéz. Ha nincs mögötted producer, szervező vagy nincs kiterjedt kapcsolati hálód a játszóhelyekkel, akkor nehezen tudod eladni magad, és bizony minden egyes nézőért meg kell küzdened. Gyakori az otthontalanság érzése is. Nehéz saját vagy jó, megbízható befogadóhelyet találni. Az új kihívások megkövetelik a rugalmasságot és az új utak keresését. Ebben biztos érdemes leleményesnek lenni. Ha a nézők nem jönnek, akkor a színháznak kell mennie. Az utcára, a kirakatba, az iskolába, a kertekbe, a parkokba… És ezt sokan csinálják is. De azért jó lenne, ha a valóban értékes előadások színházi körülmények között is minél hatékonyabban juthatnának el a nézőkhöz.
– Egyre erősebb hatás irányul a női narratívák különböző aspektusú ábrázolására színházban és azon kívül is. Hogyan érzékeled ezt? Hozzád milyen női koncepciók, dramaturgiák állnak közel? És itt hagyatkoznék most már a filozófiatanári gondolkodásmódodra is.
– Minden nő csoda, titok. Ahol ennél kevesebbet gondolunk önmagunkról vagy egymásról, vagy rólunk mások, ott sérülés keletkezik. Talán minden sérülésünk abból fakad, hogy kicsinyesen gondolkodunk önmagunkról, illetve kicsinyesen gondolkodnak rólunk. Sérülésből pedig sok van, és ez témát ad a női narratíváknak filmen, színházban, közbeszédben, társadalmi szinten. Jó lenne újra felfedezni a női princípiumot, de nem a sérülések okozta dühvel vagy gőggel, hanem valamiféle rácsodálkozással, hogy jé, ez is bennünk van, ez is hozzánk tartozik, erre is képesek vagyunk. Mindezt úgy, hogy nem zárunk ki senkit, hiszen a csodát és a sérüléseket minden nő hordozza függetlenül a családi állapotától, a korától, a társadalmi szerepeitől és így tovább. Az egymáshoz való odafordulásban és meghallgatásban pedig hatalmas erő van. A NégyN című előadás is ezt pedzegeti.
– A NégyN című előadás legközelebb május 18-án látható a Bohém Pinceszínházban. Mesélsz erről a darabról? Milyen problémákat vet fel ez az est, és kik a partnereid?
– Az előadásban Álmosd Phaedra, Boldizsár Tünde és Facskó Marica a partnereim. Az előadás izgalmas és küzdelmes műhelymunkával született. Megálmodója Facskó Marica. Ő találta ki a koncepciót, a dramaturgiát, a karaktereket, dalszövegeket, stb. De mindenki hozzárakta a saját munkáját, a jelenetötleteket, monológokat. Igyekeztünk olyan problémákat, helyzeteket felvetni, amik minket foglalkoztatnak, de ugyanakkor szélesebb körben is tapasztaljuk őket.
Az előadásban négy különböző élethelyzetben lévő nő találkozik egy nem mindennapi helyen, egy sajátos helyzetben. Van, aki önszántából jön, van, akit küldtek. De mindannyian változtatni szeretnének valamin. Egy játékba csöppennek, ahol különböző feladatokat végrehajtva kerülnek közelebb önmagukhoz és egymáshoz. Egymással megküzdve és megismerkedve képesek új megvilágításban látni saját magukat és a helyzetüket. A meghallgatásban, az odafordulásban, a figyelemben, a megértésben ott rejlik a gyógyulás és a továbblépés lehetősége.
Az előadásban szerepel egy szék, amelyre csak egy-két esetben ülnek a szereplők. Hogy mi a jelentősége ennek a széknek, arra várjuk a nézők megfejtéseit. Viccet félretéve. Végig nagyon erősen hagyatkozunk a nézők fantáziájára és figyelmére. A jelenetek jellegéből, sokféleségéből következően vannak részletek, amik utólag nyernek értelmet, és vannak dolgok, amik talán csak otthon, miután a nézők hazamentek. Szerettük volna, hogy több szintje legyen előadásnak.
– Miért lehet fontos ezt a darabot ma megnézni? Van-e célközönségetek?
– A darab központi témája a reménytelenség és a kiégés. Ez a probléma pedig igen sokakat érint. Mivel négy különböző élethelyzetben lévő nőt láthatunk, ezért nagy valószínűséggel minden nő megtalálja azt a karaktert vagy problémát, amelyikkel azonosulni tud. Mert vagy volt, vagy lesz, vagy épp abban a helyzetben van vagy szeretne lenni. A darab az előítéletekről is lerántja a leplet. Sokszor nem is gondoljuk, hogy aki mellettünk ül a metrón, talán egészen hasonló problémákkal küzd, mint mi. Vagy attól, hogy egy általtunk vágyott élethelyzetben van, még ugyanúgy lehetnek problémái.
Az előadás célközönsége nem csak a nők. A férfiak számára is új felismeréseket tartogat mindamellett, hogy szórakoztató és elgondolkodtató. Volt egy fiatalember, aki az előadás után azt mondta, hogy ő ennek határása értette meg az édesanyját. Az is előfordul, hogy az előadást megnéző nők elküldik a következő előadásra a férjüket vagy a párjukat. A darab egyben motivációs előadás is. Elmozdulásra, új lendületre pedig mindenkinek szüksége van.
– A májusi események után hol lesz látható előreláthatólag vagy milyen más darab/ est van esetleg kilátásban?
– Előreláthatólag a Bohém Pinceszínházban játsszuk majd tovább az előadást a következő évadban. Tervben vannak más előadások is, például a fiatalabb korosztály számára, valamint egy más jellegű női témákat feldolgozó előadás. Felmerült a férfiváltozat gondolata is, de egyelőre a NégyN-t szeretnénk minél több helyre, minél több emberhez eljuttatni.
