A legendás román karmester szerepét John Malkovich alakítja olyan partnerekkel az oldalán, mint Sean Bean és Miranda Richardson. A Sárga nyakkendő (The Yellow Tie) című filmet a karmester fia, Serge Ioan Celebidachi rendezi – adta hírül a Variety.
Az életrajzi film forgatása 2023 júniusában kezdődött Bukarestben. Az egyik, Malkovich által „vezényelt” koncertjelenet kedvéért pedig 4000 statisztával töltötték meg a Sala Palatuluit.
A főszerepet alakító John Malkovichhoz Sean Bean és Miranda Richardson mellett Ben Schnetzer („A könyvtolvaj”), csatlakozott, aki Rupert Friendet váltotta a fiatal Celebidachi szerepében. Rajtuk kívül Kate Phillips („Downton Abbey”), Anton Lesser („Game of Thrones”) és Charlie Rowe („Rocketman”) is tagja a stábnak.
Az utóbbi években több, karmesterek ihlette filmek került a mozikba. Todd Field rendezésében egy kitalált dirigensről szól a „Tar,” Cate Blanchett főszereplésével. A Leonard Bernsteinről szóló „Maestro,” jövőre várható a Netflix műsorára, azonban addigis szorgosan érkeznek a fotók a Bernsteinné maszkírozott Bradley Cooperről.
Sergiu Celibidache Románia egyik legellentmondásosabb klasszikus zenei figurája volt. Előítélettel és a hajléktalansággal is meg kellett küzdenie, mielőtt a Berlini Filharmonikusok legfiatalabb karmestere lett.
Celibidache nemcsak különleges vezénylési stílusával és hallatlan előadói szuggesztivitásával írta be magát a klasszikus zene történetébe, hanem a 20. század egyik legjelentősebb karmester-tanáraként is. A mesterkurzusain részt vevő karmesterek elmondásuk szerint többet tanultak pusztán abból, ha egy órán keresztül nézhették vezénylését, mint fél év alatt a zeneakadémiai kurzusokon. Celibidache – különösen utolsó éveiben – híressé vált különleges, általában a szokottnál lassabb tempóiról. Mint többször is elmondta, a zenei anyag komplexitásától függően kell megválasztani a helyes tempót, s a legfontosabb a zenei összefüggések kibontása, ami bizonyos esetekben csak lassú tempó esetén lehetséges.
Celibidache – amikor csak tehette – elzárkózott a lemezfelvétel elől. Azt tartotta, hogy a koncertélmény lényegéhez tartozik a megismételhetetlenség, egy felvétel tehát éppen a lényegétől fosztja meg az interpretációt. Kedvelt hasonlata volt, hogy felvételt hallgatni olyan, mintha valaki Brigitte Bardot fotójával bújna ágyba.
