Ha az hisszük, hogy a karácsonyi tradíciók akár csak egyetlen országban egységesek, kezdjünk el beszélgetni bármelyik ismerősünkkel, hogyan is néz ki szerintük a hagyományos ünnepi vacsora. Vagy csak arról, hogy készül a töltött káposzta. Ennek alapján nagyjából megtippelhető, milyen hihetetlen változatosságban találhatóak a világ többi táján a karácsonyi ünnepkörhöz köthető szokások. Míg itthon a hóesést várjuk, addig Új-Zélandon a tengerparton ünnepelnek friss tengergyümölcseivel. Mutatunk néhány különleges szokást és hagyományt a countryliving.com gyűjtése alapján!

- hirdetés -

Svédország

A svédeknél a kecske a karácsony hivatalos állata. A pogány téli szertartások maradványa 1966-ban kapott új lendületet, amikor valaki azzal az ötlettel állt elő, hogy az ünnep tiszteletére készítsenek egy hatalmas szalmakecskét, ez lett a felállítása helyszínéről elnevezett Gävle Kecske. A hivatalos weboldallal is rendelkező állatból azóta alkalmanként kettő is van. Az utóbbi években pedig azzal került be a hírekbe, hogy időről időre megpróbálják felgyújtani – nem a hagyományos ünnepi rítusok keretében, hanem vandalizmusból.

A kecske körül kibontakozó botrányokról és városi vitáról a nyest.hu blog írt remek összefoglalót: „A(z első) kecske 13 méter magas, 7 méter hosszú volt és 3 tonnát nyomott – szilveszterkor azonban leégett. A következő években ez többször megismétlődött, 1970-ben bizonyíthatóan gyújtogatás miatt. A kecske körül más botrányos események is történtek, állítólag az egyik éjjel egy párocska mászott bele, hogy ott adják át magukat a test örömeinek… A (projektet addig finanszírozó) Déli Kereskedők 1971-ben megelégelték a problémákat, és úgy határoztak, hogy ezentúl nem építenek kecskét.”

Ekkor egy iskolai Természettudományos Klub kezdett el kecskéket építeni, ha nem is akkora volumenben, mint elődei : „Az első kecske csupán két méteres lett, de aztán évről évre nőtt, függetlenül attól, hogy ezeket a kecskéket is folyamatosan megtámadták, szétrugdosták, felgyújtották stb. 1985-ben aztán megdöntötték a déli kereskedők rekordját egy 12 és fél méteres kecskével.”  1986-tól mindig két kecske épült, a kereskedők és a diákok harcolnak egymással és a kecskék elpusztítására törő elemekkel is.

A svéd szalmakecske (Gävlebocken) – forrás: wikipedia

„A kecskék megsemmisítésére folyó kísérletek azóta is folynak. 2009-ben például webkamerák őrizték a kecskéket, de ezeket hackerek támadták meg éppen a felgyújtása előtt. A legérdekesebb eset azonban 2010-ben fordult elő. A kecskét őrző egyik őrt le akarták fizetni, hogy hagyja el a helyét. A terv szerint ezalatt a kecskét helikopterrel el akarták lopni és Stockholmba szállítani.”

Aki épp nem jár Svédországban, webkamerán követheti figyelemmel az advent első vasárnapjától szilveszterig a kecske mindennapjait.

Fülöp-szigetek

Ha valaki azt hinné, hogy az amerikaiak őrülnek meg karácsonykor a díszítésekkel, az még nem látta a fülöp-szigetekiek dekorációit. San Fernandóban minden évben megtartják a Ligligan Parul (az óriás lámpások fesztiválját) ahol a betlehemi csillagok jelképező fantasztikus parol-ok (lámpások) vonulnak fel.

Ebben az esetben a lámpás félrevezető elnevezés lehet, mert az óriási, 6 méter átmérőjű korongokról van szó, amelyeket készítői több ezer apró, színes, ritmusra és meghatározott mintában villogó égővel díszítenek. Ez azt is eredményezi, hogy a városban lámpakészítők több generációja él, így több szempontból is jogos a „Fülöp-szigetek karácsonyi fővárosa” – titulus.

Japán

Japánban, ahol a lakosságnak mindössze 1 százaléka keresztény nem számít nemzeti ünnepnek a karácsony, ez azonban nem jelenti azt, hogy a helyiek lemondtak volna arról, hogy tradíciók. A pulykavacsorák helyett a családok a helyi Kentucky Fried Chicken-ben töltik az estét. Ez a tradíció 1974-re vezethető vissza, amikor a cég egy hihetetlenül sikeres reklámkampányt futtatott az országban „Kurisumasu ni wa kentakkii!” vagyis „Kentucky-t karácsonyra!” szlogennel. A gyorsétterem ezzel megalapozta és aztán meg is tartotta az ünnepek alatti népszerűségét, olyannyira, hogy egyesek hónapokkal előre megrendelik a dobozaikat, mások pedig akár két órát is hajlandóak sorban állni, hogy hozzájussanak fűszeres csirkedarabkáikhoz.

Izland

Hasonlóan az Egyesült Államokhoz, ahol karácsony 12 napját ünneplik, Izlandon 13 napig tart az ünnep. A karácsonyt megelőző 13 éjszaka mindegyikén meglátogatja a gyerekeket a 13 „Jólasveinar” (Yule Lads) vagyis Karácsonyi Legény egyike december 11-től kezdve. A 13 csibász mind olyan nevet visel, amely tükrözi a tulajdonságait, mint „Ajtócsapkodó”, a „Gyertyatolvaj”, az „Ablakonkukucskáló” és a „Kolbászfaló” – olvasható a Hamu és Gyémánt összefoglalójában. A gyerekek lefekvés előtt kikészítik a cipőiket az ablakba. Reggelte a lábbelikben ha jók voltak cukorka, vagy ha rosszak rohadt krumpli kerül. Ez kicsit más perspektívába helyezi a szenet, amit az angolszász rossz gyerekek kapnak vagy a virgácsot, amit a magyar Mikulás hagy a csizmákban. 

Az talán az utóbbi években terjedő Facebook-posztok alapján közismert, hogy az izlandiak ilyenkor sok könyvet ajándékoznak. A hagyomány szerint karácsonyra mindenki kap egy új ruhadarabot és egy könyvet.

A „Jólabókaflóð”-nak nevezett „karácsonyi könyváradat” a II. világháború alatt kezdődött, mert ebben az időben a könyv volt az egyetlen olyan árucikk, melyek nem vetettek ki importvámot. Emiatt az izlandiak könyveket ajándékoztak, miközben más árucikkekből hiány volt. Ennek hosszútávú következményei lettek az országban: a helyiek máig nagyon sok könyvet olvasnak. A családok általában 24-én este adják át az ajándékokat, és az emberek az éjszakát olvasással töltik. Az izlandi könyvszakma 1944 óta minden háztartásba kiküld egy könyvismertetőt november közepén. Az emberek ebből rendelnek szentestére a barátaiknak és a családtagjaiknak.

Finnország

A finn családok karácsony reggelén hagyományosan fahéjjal megszórt tejberizst esznek vajjal és tejjel leöntve. Aki mandulát talál benne, az szerencsés lesz egész évben és kívánhat. Vannak persze, ahol több mandula is kerül az ételbe, hogy egyik gyerek se legyen csalódott. A napot pedig egy közös családi szaunázással zárják. Természetesen a szauna manójának is hagynak egy kis finomságot.

Új-Zéland

A déli féltekén a karácsony nyári ünnep, így a gyerekek a karácsonyra kapott biciklikkel, rollerekkel már aznap délután tudnak játszani a kertben. A helyiek hagyományai a grillezés és a barbecue-zás körül mozognak. Itt az ünnep nem annyira családi, inkább közösségi esemény. A családok és barátok gyakran összegyűlnek – akár a tengerparton – és ott friss tengeri halakat, húst vagy szezonális zöldségeket sütnek.

Az új-zélandi karácsonyi fa a Pohutukawa, a mirtusz egy decemberben virágzó tengerparti fajtája. Ennek a halványpiros növénynek az árnyékában éneklik az angol és maori karácsonyi dalokat. Hagyományos karácsonyfának műfenyőket díszítenek, mivel a melegben nem lenne praktikus az élő fák használata.

Dánia

A karácsony megjelenése előtt a dánok a téli napfordulót megelőző Jól-t ünnepelték, amikortól egyre világosabbakká válnak a napok. A dán családok manapság december 24-én karácsonyfát állítanak a szoba közepére és körbetáncolják, közben pedig karácsonyi dalokat énekelnek.

A skandináv népi hagyományok egy alakja belopakodott más országok ünnepi dekorációjába is. A nisse számos skandináv folklórban felbukkanó kertitörpeszerű kis háziszellem. Hatalmas szakállal rendelkezik és csúcsos szürke vagy piros sapkája alól nem látszik ki a szeme.

A nordicmood blog szerint a nisse a családdal együtt él, egyfajta őrangyal, megvédi őket a gonosztól, a szerencsétlenségtől, és még a mezőgazdaságban is segít. Azonban nagyon sértődékeny, ha úgy érzi, nem vagyunk elég jók hozzá – esetleg rendetlen a gazdaság, nem bánunk jól az állatokkal – vagy másokhoz vagyunk gonoszak, szerencsétlenséget is tudnak okozni. Kiengesztelése egy tál zabkásával lehetséges. (Egy ilyen kis manó átkozta el Nils Holgerssont, amitől összement Selma Lagerlöf svéd ifjúságiregényében.)

Martinique

Advent alatt és újévkor a Karib-térség Franciaországhoz tartozó szigetén, Martinique-n régi hagyomány a la ribote, amikor a családok felkeresik a szomszédaikat, barátaikat. Kora reggeltől karácsonyi énekeket énekelnek, melyeknek hagyományos szövegeihez a saját versszakaikat is hozzáfűzik. Emellett ünnepi ételeket esznek jamgyökeret, kolbászt, sós pástétomokat és sertéspörköltöt.

Norvégia

Norvégiában a december 3-án kezdődő karácsonyi ünnepkör része a julebord, a karácsonyi ebéd. Ez hagyományos karácsonyi ételekből és akár alkoholos italokból áll. Eredetileg csak karácsony napjára, illetve a családi étkezésekre vonatkozott, de ma már céges karácsonyokat is tartanak. A családok december 23-án ünneplik a Kis Karácsonyt. Ehhez mindenkinek saját tradíciói vannak, amibe beletartozhat a fa díszítése, amit a gyerekekkel együtt csinálnak, vagyis nem titok. Süthetnek közösen mézeskalácsot vagy ehetnek risengrynsgrøt-ot, ami a mi tejberizsünkhöz hasonló.

A Trafalgar tér karácsonyfája 2006-ban – forrás: wikipedia

A norvégokhoz kötődik az angolok egy karácsonyi szokása is. A II. világháborúban az országuknak nyújtott segítségért cserébe minden évben Norvégiából érkezik a londoni Trafalgar Square hatalmas karácsonyfája. Ráadásul az égősorok is a norvég hagyományonknak megfelelően, függőlegesen lógnak róla. 1947 óta egy kb 30 méter magas fát küld az ország egykori szövetségesének. A fenyőt már évekkel korábban kiválasztják Nordmarka erdejeiből, hogy a lehető legideálisabb körülményeket biztosítsák a növekedéséhez, például megtisztítják a környét, hogy egyenletesen érje a napfény és szabályosan tudjon növekedni – árulta el a noordicmood blog. Ezt épp 2023-ban vizsgálják felül környezetvédelmi szempontok miatt, így lehet, hogy az idei az utolsó norvég fa a téren.

Írország

Az írek egy, az ablakban elhelyezett hosszú piros gyertyával szimbolizálják a meleget és az otthon oltalmát, amelyet az ünnep nyújt. A hagyományos karácsonyi vásárokban gyakran árulnak házi készítésú sült libát, zöldségeket, áfonyát és krumplit.

Az országban a karácsonyi ünnepkör lezárásának van sajátos tradíciója: január 6-án tartják a Nollaig na mBan-t, ami gaelül azt jelenti, hogy a nők karácsonya. A vízkeresztet Írországban, főleg vidéken régen azzal ünnepelték, hogy a férfiak látták el a napi háztartási feladatokat. Amíg ők a gyerekekkel voltak elfoglalva, takarítottak vagy főztek, addig a nők kocsmába mentek, ami pedig általában tilos volt nekik. Mára ebből annyi maradt meg, hogy a kocsmák kedvezményeket adnak ezen a napon a nőknek.