A Velencei Filmfesztiválon mutatták be Pablo Larraín rendezésében a Maria Callas életéről szóló filmet. A részben Budapesten forgatott mozi kapcsán a főszerepet alakító Angelina Jolie mesélt az augusztus 29-i premier sajtókonferenciáján.
„Rettenetesen izgultam. Majdnem hét hónapot gyakoroltam, mert ha Pablóval dolgozol, akkor semmit sem csinálhatsz csak félszívvel. Ő megköveteli – a lehető legcsodálatosabb módon –, hogy tényleg elvégezd a munkát, tanulj és gyakorolj” – mondta el a Maria című film sajtótájékoztatóján a címszerepet játszó Jolie. „Emlékszem, milyen ideges voltam, az első alkalommal, amikor énekelnem kellett.
A fiaim is ott voltak, elállták az ajtót, hogy senki se jöhessen be közben. Én remegtem, Pablo pedig tapintatosan elindított egy kis szobában, hogy aztán a milanói Scaláig vezessen. Adott időt, hogy fejlődjek” – tette hozzá viccesen. „De meg voltam rémülve, hogy fel tudok-e nőni Callashoz.”
A felkészülésre szánt hónapok alatt a színésznő operaénekesekkel és korrepetítorokkal gyakorolta a Callas kaliberű énekesre jellemző tartást, légzést és mozdulatokat. Az elmerülés az operák világában „az a terápia volt, amiről nem is tudtam, hogy szükségem van rá” – idézte a színészt a The Hollywood Reporter.
„A valójában nem is technikailag volt kihívás ez a feladat, hanem egy érzelmi tapasztalás volt, hogy megtaláljam a hangomat, a testemben legyek, kifejezem magam. Minden porcikádat oda kell adnod!” – osztotta meg Jolie a sajtóval. Meglepő választ adott arra a kérdésre, hogy a karakter melyik részével tudott leginkább azonosulni:
„Azzal a részével, ami hihetetlenül lágy. Nincs helye ebben a világban, hogy olyan lágy legyen valaki, amilyen ő valójában volt – amilyen érzelmileg kitárulkozó volt. A sebezhetőségében osztozom vele leginkább.”
„Ez a film az eddigi legszemélyesebb munkám” – jelentette ki a rendező. – „Ez Maria Callas kreatívan értelmezett és pszichológiai portréja. Az énekesnő, aki egész életét a világ különböző pontjain a közönség előtti fellépéseknek szentelte, úgy dönt, hogy végre rátalál a saját hangjára, a saját egyéniségére és önmagának énekel. Nagyon megtisztelő, hogy elmondhatom ezt a történetet és megoszthatom a közönséggel az egész világon, ahogy Maria is tette az életével.”
Elmondása szerint Pablo Larraínt Callas színes élete – többek közt a szerelmi ügyei, a lemondása az amerikai állampolgárságról vagy az utolsó felvonás Párizsban – vonzotta a történethez. Amennyit lehet tudni, ez utóbbi, vagyis az 1970-es évekbeli párizsi utolsó napok állnak a film középpontjában, amikor „elvesztette a hangját és próbálta újra visszaszerezni.” A valós eseményeken alapuló történet Callas utolsó, magányosan töltött időszakába enged bepillantást amelynek 1977-es halála vetett véget. A mindössze 53 éves művész szívinfarktusban hunyt el.
A film 8 perces ovációt kapott a filmfesztiválon, ami több videó tanúsága szerint könnyekig meghatotta a főszereplőt. Ennek ellenére a BBC vegyes kritikai fogadtatásról számolt be, egyes kritikusok már Oscar-díjat emlegetnek, mások azonban egyszerűen laposnak tartják a művet. Az Oscar emlegetésére okot ad az, hogy hozza az összes dolgot, amire a filmakadémia harapni szokott: életrajzi filmről van szó, egy legendás nő utolsó napjait mutatja be – ráadásul a jelentős mennyiségű sminket viselő Angelina Jolie alakítja a címszerepet.
A kétkedő hangok pedig szintén indokoltak lehetnek, hiszen a rendező korábban Jackie Kennedy (Jackie) és Diana hercegnő (Spencer) életéről forgatott hasonló életrajzi filmeket. Mindkét esetben szabadon használva a valós személyek és események adta alapot a saját belátása szerint. És bár az ikonépítés és a mély mozi iránti szándék érződött a filmeken, nem véletlen, hogy mindkettő 6,6-os értékelést kapott az imdb.com filmes adatbázisának tízes skáláján.
A hírek szerint a film a Netflix kínálatában szerepel majd. A pontos bemutatóról, illetve arról, hogy ezt megelőzően moziban is láthatja-e a közönség egyelőre nincs hír.
A rajongók addig a Magyar Zene Háza Dívák és ikonok kiállításán tekintheti meg az operaénekesnő két ikonikus fellépőruháját, és mélyedhet el a külön neki szentelt szobában Callas élettörténetében.
