Orgánuma, színészi ereje utánozhatatlan. A háború évei alatt kezdte pályafutását, majd a háború utáni nemzedék kiemelkedő, korszakos tagja volt. Színpadi alakításai mellett filmes produkciói, sőt szinkron szerepei máig meghatározóak. 17 filmben Anthony Quinn, 11 filmben Jean Gabin magyar hangjaként közvetítette azt a karizmatikus, eszköztelen maszkulin energiát, amely védjegyként is szolgált.
„Annyi partnerrel, annyi rendezővel dolgoztam, nem volt alkalmam becsontosodni.” – Mádi Szabó Gábor
Mádi Szabó Gábor 1922. augusztus 30-án született Nyíregyházán. Tanulmányait Budapesten végezte, az Óbudai Árpád Gimnáziumban. Érdeklődése korán mutatkozott a színház irányába, és már egészen fiatalon szerepelt színpadon. A második világháború évei alatt Pünkösti Andor Madách Színházában láthatta őt először a közönség, ahol többek között olyan színművészek mellett lépett fel, mint Greguss Zoltán, Sennyei Vera, Várkonyi Zoltán, Kiss Manyi.
Színházi életművére a műfaji sokszínűség jellemző, amely minden bizonnyal annak is köszönhető, hogy sok teátrumban próbálhatta ki magát, a legkülönbözőbb stílusú és dimenziójú szerepekben. A háború után a Nemzeti Színházban játszott néhány évig. Feltűnt például Don Hernandóként a nagy sikerrel bemutatott Lope de Vega-darabban. A csípős komédiában az ifjú Ruttkai Éva, Básti Lajos és Olty Magda partnere volt, Major Tamás rendezésében. A Nemzeti Színház után az Ifjúsági Színházban, később az első musical színházban, a Petőfi Színházban játszott, de színpadra lépett a Vígszínházban, valamint a szolnoki teátrumban is. 1964-ben a József Attila Színházhoz, 1986-ban pedig a Katona József Színházhoz szerződött.
„Őszintén mondom: minden színháztól megkönnyebbüléssel váltam meg, mert a válás időszakában már nem éreztem ott jól magam. Tudtam, hogy változtatnom kell – és változtattam is. Hogy nem mindig úgy, oly módon, ahogy a legszerencsésebb lett volna? Ma már belátom azt is, hibáztam, nem is egyszer. De azt hiszem, mégsem ez a lényeg, hanem az, hogy hol tartok most.” – Mádi Szabó Gábor, 1977 (Film Színház Muzsika Évkönyv)
Rendkívül gazdag színpadi tapasztalat után, számos alkalommal említette a problémát, amely véleménye szerint talán egy sajátosan magyar tendencia: „Szörnyű dolognak tartom, hogy sok kolléga úgy ragaszkodik a pesti színész ranghoz, mintha az valami művészeti díj volna. A világon sehol nincs úgy, hogy a fővárosban játszani többet jelent, mint más városban.”
Színpadi produkciói mellett elképesztően gazdag a mozi- és tv-filmes alakításainak sora. Rendkívül sokszínű művészi egyénisége mára már klasszikussá, emblematikussá vált alkotásokban mutatkozott meg. Nem volt olyan film jóformán az 50-es évektől kezdve egészen a 90-es évek első feléig, amelyben ne tűnt volna fel. Jellegzetes orgánuma, kitűnő humora, pontos és eszköztelen alakításai meghatározóak a hazai filmszínészetben. Az 50-es években erőteljes egyéniségét leginkább a történelmi és drámai produkcióban bontakoztathatta ki.
Olyan alakítások fűződnek nevéhez, mint például a székely közhuszár a Föltámadott a tengerben, Vak Bottyán a Rákóczi hadnagyában, Fodor A császár parancsában, Mravucsán úr a Szent Péter esernyőjében, vagy a legendás Juon Táre a Szegény gazdagokban. A következő évtizedek meghatározó produkciói közé tartozik filmes életművében többek között a Hattyúdal, a Rab Ráby, A koppányi aga testamentuma, A beszélő köntös, az Egri csillagok, a Platonov szerelmei, vagy az Egy óra múlva itt vagyok.
Szinkronszerepei legendásak. Anthony Quinnt mintegy 17, Jean Gabint 11 filmben képviselte hangjával. Olyan filmekben szolgáltatta magyar hangját a két ikonnal kapcsolatban, mint például az Országúton, a Zorba, a görög, a Négykezes géppisztolyra, a Maigret-filmek, vagy az Alvilági melódia. Sok további nemzetközi produkció magyar hangjaként is szerepelt. Például A Gilda, A rakparton, az Ördöngösök, a Moby Dick, a Tizenkét dühös ember, a Jó estét, Mrs. Campbell!, vagy A rózsa neve is nevét jegyzi.
A Kossuth- és Jászai Mari-díjas, kiváló, érdemes művész pályája a műfaji és stilisztikai sokszínűségről tanúskodik, amely mögött határozott, kontúros hitvallás és világnézet húzódik meg. Mádi Szabó Gábor 2003. márciusában hunyt el, az utókorra hagyva gazdag szellemi örökségét és tartalmait.
„Színésznek lenni szenvedély – igaz, egyébként nemigen volna erőnk végigcsinálni a pályát. Nemrég influenzás voltam, csaknem harmincnyolc fokos lázzal, de nem akartam lemondani az előadást, játszottam esténként, néhány napon át. S az előadás végére mindig lement a lázam! Hát ez a színház.”
(Források: Wikipédia, Arcanum Digitális Tudománytár)
