Zsigmond Gábor, a Magyar Nemzeti Múzeum nemrég kinevezett igazgatója az Indexnek adott interjút, amelyben az intézmény jövőjéről, feladatairól, a Közgyűjteményi Központ létrehozásáról és L. Simon László távozásáról is beszélt.
– Elődjét, L. Simon Lászlót azonnali hatállyal menesztette Csák János korábbi kulturális miniszter azzal az indokkal, hogy nem tartotta be a gyermekvédelmi törvényt a Nemzetközi Sajtófotó Kiállítás esetében. Mint a Magyar Nemzeti Múzeum új főigazgatója, hogyan ítéli meg az ügyet, miként kezelne egy hasonló esetet? Egyáltalán indokoltnak tartja, hogy 18 éven aluliak ne tekinthessenek meg egy ilyen tematikájú kiállítást?
– A konkrét ügyet kétfelé kell szálazni. Egyrészt a Nemzeti Múzeumnak nyilvánvalóan be kell tartania a jogszabályokat, példamutatónak kell lennünk. Másrészt csak L. Simon László és Csák János tudná megmondani, hogy a háttérben pontosan milyen feszültségek voltak kettejük között. Mindez lassan egy éve történt.
– Nem is a konkrét ügyet tartja a menesztés fő okának?
– Nem tudom, hogy pontosan milyen okok járultak hozzá, de nyilvánvalóan voltak előzményei a döntésnek, egy folyamat eredményét láthattuk, aminek a részleteibe nem láttam bele. Kommentálni sem szeretném.
(…)
– Mi a véleménye a Közgyűjteményi Központ létrehozásáról, mit jelent az ön által vezetett intézményre nézve? Nem tart attól, hogy sérül egyes múzeumok autonómiája?
– A magyar közgyűjteményi rendszerben nagyon régóta keressük a választ arra, hogy miként lehetne a hatékonyságot növelni. Legalább ilyen nehéz kérdés, hogy hogyan lehet a jórészt XIX. században létrejött múzeumokat nem XIX. századi módszerekkel irányítani. Ha a most létrejövő rendszerre tekintünk, akkor láthatjuk, hogy a Közgyűjteményi Központ képes a szinergiákat rendezni és irányba állítani. Nagyon sokba kerül digitalizációs műhelyeket létrehozni és nem biztos, hogy öt-hat különböző intézményben is szükséges, de ha a Magyar Nemzeti Múzeumban lévő tekintélyes szakkönyvtár kapcsán digitalizálási programot indítunk el, akkor például természetes az OSZK-val történő együttműködés. De érdemes a nagyszabású kiállítások létrehozása esetében a kiállítástervezés, vagy a kiállítástechnikához kapcsolódó képességeket is egyben kezelni, pláne azokat a menedzsmentképességeket, amelyekkel növelhetjük a különböző intézmények hatékonyságát.
Előre menekülünk, hiszen a világ, valamint látogatóink igényei is meglepően gyorsan változnak. Gondoljon bele, hol volt a social media 20 éve, most pedig ott kommunikálunk a látogatókkal. Ehhez piacképes tudás kell, amit finanszírozni is tudni kell, de nem mindegy, hogy múzeumok vagy egy központ szintjén tesszük. A nemzetközi példák is azt mutatják, hogy a központosítással növelhetjük a hatékonyságunkat.
(…)
– Jó, hogy a szakembereket, a munkavállalókat is említette, hiszen a fizetésük kérdése a figyelem középpontjába került az elmúlt időszakban. Rendezettnek látja ezt a kérdést?
– Természetesen nem, de a magyar múzeumok ügyének egyik alapvető problémáját feszegetjük. Az ágazatban hihetetlenül felkészült és elhivatott szakemberek dolgoznak, a nemzeti örökségért végzett munka általában elhivatottságot feltételez vagy igényel, de nagyon nehéz a szakembereket úgy megtartani, ha egy szupermarketben többet kereshetnek, mint itt. A bérkérdéssel foglalkozunk és foglalkoznunk is kell, de korlátos, hogy egy intézmény miben és meddig mehet el.
(…)
– Mi az, amit eddig, ilyen rövid idő alatt sikerül elérnie, egyáltalán milyen tervei vannak a jövőt illetően?
– Ez hosszabb válasz lesz. Elkezdtük a közös munkát az intézményi értekezleten, amit eddig egyébként állománygyűlésnek hívtak, de el is mondtam, hogy ilyen néven nem fogunk többé értekezletet tartani.
– Miért vannak averziói a fogalommal kapcsolatban?
– Nem állományként tekintek a munkatársaimra, mi egy csapat vagyunk, van egy feladatunk, amit akkor tudunk megvalósítani, ha összekapaszkodva együtt dolgozunk a múzeum ügyeiért és céljaiért. A Magyar Nemzeti Múzeum egy 222 éves intézmény, elődeink pedig világosan kijelölték, hogy mi az intézmény feladata. Európa egyik első közgyűjteményéről és Magyarország első múzeumáról beszélünk. Az örökségünk eleve determinálja, hogy mi a feladatunk. A múzeumnak a magyar nemzet otthonának kell lennie. Emellett képesnek kell lennünk a nagyvilágnak is elmondani, hogy kik vagyunk, mit adtunk a világnak. Mi a magyar nemzet? Erre a kérdésre hol kaphatnának választ, ha nem itt. De képesnek kell lennünk mindenki számára elmondani a külföldi látogatóktól kezdve az akadémikus értelmiséggel bezárólag. A Magyar Menyasszony például nagyon jó és hiteles kiállítás. Mert miről is beszéltünk? A magyar menyasszonyról, amiben a történeti szál mellett egy olyan narratíva is él, amihez a látogatók tudnak kapcsolódni. Kortárs nyelven kell beszélnünk az emberekhez és nem csak a külföldi látogatóknak reprezentálni, hogy kik is vagyunk mi magyarok, hanem egy teljesebb diskurzusnak kell teret adnunk. Nem elégedhetünk meg azzal, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum a Kárpát-medencében egykor élt népek múltjának őrzője, az ezzel kapcsolatos tárgyi emlékek kiállítóhelye. Mondanunk kell valamit az újabb generációknak is, elsődleges célom, hogy nyissunk feléjük. Ha őket foglalkoztatja egy kérdés, akkor mi tudományos hitelességgel tudunk hozzányúlni, éppen ezért lehetünk hitelesek az emberek szabadidejéért folyó versenyben.
A teljes interjú az Index oldalán olvasható.
