Állományrendezés során az Országos Széchényi Könyvtár Zeneműtárának gyűjteményéből előkerült a világhírű zongoraművész és zeneszerző, Dohnányi Ernő (1877–1960) egyik átdolgozásának autográf partitúrája.
A kompozíció nem más, mint Franz Schubert Moments musicaux (D. 780) című zongoraciklusának Dohnányi-féle hangszerelése, amelyet 1928-ban a Schubert centenárium alkalmával készített el. A kéziratot Laskai Anna, a Színháztörténeti és Zeneműtár Zeneműtárának csoportvezetője találta meg és azonosította be, aki évek óta foglalkozik Dohnányi életművével, ráadásul az utóbbi időszakban a zeneszerző Schubert-hangszereléseit is vizsgálta.
A Schubert centenárium megnyitó ünnepségének műsora. A programban a Dohnányi-hangszerelés is helyet kapott A múzsa csókja címmel. Plakát- és kisnyomtatványtár, zenei aprónyomtatvány-gyűjtemény, 1928. november 19. (Lásd: N.N., Schubert-zeneünnepély halálának századik évfordulója alkalmából (Budapest: A Schubert-centenárium rendező bizottsága kiadása, 1928), 3.
A Dohnányi-hangszerelés ősbemutatójára a centenárium díszelőadásán került sor 1928. november 19-én, az Operaházban. A szimfonikus zenekarra készült átdolgozás érdekessége, hogy A múzsa csókja címen színpadra került Dohnányi második felesége, a színész-táncosnő, Galafrés Elza által megfogalmazott történet nyomán. A múzsa csókja címet és a mű francia nyelvű címét a bemutató után megváltoztatták, mégpedig az eredeti zongora-kompozíció első megjelenése szerinti Moments musicals-ra – ez szerepel a kézzel írt, hatvanhét fólióból álló autográf partitúra címoldalán is.
Bár eddig úgy tudtuk, hogy az Operaház őrizhette meg Dohnányi-hangszerelését – Laskai Anna két, e témában megjelent publikációjában is ez az adat szerepel – ma azonban mégsem tanulmányozható az ottani gyűjteményben. Nem véletlenül: hiszen mint a kézirat előkerülését követően az Operaház Emléktárának vezetője, Karczag Márton megerősítette, az úgynevezett opera-bánya anyaggal került át 1982-ben a nemzeti könyvtárba, ráadásul operaházi pecsét is szerepel a kéziraton. S bár a Zeneműtárban a szóban forgó anyagrész feldolgozása csak az 1990-es évek végén kezdődött el, már az akkori naplózásban sincs nyoma a partitúrának. Nem világos, hogy a bányaanyag feldolgozása előtt pontosan mikor, miért és hogyan keveredhetett el a Dohnányi-partitúra az anyagrész többi tételeitől – feltételezéseink szerint az OSZK-ban elhelyezett jelentős Dohnányi-hagyaték miatt kiemelésre kerülhetett. Néhány évvel később, 2011-ben egy másik, úgynevezett növedéknapló – rendhagyó – ceruzás bejegyzése már arról tanúskodik, hogy a kotta ismét a kollégák látóterébe kerülhetett, hiszen az Ms. mus 14.943-as számon rögzítették a kéziratot, ennek ellenére mégsem tudható, hogy mi történhetett e bejegyzés után, hiszen a jelzet nem került rá a partitúrára, raktári helyére sem került be, s tényleges állományba vétele sem történt meg.
Az újonnan előkerült kézirat állományi számbavétele természetesen rögtön megtörtént, s a katalóguscédulán való regisztrálásán kívül mostantól az online adatbázisban is megtalálható tétel.
A most előkerült partitúra több szempontból is jelentőségteljesnek számít. A Zeneműtárban ugyanis mindeddig kopista, vagyis másolói kéztől származó partitúra volt elérhető az állományban, így az újonnan tanulmányozható szerzői kézirat olyan fontos adalékokkal szolgálhat majd, amelyet az eddig elérhető másodlagos forrás nem tartalmazhatott. Ezen kívül Dohnányi kézirata alkalmat ad a szerző másik, a Schubert centenárium alkalmával készített hangszerelésével – az f-moll fantáziával – való összehasonlításra is.
