Életének 83. évében elhunyt Dózsa Imre Kossuth- és Liszt-díjas táncművész, balettmester, balettigazgató és pedagógus, egyetemi tanár, a Magyar Állami Operaház örökös tagja és mesterművésze. A hírt az Operaház tudatta.
Az Állami Balettintézet elvégzése után 18 évesen, a Bihari nótája című előadásban debütált társulati tagként az Operaház balettegyüttesében, partnere későbbi felesége, Szumrák Vera volt. 1963-tól visszavonulásáig az együttes magántáncosa. 1968-ban fél évet töltött ösztöndíjasként a leningrádi Kirov Balettnél (ma: Szentpétervári Mariiinszkij Színház). 1969–1974 között a Svéd Királyi Balett szólistája, míg 1975-1980 között a berlini Deutsche Oper és a londoni Festival Ballet vendégszólistája.
Igazi danseur noble, vagyis hercegi alkat volt, aki a klasszikus repertoár mellett a kortárs koreográfiákban is jeleskedett. Maradandó alakításai közt említhető a Diótörő herceg, Desiré (Csipkerózsika), Siegfried (A hattyúk tava), Albrecht (Giselle), Basil (Don Quijote), Colas (A rosszul őrzött lány), A fából faragott királyfi, A csodálatos mandarin és a Spartacus címszerepe, utóbbiban Crassusként is emlékezetes maradt. De táncolta Balanchine, Béjart, Kylián és Seregi más koreográfiáit, Fodor Antal A próba című rockbalettjében pedig Jézus szerepében lépett színpadra. 1983-1984 között a balettegyüttes igazgatói pozícióját töltötte be, 2011-től haláláig a Magyar Nemzeti Balett gyakorlat- és próbavezető balettmestereként tevékenykedett.
Még aktív táncosként 1979-ben ő lett az Állami Balettintézet első olyan igazgatója, aki maga is ott végzett. Közel két évtizeden át oktatott és vezette az időközben főiskolai rangra emelkedő intézményt, aminek 2006-ban rektora, majd professor emeritusa lett. Nevéhez köthető többek között a Magyar Táncművészeti Főiskola Mexikói úti campusának kialakítása is. Emellett külföldön is folytatta intézményvezetői és pedagógiai tevékenységét: 1989-1991 között a chilei Állami Színház balettigazgatója, 1993-tól az Észak-Karolinai Művészeti Egyetem vendég balettmestere, 1994-től a Svéd Királyi Balett, 1994-95-ben pedig a stockholmi Cullberg Balett vendég balettmestere volt.
Az érdemes és kiváló művész gazdag pályáját számos kitüntetéssel és elismeréssel jutalmazták. A már említett díjai mellett átvehette a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét, a Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést és a Magyar Táncművészek szövetségének életműdíját, a közönség pedig beválasztotta a Halhatatlanok Társulatának örökös tagjai közé is. 80. születésnapját a Magyar Nemzeti Balett gálaműsorral ünnepelte 2021-ben az Erkel Színházban, ebből az alkalomból jelent meg portrékötete „A tánc a korlátait legyőzni képes ember művészete” címmel Major Rita tollából az Opera gondozásában. Dózsa Imrét a Magyar Állami Operaház és a Magyar Táncművészeti Egyetem saját halottjának tekinti. Temetéséről később intézkednek
(A téma érzékenysége miatt ebben a cikkben nem helyezünk el reklámot.)