Az Operaház valódi fantomja vagy a Gyilkosság a Metropolitanben jelzőkkel illették a korabeli sajtóban Helen Hagnes Mintiks 1980-as meggyilkolását. A zenész az előadás szünetében elhagyta a helyét, majd soha többé nem tért vissza. Az ősz a borzongás és a krimik ideje, ennek apropóján ezekben a hónapokban a klasszikus zene világához kapcsolódó bűntényeket mutatunk be Krimik a klasszikus zenében minisorozatunkban.
1980. július 23-án a Berlin Balett vendégszerepelt a New York-i Metropolitan Operaházban egy 11 napos rezidenciaprogram keretében. Azon az éjszakán a zenekari árokban ült a 30 éves hegedűművész, Helen Hagnes Mintiks is. A Juilliardon végzett zenész tizenévesen debütált szólistaként a Seattle Symphonynál. Pályafutása során számos díjjal ismerték el tehetségét.
Az est műsora Stravinsky A tűzmadár, Piazzolla Öt tangó, Ludwig Minkus Don Quijote és Ture Rangström Julie kisasszonya volt. A tűzmadár után azonban a következő darab, az Öt tangó felvételről szólt, így a zenekar tagjai 45 perces szünetet tartottak. Amikor azonban a zenészek 9:30-kor visszatértek a Don Quixote kezdetére, egy szék üresen maradt a hegedű szekcióban – Mintiksé rajta a hegedűjével.
Az előadás 11:30-kor ért véget, és Helen Mintiks ekkorra sem került elő. A barátai aggódni kezdtek, mivel nem hagyta volna el az épületet a hangszere nélkül. Miután pedig a szekrényét átvizsgálva kiderült, hogy még ott van a ruhája, amiben érkezett, vagyis még a fellépőruháját viseli, jelentették az esetet a hatóságoknak.
Jan Mintiks mindeközben hiába várta az előadás után az operaház előtt a feleségét, az asszony nem érkezett meg. Mintiks férje minden este érte ment kocsival, hogy Helennek ne kelljen egyedül átszelnie a várost éjszaka az értékes hangszerével. Abban a meggyőződésben, hogy félreértették egymást, és a nő hazament egyedül, ő is távozott. Helen azonban nem volt otthon, amikor pedig éjfélkor az egyik kollégája megjelent a nő otthagyott hangszerével, jelentette az eltűnését.
A rendőrség átkutatta az épületet, Mintiks holttestét azonban csak másnap 8:30-kor találták meg. Egy karbantartó egy pár női cipőre lett figyelmes az egyik épület tetején. Ez vezette nyomra a rendőrséget. A nőt egy szellőzőaknába dobták a Met hat emelet magas épületének tetejéről. 9-14 métert zuhant, és feltehetőleg előző éjjel 9 és 11:30 között lelte halálát. A nő meztelen volt, a szemét bekötötték, a száját betömték egy ronggyal, a kezeit és a lábát kötéllel összekötözték.
Tekintve, hogy milyen eldugott helyen történt az eset, a rendőrség úgy vélte, a labirintusszerű operaház épületét jól ismerő elkövetőt kell keresniük, vagyis a gyanú azonnal az ott dolgozókra terelődött. A rendőrség számára ez óriási feladatot jelentett, a Met több mint 800 dolgozóját – beleértve az előadókat is – kellett kihallgatniuk. A Met átriumában kialakított irodákban 25 nyomozó vette fel a vallomásokat az elkövetkező 24 órában. Időközben a boncolás megállapította, hogy a művész halálát a zuhanás okozta, vagyis még élt, amikor lelökték a tetőről.
Kiindulópontként a helyismeret mellett a csomók típusa szolgált, amivel a nőt megkötözték. A csomózási technikát ugyanis a Met színházi segédmunkásai használták a munkájuk során. Emellett a tető egyik csövén találtak egy tenyérlenyomatot, ami a feltételezett elkövetőhöz tartozott.
Helent a szünet vége felé látták utoljára. A hegedűművész az egyik kollégájának elmondta, hogy beszélni szeretett volna az egyik táncossal. Ezt megerősítette egy balerina vallomása is, aki egy liftbe szállt be Helennel és a hegedűművész tőle is próbált eligazítást kérni. A liftben egy férfi is volt, aki a két nő beszélgetésébe bekapcsolódva közölte, hogy ő tudja, melyik emeleten van az illető. A balerina kiszállt, Helen pedig a liftben maradt a beszámoló szerint munkásruhát és szerszámövet viselő férfival. A tanúk szerint már ez is gyanús volt, hiszen a táncosok mindegyike a földszinten volt, így a férfi valószínűleg azért találta ki a mesét, hogy elcsalja a nőt, egyedül maradhasson vele.
A vallomásokból kiderült, hogy Helen eltűnésének időpontjában az egyik színpadi segédmunkás, a 21 éves Craig Crimmins sem volt a helyén a szünet utáni munkakezdésnél. A férfi már az ujjlenyomatvételnél felkeltette a rendőrség gyanúját a furcsa viselkedésével. Azt állította, hogy az egyik helyiségben aludt, mert a matinéelőadás után a műszak iszogatott, és ott akarta kialudni a részegségét. Ezt azonban hamar cáfolta egy másik segédmunkás azzal, hogy ő aludt az említett helyen egyedül. (A beszámolók szerint akkoriban meglehetősen általános volt az opera háttérmunkásai között az alkohol- és drogfogyasztás. Nem számított kirívónak, hogy akár munka közben is ittak vagy drogoztak.)
A liftes történet alapján készült fantomképpel és a fenti ellentmondással szembesítve Crimmins bevallotta a gyilkosságot. Állítása szerint már a szünetben feltűnt neki a szőke hajú, csinos fiatal nő, ezért intézte úgy, hogy egyedül maradjanak a liftben. Aztán szexuális ajánlatott tett a nőnek, mire az pofon vágta. A részeg férfit feldühítette, hogy úgy érezte, az elutasítás mögött az áll, hogy Helen felsőbbrendűnek gondolja magát, mivel ő a zenekar tagja, a férfi pedig csak színpadi segédmunkás. Egy kalapáccsal megfenyegette a nőt, és magával vitte az alagsorba, ahol megpróbálta megerőszakolni. Helen azonban harcolt ellene, ezzel túl sok zajt csinált. A férfi erre kivezette az alagsorból, és felvitte a tetőre, ahol meztelenre vetkőztette, összekötözte a kezeit és a lábait, betömte a száját és ledobta a nő holmiját a szellőzőkre. Amikor azonban elsétált a helyszínről hallotta, hogy a nő nyöszörög és vergődik. Attól tartva, hogy valaki meghallja, visszafordult és lelökte az asszonyt a tetőről.
Crimmins a munkatársai problémásnak írták le, aki a műszakvezető fiaként sokat megengedett magának. A tárgyaláson a védelem arra hivatkozott, hogy a férfi alacsony intelligenciája és tanulási nehézségei miatt a rendőrök sugallmazhatták neki a beismerő vallomást szavakat adva a szájába.
Crimminst végül 1981-ben 20 évtől életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték. A férfi a börtönben megtanult hegedülni, és játszott az intézmény zenekarában is. 2000-től kétévente folyamodott a szabadlábra helyezéséért, a bűncselekmény súlyossága miatt azonban ezt megtagadták. Végül kedvezménnyel szabadult 2021 augusztusában.
Helen férje, az azóta elhunyt Janis Mintiks szobrászművész beperelte az operaházat a felesége halála miatt. Az intézmény ugyanis nem akart kártérítést fizetni, mivel a zenész szabadúszóként, nem az operaház alkalmazottjaként dolgozott. Az összeget végül megítélték – több fellebbezés után – arra hivatkozva, hogy a munkaviszony fennállt az intézmény és a művész között, illetve, hogy a hegedűművészt az opera egy alkalmazottja gyilkolta meg.
Krimik a Klasszikus zenében: Az ősz a borzongás és a krimik ideje, ennek apropóján ezekben a hónapokban a klasszikus zene világához kapcsolódó bűntényeket mutatunk be minisorozatunkban.
(via ClassFm)