A köhögés legalább annyira hozzátartozik a koncertermek atmoszférájához, mint a zenekar hangolása vagy a felcsattanó taps. Ezt a közönségtől származó hozzájárulást azonban a művészek változó vehemenciával fogadják. Egy német kutatás szerint joggal gyanakszanak: a köhögés véleménynyilvánítás.
Mindenki fel tud idézni olyan pillanatot a koncertélményei között, amikor egy különösen áhított zenei pillanat csöndjét a nézőtérről feltörő köhögés zúzta össze. Rosszabb esetben ő maga volt az, aki nem bírta megfékezni a feltörő ingert.
A köhögés már a koncert műfajának kezdetei óta jelen van az előadótermekben, ennek ellenére a zenészek és karmesterek változó mértékben tolerálják. A neves karmester, Michael Tilson Thomas egyszer leállított egy előadást, hogy torokcukorkákat osztogasson. Csong Gjonghva (Kyung Wha Chung) dél-koreai hegedűművész azzal okozott felzúdulást 2014-ben a Royal Festival Hallban, hogy közölt az egyik közönségben ülő, köhögő gyerek szüleivel, hogy „talán inkább akkor hozzák el, ha idősebb lesz!”
Alfred Brendel osztrák zongoraművész verset is írt a köhögőkről és a tapsolókról. Később pedig egy hamburgi fellépését abba is hagyta a közönséghez fordulva: „Vagy maguk hagyják abba a köhögést vagy én a zongorázást!”- felkiáltással.
Ebből is látszik, hogy a koncerteken köhögés egy teljesen elterjedt, nemzetközi jelenség. Nem szorítkozik egy adott országra vagy hangszerre. Ugyanakkor felvetődik a kérdés, hogy miért érzünk késztetést, hogy annyit köhögjünk a klasszikus zenei koncerteken?
Andreas Wagener pofsszor, a Hannoveri egyetem kutatója 2013-ban publikált tanulmányában vizsgálta a jelenséget. Azt a meglepő következtetést vonta le, hogy a koncertek alatti köhögés akaratlagos, sőt, egyenesen passzív-agresszív viselkedés is lehet. Esetleg irányulhat arra, hogy „feszegesse az íratlan udvariassági szabályokat, megjegyzést tegyen az előadásra vagy egyszerűen csak érzékeltesse az illető jelenlétét.”
A vizsgálat alapján kiderült, hogy az emberek átlagosan kétszer annyit köhögnek a koncerteken, mint a hétköznapokban. Ennek alapján a kutatók úgy vélik, ez egy akaratlagos cselekedet, egyfajta tiltakozás, mellyel hangot adnak annak a tudatalatti érzésnek, hogy az illetőnek nem tetszik, amit hall.
Egy átlagos felnőtt naponta 16 alkalommal köhög. Ezzel szemben a koncerttermekben a nézők átlagos köhécseléseinek száma 0,025 alkalom per perc körül mozog, vagy egy napon belül 36 alkalom – vagyis több mint a kétszerese a normálnak.
Ehhez hozzájárulhat az is, hogy a klasszikus zenei koncertek csendes és rendezett világa éles ellentétben áll a mindennapok zajos, kaotikus rendezettlenségével – a közönség pedig a köhögéssel próbál alkalmazkodni ehhez a relatíve mesterséges helyzethez. Emellett a koncertermek általában meleg, száraz levegőjű helyek vagy épp a legkondicionálás miatt hűvösek, amelyek mindegyike lehet köhögésre ingerlő.
Wagener az elhangzó zene és a köhöség között is érdekes megfigyelést tett: nagyobb valószínűséggel köhögnek az emberek „modern, 20. századi klasszikus művek közben, illetve csendesebb és lassabb tételek alatt.”
A Classicfm témával foglalkozó cikke megjegyzi, hogy a kutatást még a COVID-járvány kitörtése előtt végezték. A pandémia lezárások előtti időszakában pedig szignifikánsan esett a megbetegedést jelző köhögések száma a koncertek alatt. A szerző ebből arra következtet, hogy a köhögés mégis akaratlagos dolog. A másik lehetőség, hogy az emberek komolyabban vették, hogy otthon maradjanak a veszélyes betegséget jelző, szinte stigmának számító köhögéssel…
(Via classicfm.com)