Cser Ádám: „Hozzá kell szólni a mai ember színházigényeihez”

Szerző:
- 2025. január 18.
Cser Ádám - fotó: Wagner Csapó József
Cser Ádám - fotó: Wagner Csapó József

Január 24-én a Miskolci Nemzeti Színházban tartják Cser Ádám zeneszerző, karmester, a miskolci teátrum zeneigazgatója Atelier címen írt operájának ősbemutatóját. A mű librettóját Ari-Nagy Barbara dramaturggal és Szabó Máté rendezővel közösen alkották meg. Az Atelier a Bajazzókkal egy estén kerül bemutatásra. Erről, és a darab keletkezéséről is beszélgettünk Cser Ádámmal.

- hirdetés -

– Kezdjük a címmel. Miért épp a francia „műhely” kifejezésre esett a választás?
– Színházi berkekben gyakran használt kifejezés, mindennek megvan a saját műhelye egy színházban. Azt gondoltuk, hogy a színház belső világából szeretnénk bemutatni bizonyos részeket, hogy mi történik a függöny mögött, mi történik a takarásban a próbákon. Persze a mi operánk esetében ez nem csak egy „gyakorlati”, hanem egy igazán mély, lélektani dolog: mi történik a szereplők, az emberek lelkében? Itt egy nagyon bonyolult viszonyrendszer feltárásáról van szó, ami tele van titokzatossággal. Krimi, misztikum is van benne jócskán és olyan fajta emberi tulajdonságok, melyek nagyon fontos, hogy a néző számára új spektrumot kapjanak.

Van manapság egy alapvető hozzáállás az operához, mégpedig az, hogy ez egy letűnt műfaj, ami miatt már csak egy bizonyos réteg kedveli, és hogy ez a műfaj sajátosságaiból eredő kritériumok miatt van így. Én azt gondolom, hogy nem feltétlenül úgy kell új operát csinálni, hogy egy teljesen elvont történetet egy még elvontabb zenei világgal ábrázolunk, mindezt egy furcsa, futurisztikus vagy akármilyen nem tipikusan realisztikus térben hozunk létre. Az ilyen gondolkodás talán még elidegenítőbb lehet.

Szerintem olyan operát kell(ene) létrehozni, ami hozzá tud szólni a mai ember színházigényeihez, az emberi megismeréshez való vágyához – amiért egyébként nagyon sokan színházba mennek. Vagyis nekem ez volt a vágyam az Atelier operával.

Lehet, hogy egyszerűen egy olyan mesét akar hallani, látni a néző, ami a puszta történetével, zenei világával belerántja az operába és nem elidegeníti attól. Ez a kapcsolat a jelennel, a színházzal, egy létrejövő produkcióval – jelen esetben a Bajazzókkal, mely szervesen kapcsolódik az Atelier-hez – az, ami által a Bajazzók opera megerősödik, az Atelier pedig létjogosultságot kap.

– Milyen történetet mesél el az Atelier tulajdonképpen?

– A történet kiindulópontja, hogy elkezdődik a Bajazzók opera, ami hirtelen leáll, mert az ügyelő észreveszi, hogy eltűnt az egyik szereplő. Innentől pedig elkezdünk felgöngyölíteni egy nagyon komoly és izgalmas fonalat. A librettót Ari-Nagy Barbara dramaturggal és Szabó Máté rendezővel közösen alkottuk meg. Én az elején felkínáltam egy szinopszist, ami egy alapcsontváza a történetnek. Máté hozott olyan értékes párbeszédeket, monológokat, szövegrészeket, melyeket ő feltétlenül szükségesnek tartott, hogy ebben a közegben, ebben a színházi háttértörténetben megszólaljanak. Majd aztán Ari-Nagy Barbara írta meg az egész szöveget Máté anyagai és az én dramaturgiám alapján.

Az Atelier próbája a Miskolci Nemzeti Színházban – fotó: Éder Vera

– Hogyan kezdtél neki a munkának? Hiszen egy opera megírása nem könnyű feladat.

Amikor készen lettünk a szöveggel, utána kezdtem el igazán a zenei munkát. Először rengeteg olvasás és improvizálás tette ki az időmet, ami nagyon felemelő, de rendkívül gyötrelmes időszak volt, mert operát írni nagyon nehéz (nevet). Minden egyes szón és kapcsolaton és kifejezésen és fordulóponton rengeteget gondolkodtam. Mindenkinek minden szótaghosszának és hangjának az indokát kerestem és bízom benne, hogy meg is találtam.

– Milyen hangzásvilágra számíthatnak a nézők?

– Egy zeneszerzőnél – szerintem – egy picit úgy van, hogy minden egyes mű egy összegzés és egy új irányba való nyitás egyszerre. Én nagyon sokféle saját technikát próbáltam ki, és valahogy minden, amit eddig írtam, bevillant: hogy hol épp melyik fog jól működni. Tehát a saját zeneszerzés-technikáim nagy része benne van. Nyilván elsődleges az, hogy felismerjünk egy karaktert; ha nem látom, akkor is érezzem, hogy ő az. Fontos volt mindenkit ellátni valamilyen „harmóniai jellemzővel”.

Tehát ha meglátom a szereplőt, aki a karmestert játssza, akkor rá jellemző egy típusú harmónia, a rendezőre egy másik típusú, és így tovább. Ez volt az, ami engem végig tudott vezetni. Hangzásában mindig a dramaturgiát követem. Mindig azt az állapotot festem, ami éppen szükséges: ha izgalmas, akkor egy zakatoló, ha filozofikus, akkor egy mélyebb értelmű, szerkesztettebb hangzásvilágot igyekszem megteremteni. Számomra az a legfontosabb, hogy a szöveg és a zene kapcsolatából a közönség soraiban ülő néző beleérezzen abba a mély tartalomba, ami mögötte van.

Megosztás

Ajánlott

Bejegyzések

PROMÓCIÓ

VEB 2023

Hírlevél

Magazin lelőhelyek

Kattintson a térképre!

Hírlevél

Member of IMZ
ICMA logo
A nyomtatott Papageno magazin megjelenését támogatja:
NKA logo