Ferenczy Béni (1890–1967) a huszadik századi magyar szobrászművészet egyik legkiemelkedőbb képviselője, akinek műalkotásai mellett fordulatos életútja is felvet néhány izgalmas kérdést.

- hirdetés -

Bátyjával, a festő- és grafikusművész Valérral és ikertestvérével, Noémivel, a modern magyar kárpitművészet megújítójával Nagybányán nevelkedtek, miközben eljutottak Európa jelentősebb kulturális központjaiba is. Szüleik, Ferenczy Károly és Fialka Olga révén, akik a nagybányai művésztelep legnagyobb tekintélyű alapító tagjai voltak, a gyerekek rendkívül széles műveltségre tettek szert.

Ferenczy Béni csupán volt 29 éves volt, amikor megmintázta a halott Ady arcát

– ami rendkívül erős alkotás lett. A Tanácsköztársaságban játszott szerepe miatt hosszú időre emigrációba kényszerült: Pozsonyban, Bécsben, Berlinben, majd Moszkvában élt. 1938-ban visszatért hazánkba. A nyilaskeresztes hatalomátvétel napján szívinfarktust kapott, amiből valamelyest felépülve azonnal zsidókat bújtattak a feleségével.

fotó: Ferenczy Múzeum

A klasszikus szobrászati ismeretek elsajátításával párhuzamosan kezdetekben az avantgárd irányzatok közül a kubizmus és az expresszionizmus hatott rá. A 30-as évektől tudását kiegyensúlyozott, monumentális hatású szobrok, érmek és különleges szépségű grafikák készítésében kamatoztatta. A felszabadulás utáni évek sikeresen indultak a művész számára – tanított a Képzőművészeti Főiskolán, Kodály beválasztotta a Művészeti Tanácsba –, 1950-re mégis indexre került, hála Révai József hathatós és kitartó gyűlöletének.

Az ötvenes években könyvillusztrátorként kereste kenyerét.

1956-ban, mikor telefonon hírét vette a szovjet bevonulásnak, agyvérzést kapott, jobb oldalára lebénult. A forradalom bukása után betegágyához járultak barátai, tisztelői, többek közt Pilinszky, Illyés Gyula, Weöres Sándor, Nagy László. Az alkotás iránti vágy olyan nagy volt benne, hogy csodálatos módon, lassan,

fokozatosan megtanult bal kézzel rajzolni, majd mintázni.

Tíz évig alkotott még, rendkívüli akaratot, emberi és művészi erőt felmutatva. Ezekre az évekre különösen igazzá vált, hogy a művészet nemcsak a valósághoz kötötte, hanem létformát s egyben szabadságot is jelentett számára. Ezért is tartották őt példaképnek kortársai, s ezért tekintenek rá iskolateremtő mesterként a későbbi szobrászgenerációk.

fotó: Ferenczy Múzeum

Grafikusként, éremművészként kiemelkedő az életműve. Kisplasztikáinak kisugárzása pedig egészen lenyűgöző. Legújabb tárlata a szentendrei Ferenczy Múzeumban tekinthető meg.

mikor: március 23.–június 24.; hol: Ferenczy Múzeum (Szentendre);
mennyi: 600–1200 Ft; további információ