Az idei év minden bizonnyal egyik legnagyobb dobása az a kötet, amely tartalmi és formai szempontból is újragondolja a tudományos és az ismeretterjesztő könyvek műfajának határvonalait. Gyimesi Emese Szendrey Júlia és Petőfi Sándor szerelmi szabadságharca című könyve teljesen új megközelítésből, közérthető stílusban közvetít friss kutatási eredményeket. A könyv nem csupán tartalmi, hanem formai szempontból is eltér a hagyományos kiadói utaktól.

- hirdetés -

A jelenleg minket körülvevő változó, gyakran elhomályosított vagy módosított látóterű idők a valódi értékekhez és az előremutató, inspiratív tartalmakhoz is megtalálják az utakat. Erre példa Gyimesi Emese új kötete, amelynek nem csupán koncepciója, kivitelezése, hanem megvalósulása is különleges. A Szendrey Júlia és Petőfi Sándor szerelmi szabadságharca című könyv nem esett bele sem a bulvár felütésű, szentimentális nosztalgiázásba, sem a patetikus múltidézés csapdáiba: nem merevíti szoborrá főszereplőit.

A szerző az egykori szerelmespár kapcsolatának különböző társadalmi kontextusait járja körül mélyrehatóan, ugyanakkor élvezhető stílusban, a szenvedélyt korántsem, a szentimentális idealizálást annál inkább elkerülve. Az izgalmas információkat, eddig ismeretlen narratívákat hitelesen fogja közre a kötet design-ja, amely a klasszikus látványtervek szoborgyártó mechanikáját egy friss, fiatalos lendületre cseréli. Már a Tóth Tamás grafikusművész által tervezett borító is merőben más horizontot nyit a Szendrey-Petőfi-univerzumot tekintve.

Gyimesi Emese (1990) irodalom- és társadalomtörténész, Szendrey Júlia-kutató, a HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa. Egyetemi tanulmányait az ELTE Bölcsészettudományi Karán, valamint a prágai Károly Egyetem és a szicíliai Universitá degli Studi di Catania közös mesterképzésén végezte. Doktori fokozatát 2019-ben irodalomtudományból, 2022-ben történelemtudományból szerezte.

Feltárta és sajtó alá rendezte Szendrey Júlia összes versét, elbeszélését és meséjét, valamint gyermekeinek levelezését és más családi dokumentumait is. Szendrey Júlia pályafutását elemző monográfiájáért Artisjus Irodalmi Díjat kapott. A koltói Teleki-kastély 2023-ban megnyílt állandó kiállításának („Sorsom megáldott boldog szerelemmel” Szendrey Júlia és Petőfi Sándor koltói mézeshetei) kurátora volt. Legfrissebb kötete saját, független kiadásban jelent meg, azonban a hagyományos könyvterjesztői hálózatban is elérhető.

Borítóterv: Tóth Tamás / Kiadó: Gyimesi Emese

A könyv lektora Margócsy István irodalomtörténész volt, aki a következőképpen írt a kutató koncepciójáról és munkájáról: „Hogyan tudhatjuk megközelíteni egy több mint százötven évvel ezelőtti szerelem történetének rejtelmeit? Szendrey Júlia és Petőfi Sándor kapcsolatáról az elmúlt időben számos szentimentális és előítéletes kitaláció látott napvilágot, így ideje volt, hogy megszülessék a nagy kísérlet: a korábbi pszichologizáló feltételezéseken túllépve a kor társadalmi viszonyai közé illesszük be a kapcsolatot – s ne érzelmesen, hanem megértően kezeljük a különleges esetet. Gyimesi Emese társadalomtörténeti vizsgálata sok tanulsággal jár – a kort is jobban megismerhetjük, s új dolgokat is gondolhatunk a jól ismert szerelmespárról.”

Gyimesi Emese, a könyv szerzője így nyilatkozott a téma újdonságáról: „Sokan azt hihetik, hogy Szendrey Júlia és Petőfi Sándor szerelméről már mindent tudunk, holott ennek épp az ellenkezője igaz. A történetükből csupán néhány alapvető elem közismert, például Szendrey Júlia „1000-szer” üzenete, amellyel Petőfi Reszket a bokor, mert című versére reagált. Az eredeti források (különösen a kortársi visszaemlékezések) jelentős része a 2023-as Petőfi bicentenárium során sem került előtérbe, sok esetben a 19. század második fele óta nem jelent meg újra eredeti formájában, és mindmáig nem vált társadalomtörténeti elemzések tárgyává.

Amikor évekkel ezelőtt elkezdtem tervezni ezt a könyvet, én magam sem gondoltam volna, hogy ez a közismertnek vélt történet valójában annyira ismeretlen és feldolgozatlan, hogy minden részletében újragondolásra vár. Kutatás közben jöttem rá arra, milyen súlyos következményekkel jár az, hogy korábban mindig a társadalmi közegükből kiszakítva gondoltunk rájuk. Pedig a „szerelmi szabadságharcuk” belső és külső története, a döntéseik tétje és jelentősége úgy érthető meg igazán, ha felfedezzük, milyen kulisszák között bontakozott ki a kapcsolatuk.”

Petőfi Sándor (Barabás Miklós litográfiája, 1848) MNM KK – PIM, Képzőművészeti szakanyag

Bármily meglepőnek hangzik, mindmáig nem született olyan mű, amely azt tűzte volna ki célul, hogy Szendrey Júlia és Petőfi Sándor szerelmének történetét mind a kultikus, mind a pszichologizáló megközelítéseken felülemelkedve, a reformkor grandiózus változásainak fényében vizsgálja. Ez a könyv úgy világít rá a főszereplők gondolkodásmódjának újdonságára, döntéseik súlyára és bátorságára, hogy az őket körülvevő társadalmi közeg sajátosságaira helyezi a hangsúlyt, miközben bevezet a reformkori Szatmár vármegye világába, a kibontakozó szerelem kulisszái közé.

Ha belépünk ebbe a világba, megismerhetjük a Károlyi grófok alkalmazásában álló jószágigazgatók családjainak életmódját, a városi leánynevelő intézet után szatmári közegüket szűknek érző úrikisasszonyok világképét, a vidéki társaséletet, az egymást követő bálok jellemzőit, valamint a korabeli politikai kultúra jellegzetes szereplőit és eseményeit. Szendrey Júlia és Petőfi Sándor írásai pedig egészen egyedülállóan érzékeltetik, milyen volt belülről átélni a szerelem formálódásának egymást követő fázisait.

Mindez lehetőséget ad arra, hogy – a kultikus megközelítések csapdáit elkerülve, a lezárt, szoborrá merevedett történet helyett – úgy tekintsük végig a szerelmi szabadságharc sodró fordulatait, hogy a megismerkedés pillanatától kezdve a házasságkötésig és a nászútig érzékeljük az egyes helyzetek képlékenységét, a sokszor gyötrő kétséget, bizonytalanságot, a várakozás és a vágyakozás feszült izgalmát, a felfokozott érzelmek hullámzását és a döntések tétjét.

Kevesen feszegették olyan vad erővel és olyan megalkuvást nem tűrő határozottsággal személyes mozgásterük kereteit, mint ez a huszonhárom éves fiú és ez a tizennyolc éves lány. Döntéseik, gondolkodásmódjuk, kapcsolatuk elemzése a rendi társadalom polgári társadalommá alakulásának folyamatát sajátos perspektívából képes megmutatni. A könyv középpontjában ez a változás áll: két különleges személyiség formálódása egy gyökeres átalakulások előtt álló, forrongó korban.

Szendrey Júlia (Barabás Miklós litográfiája, 1848) MNM KK – PIM, Képzőművészeti szakanyag

„Izgalmas kihívásnak tekintettem a könyv megírását, mert egy kutató általában problémacentrikus módon elemez, és nem történetet mesél. Nagyon kíváncsi voltam, miként lehetséges egyszerre alkalmazni a két megközelítést, vagyis úgy megírni ennek a szerelemnek a történetét, hogy az olvasó mélyrehatóan megértse, milyen volt az a társadalmi közeg, amelyben ők éltek és mozogtak, miért volt nagy tétje a döntéseiknek, milyen világképek ütköztek egymással a konfliktusaik során, ugyanakkor izgalmas legyen a cselekmény, filmszerű sodrása legyen a történetszövésnek.

Épp emiatt a források alapján részletesen végiggondoltam azt is, hogy milyen karakter a két főszereplő, milyen mozgatórugóik vannak, és mi a „drámai szükségletük” a történet során. Sokat segítettek a könyv szerkezetének felépítésében és magában az írás folyamatában is ezek a „forgatókönyvírói” szempontok.” – mondta Gyimesi Emese.

Mivel a tudományos és az ismeretterjesztő könyvek piaca között Magyarországon jelentős szakadék tátong, ritkán fordul elő, hogy egy kutató széles olvasóközönséget célozva, közérthető formában fogalmazza meg a friss kutatási eredményeit, megállapításait. Így a könyv mind tartalmát, mind kivitelét tekintve sajátos kísérletnek tekinthető: a történetmesélés élményszerűségét a társadalomtörténeti elemzés pontosságával párosítja, és gazdag képanyaggal kíséri, miközben hosszú ideje publikálatlan forrásokat hoz a felszínre.