Megjelent a Papageno januári száma. A címlapon Vashegyi György, a Nemzeti Filharmonikusok főzeneigazgatója, az előhangban Szalontay Tünde színésznő gondolatait olvashatják:
Január egy különleges hónap, a reményteli vágyak, tervek, elhatározások hónapja. Azt hiszem, régen nem kívántuk annyira, hogy bárcsak beteljesülne a „Boldog Új Évet” mondás, és valóban boldogabb, békésebb lenne a 2023-as esztendő!
Kezdjük is egy felemelő koncerttel. A Müpában újévkor mindig Haydn egyik oratóriumát játsszák. Idén, hosszú idő után Az évszakokat vezényli Fischer Ádám, azt a művet, amelyet úgy tudni, a nagy zeneszerző kedvetlenül, hosszas unszolásra írt csak meg, de még így is milyen csodás zenemű született. A szólisták: Baráth Emőke, Uwe Stickert, Sebestyén Miklós.
Már másodszor szerepelhettem színészként opera-előadásban, legutóbb Donizetti Az ezred lánya című művében. Fantasztikus élmény volt belülről látni az énekesek, zenészek heroikus munkáját. Alig várom, hogy nézőként is ellátogassak újra az Operába, ahol január 26-án mutatják be Prokofjev Háború és béke című gigantikus művét, amelyet a szerző majdnem tíz évig írt Tolsztoj regényéből. Bár a könyvet sokan olvasták, az opera kevéssé ismert itthon, így én is kíváncsian várom a katalán származású rendező, Calixto Bieito saját átiratából készült vízióját.
Nagy várakozással készülök a 70 éves Bukta Imre Műveljük kertjeinket! című, kizárólag új műveket bemutató kiállítására a Godot Intézetbe. A Mezőszemerén élő és alkotó művész úgy láttatja a vidéki élet fájdalmas, fanyar mindennapjait, hogy közben közel hozza, ismerőssé, szerethetővé teszi számunkra. Bár több független játszóhely is bezár, a Jurányi Ház január 9-től újra kinyit, sőt befogad ideiglenesen néhány produkciót, többek között a Nézőművészeti Kft . Hol a színészünk? és a Forte Társulat Apró, véres balladák című előadásait. Ez a kényszerű kirándulás ugyanakkor izgalmas lehetőség az együttesek számára: új közeg, új találkozások ígérete. Az utóbbi időben kevés alkalommal jutottam el az egyik kedvenc helyszínemre, a Trafóba, ahol a magyar alkotókon kívül számos külföldi kortárs tánc-és színházi előadás látható. A Le Cirque du Bout de Monde belga újcirkusz szürrealisztikus, humoros előadására, úgy tervezem, a tizennégy éves lányomat is elviszem. Amit nem sikerült megnézni-meghallgatni az év végi rohanásban, arra most talán több, nyugodtabb időnk lesz, remélem eljutok Gyabronka József Dante Pokla előadására és A Dollár Papa Gyermekeitől Kiss-Végh Emőke első rendezésére, az Úriemberekre is.
