Megjelent a Papageno júniusi száma. A címlapon a Hungarian Ballet Grand Prix. Az előhangban Bérczes László gondolatait olvashatják:
Ha június, akkor Szkéné: előbb megnézem Dohy Balázsék Staféta-nyertes előadását, címe: Eltűntek, majd következik egy számomra fontos, fájdalmasan szép nap, június 16., amikor elköszönünk Háy János Nehéz című drámájától.
Aznap este 150. alkalommal mondja el Mucsi Zoli a Mamának (korábban Lázár Katinak, mostanában Bajcsay Marinak), milyen nehéz az élete, de azt még Zoli sem tudja, milyen nehéz lesz a 2010-es bemutató után elköszönni ettől a gyönyörű szövegtől.
Nevetünk és sírunk majd azon az estén a Szkénében, és minden bizonnyal ez vár ránk, ha a júniusi Könyvhéten belelapozunk Háy János régi-új verseskötetébe, címe: Szerelmes, istenes, okosos. Régi, mert legkedvesebb szerzőm középkori, számunkra többnyire ismeretlen (és alig érthető) magyar költők versei nyomán írta vadonatúj Háy-kódexét.
És ha már irodalom: hetek óta falom, pontosabban zabálom Knausgård autofikciósnak mondott regényáradatát, a Harcomat. Már csak azért is igyekszem, hogy aztán kézbe vegyem frissen megjelent „igazi” fikcióját, a Hajnalcsillagot. Akkor talán majd azt is megtudhatom, van-e különbség autofikció és fikció között – előre megmondom: nincsen.
Az is biztos, hogy júniusban újra elmegyek Bukta Imre augusztus végéig meghosszabbított kiállítására, és amikor a folyamatosan pergő-mozgó búzaszemek megformázzák a feliratot: „Jaj, Istenem”, akkor magam is ezt sóhajtva elégedetten nyugtázom: kivételes alkotók kortársa lehetek.
A budapesti terjesztési pontok mellett a Papageno magazint keresse a Libri országos bolthálózatában és a Pagony gyerekkönyvesbolt-hálózat 12 boltjában.