Händel minioperái a Solti-teremben

A Budapesti Kamaraopera és a Magyar Händel Társaság két kevésbé ismert Händel-kisoperát mutat be a Savaria Barokk Zenekar tolmácsolásában a Zeneakadémia Solti-termében.

November 12-én a nézők igazi barokk zenei ínyencségnek lehetnek fül- és szemtanúi, hiszen nincs tudomásunk arról, hogy az Apolló és Daphné valamint az Aci, Galatea és Polifemo c. művek együtt színpadi előadásra kerültek volna, ezért a mostani műsor különlegességnek számít. Ami pedig a művek témáját illeti, megfigyelhető, hogy mindkét zenemű jól ábrázolja a 18. század még gyakran görög vagy római mitológiai történeteket feldolgozó operaműfaját és Händel zenedráma-szerzői karrierjének kezdeteit.

A németföldön született, de végül angollá lett zeneszerző Apolló és Daphné c. közel negyven perces kantátájában a görög mitológia egyik tragikus történetét dolgozza fel. Daphné, a szabadságra vágyó nimfa a napisten ostroma elől menekül, de nem tud megszökni Apollótól, ezért hirtelen babérfává változik, maga mögött hagyva a görög mitológia mesés világát. Hogy Apolló ne veszítse el őt örökre, a fa leveleiből koszorút készít magának, mely mindörökre Daphné iránti szerelmére emlékezteti.

Händel ezen kantátáján eredetileg Itáliában kezdett el dolgozni, de befejezésére már a hannoveri választófejedelem udvarában került sor, ahola hallei muzsikus 1710-től zenekarvezetőként dolgozott. Zenetörténészek ezt akisoperát Händel egyik korai sikerdarabjának tekintik, hiszen több áriát és az opera témáját is felhasználta később műveiben, és előrevetíti a zeneszerző több évtizedes sikeres operaszerzői munkásságát.

Az Aci, Galatea és Polifemo c. serenata szintén a görög mitológiába nyúlik vissza. Az egyszemű óriás, Polifémosz reménytelenül szerelmes Galateába, de a nimfa a faunkirály fiát, Áciszt szereti. Mivel az óriás nem tudja elnyerni Galatea szerelmét, megöli a faunt. A nimfa ezért apját, a folyó istenét arra kéri, hogy gyűjtse össze Ácisz vérét és változtassa őt istenséggé. Így a szerelmesek elérik, hogy a halál ne választhassa el őket egymástól.

Az 1708-ban bemutatott zenedrámát Händel eredetileg Alvito herceg esküvőjére Nápolyban komponálta, a szövegkönyvet pedig a megbízó, Sanseverino hercegnő titkára, Nicola Giuvo írta. A zene igazán olaszos, zenekari kitörésekkel, bravúr-áriákkal, tele energiával és dallami invencióval.

Mit kezdjünk egy régizenei karmesterrel?

Az előadáson az énekes szerepeket Jónás Krisztina, Ducza Nóra, Balogh Eszter, Najbauer Lóránt és Jekl László éneklik, a korhű hangszereken játszó Savaria Barokk Zenekart az együttes vezetője, Németh Pál vezényli, rendező Greifenstein János.