Azt tartják, ha egy zenemű Fazioli zongorán szólal meg, a szerzők megálmodta hangzásokat, színeket, játékmódokat – az avatott hangszerkészítőknek köszönhetően – a zongoraművészek valóban életre kelthetik, ezért valószínűleg nem a véletlen műve, hogy az f287-as modell a „Merlin, a varázsló” becenevet kapta. A Pécsi Tudományegyetem Zeneművészeti Intézete 2017 őszén vásárolt Fazioli zongorájának ünnepi avató koncertjén kiemelkedő hazai muzsikusokat hallhat a közönség.

- hirdetés -

Zongora… Mennyi mindent jelentett már ez a fogalom az emberiség utóbbi évszázadaiban!
Bach és Scarlatti korában a legkevésbé sem azt a fekete monstrumot, ami ma a szó hallatán felidéződik a legtöbbekben. Akkoriban „Klavier” volt mindenféle rendű-rangú billentyűs hangszer az orgonától a kis, asztalra helyezve megszólaltatható klavikordig, bár leginkább a csaknem mindenütt nélkülözhetetlen csembaló-féleségekre utalt a kifejezés. Aztán jött a Mozart-korszak: a nagy fordulat, a „fortepiano”, amely már a játékos billentésére közvetlenül, érzékenyen reagálva működött, és ezzel valami fantasztikus új világ kapuját tárta ki a hangszerjáték történetében.

Az út Mozarttól Chopinen és másokon át Lisztig szinte számlálhatatlanul sok apró lépésből állt a hangszerépítésben éppúgy, mint a hangszeren való gondolkodásban és a játéktechnikában; de Liszt élete legvégén már nagyjából létezett az a hangszer, amit ma általánosítva zongorának nevezünk. Debussy a kifinomultság, a pasztell-színek, a végletekig árnyalt zongorajáték etalonjává vált, a Debussy-játék egy zongoristánál a hangszerkezelési érettség és iskolázottság etalonja. Aztán a 20. század ezerféle új lehetősége, a szinte ütőhangszerként kezelt zongorától a különféle új, billentyűzetet nem mindig igénylő játékmódokig.

Fazioli zongorákat néhány évvel ezelőtt már hallhatott a magyar közönség  a Budapesti Tavaszi Fesztiválon.

Ez a hangszer avatott kezek alatt úgy általában is nagyon sokra képes, és minél jobb, minél értékesebb, annál többre (persze annál kétségbe ejtőbb, idegtépőbb tud lenni egy leharcolt, durva hangú, hamis hangszer). Érdemes megfigyelni, hogy ugyanazon a hangszeren mennyire más hangzást, összhatást képesek elérni különböző művészek, és ez nem csak a játszott művek különbözősége miatt van így.

A zongorapiacon a Bösendorfer, a Steinway és a Yamaha mellett az 1981-es frankfurti zenei vásáron jelent meg a Fazioli. A névadó és ötletgazda Paolo Fazioli három évtizeddel ezelőtt, saját bevallása szerint nem pénzért, hanem szerelemből kezdett zongorákat készíteni. Ő és fához, akusztikához, zongoraépítéshez szakemberekből álló csapata az észak-olaszországi Sacilében olyan zongorát alkotott, amely méltó párja Stradivari híres mesterhegedűinek. A két hangszermárkában nemcsak a kiváló minőség, hanem a felhasznált fa típusa is közös: mindkettő a Sacilétől közel száz kilométerre található Fiemme-erdő különleges lucfenyőiből készült. A Fazioli hangszereket – évente mintegy 110 darabot – egyenként, kézzel készítik a harmincöt fős sacilei műhelyben, amely eredetileg Fazioli apjának bútorgyárára épült rá. Ez a koncert ritka alkalom mindezek megfigyelésére.

Fazioli zongoraavató hangverseny

2017. október 25. 19.00, PTE Művészeti Kar Liszt Ferenc Hangversenyterem (Pécs, Zsolnay Negyed E22 épület 3. emelet)

Műsor:

Johann Sebastian Bach-Liszt: a-moll prelúdium és fúga – előadja: Fodor Gabriella

Domenico Scarlatti: A-dúr szonáta, K. 24 – előadja: Fodor Gabriella

Wolfgang Amadeus Mozart: C-dúr szonáta K. 309., I. tétel – előadja: Holics László

Liszt Ferenc: Un sospiro – előadja: Király Csaba

Frederic Chopin: Két prelűd – előadja: Holics László

Claude Debussy: Három prelűd (Ködök, A holdfényes audienciák terasza, Tűzijáték) – előadja: Bánky József

Improvizáció – előadja: Király Csaba

SZÜNET

Ludwig van Beethoven-Carl Czerny: VII. szimfónia (négykezes átirat) – előadja: Rohmann Imre és Kurucz Tünde

További információ ide kattintva