Ilyen volt a vásárhelyi művészélet

Barcsay Jenő: Tájkép

Az alföldi város művészeti életének közel száz évét tekinti át a Vásárhelyi művészélet 1900-1990 című kiállítás, amely április 29-ig látható a Várkert Bazár Testőrpalotájában.

A Kovács Gábor Művészeti Alapítvány és a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum közös, festményeket, szobrokat és grafikákat egyaránt felvonultatókiállítása nem csak az alföldi festészet 19. század második felében kezdődő kibontakozását, a 20. század elején összeálló hódmezővásárhelyi művészcsoport prominens képviselőit, a két világháború közötti vásárhelyi művészeti életet és a mártélyi művésztelep kialakulását mutatja be, hanem az 1954-től induló hódmezővásárhelyi tárlatok korszakát, a helyi művészeket és a rendszeres kiállítókat is.

Tornyai János: Alak padlásbejárő előtt

Hódmezővásárhely Szolnok és Kecskemét mellett az alföldi művészet harmadik legjelentősebb központja volt. A friss, nyugat-európai irányzatokat ismerő és követő „neósok” Kecskeméten hoztak létre művésztelepet Iványi Grünwald Béla (1867–1940) vezetésével, a szolnoki művésztelepen alkotók között pedig a művészi irányzatok változatossága volt a jellemző.  Hódmezővásárhelyen Endre Béla jelenléte és művészeti szervező tevékenysége biztosította a képzőművészeti folytonosságot egészen 1928-ban bekövetkezett haláláig, de az itteni művészeti élet kibontakozásában komoly érdemei voltak a Párizsból hazatért fiatal Tornyai Jánosnak (1869–1936) is, aki olyan mestereket tudott maga köré gyűjteni, mint az említett Endre Béla (1870–1928) és Rudnay Gyula (1878–1957) festőművészek, valamint a szobrász Pásztor János (1881–1945).

Tornyai János: Nyitott ajtó

A 20. század második felében Hódmezővásárhely kiemelten a művészeti élet fókuszába került. A második világháborút követően alapvetően átrendeződött a magyarországi képzőművészeti szcéna, a fővárostól távoli Hódmezővásárhelyen pedig némileg ki lehetett szabadulni a szocialista realizmus béklyójából. Nem véletlen, hogy a budapesti Képzőművészeti Főiskola akkori tanárai hallgatóikat nyári művésztelepre ide hozták. Ezzel – előzetes szándékuktól függetlenül – biztosították a hódmezővásárhelyi műhely szakmai utánpótlását, és megteremtették a Vásárhelyi Őszi Tárlatok képzőművészeti hátországát.

Tornyai János: Szoba nyitott ablakkal

Az 1954-es első Vásárhelyi Őszi Tárlat eredeti koncepciója szerint meghívásos kiállítás volt, mely bemutatkozási lehetőséget kívánt biztosítani a Vásárhelyen élő, a Vásárhelyről elszármazott és a nem itt élő, de a városban vagy Mártélyon rendszeresen alkotó művészeknek, de az évek során Vásárhelyen letelepedett művészek, mint Németh József vagy Szalay Ferenc baráti kapcsolataik révén az Őszi Tárlatokhoz vonzották Budapesten élő kollégáikat és nemzedéki társaikat is. A tárlatokon kiállítók köre az évek során fokozatosan kibővült, így kerülhet sor 2018-ban immár 65.  alkalommal  Őszi Tárlat megrendezésére Vásárhelyen.

A főként a Tornyai János Múzeum gyűjteményéből válogatott kiállítást a Szépművészeti Múzeum–Magyar Nemzeti Galéria, a szegedi Móra Ferenc Múzeum, a szentesi Koszta József Múzeum, a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum és magángyűjtők anyaga teszi teljessé.