Mészáros Béla: „Egyre jobban érzem a szerep igazát”

Mészáros Béla, Vajdai Vilmos - Berlin, Alexanderplatz - fotó: Dömölky Dániel

A Katona József Színház legutóbbi bemutatója a Berlin, Alexanderplatz. A történet főhőse egy szállítómunkás, aki ittas féltékenységében megveri barátnőjét. A lány belehal sérüléseibe, a fiatalembert pedig súlyos testi sértés miatt börtönbe zárják. Amikor kiszabadul, elhatározza: tisztességes ember lesz. Franz Biberkopfot Mészáros Béla alakítja.

– Miért akar Franz Biberkopf megváltozni, tisztességes emberré lenni?

– Egyszerűen elege van abból az életből, amit eddig élt, kísérti a bűn, amit elkövetett. Mivel alapvetően jó ember, természetes, hogy a gyilkosság után túl akar lenni azon a fájdalmon, amit okozott másoknak és saját magának. Látni fogjuk, hogy ez nem egyszerű, bármilyen elszántan is dolgozik azon, hogy új életet kezdjen.

– És miért nem sikerül neki, miért siklik ki újra meg újra?

– Ennek elsődleges oka a naivitása: Franz mindenkiről csak jót akar feltételezni, az új találkozásokba és kapcsolatokba gyermeki őszinteséggel megy bele. Aztán a legtöbb esetben teljesen másképp alakulnak a dolgok, mint ahogy ő azt elképzelte. Bár kiderül, hogy magán sem tud igazán segíteni, felvállalja mások problémáinak megoldását is, ami viszont tovább nehezíti az ő saját helyzetét.

Ez az embertípus a hétköznapokból is ismerős nekem, és azt kell mondanom, abszolút bele tudok helyezkedni az érzéseikbe.

– Egy, a próbafolyamat alatt készült interjúban úgy fogalmaztál, naponta változik, mit gondolsz arról, mennyire Biberkopf saját felelőssége vagy a társadalom hibája az, hogy ő nem tud megváltozni. És most, néhány előadás után egyértelmű már, hol, kin vagy min ment el?

– Most, hogy egyre jobban érzem a szerep igazát, azt szeretném gondolni, hogy a darabban felvázolt külső tényezők miatt bukik el. Nem szeretném csökkenteni az egyén felelősségét, de vannak azok a helyzetek, amelyekbe bármilyen szándékkal és bármekkora elszántsággal is megyünk bele, a végén nem az történik, amit elterveztünk. Ez hatványozottan igaz Franz esetében.

– Szeretnél a 20-as évek Berlinjébe visszautazni, megtapasztalni, átélni azt a miliőt?

– Vonzó gondolat, de ha valaki egyszer csak felkínálná nekem az időutazás lehetőségét, első körben talán inkább Jézussal futnék össze személyesen, vagy a Holdra szállásban vennék részt Armstrongékkal.