Várdai Istvánnal folytatja évadát a Nemzeti Filharmonikusok

Várdai István forrás: Hungaroton

Napjaink egyik legjelentősebb dirigense érkezik a Nemzeti Filharmonikusokhoz október 4-én a Müpába. Az est különlegessége, hogy francia zeneszerzők, Fauré, Dutilleux, és Ravel művei csendülnek fel a koncerten, melynek szólistája a világ legkeresettebb csellóművésze, Várdai István, aki Henri Dutilleux Csellóversenyét adja elő.

Francia est – Művészetek Palotája, október 4. 19:30

Program: FAURÉ: Cantique de Jean Racine, op. 11; FAURÉ: Pavane; DUTILLEUX: Csellóverseny (Tout un monde Lointain); RAVEL: Daphnis es Chloé – a teljes balettzene

Előadók: Várdai István – cselló, Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba), Nemzeti Filharmonikus Zenekar. Vezényel: Bertrand de Billy

A nemzetközileg is elismert művész, Várdai István 2018 őszétől a bécsi Zeneakadémia (Universität für Musik und Darstellende Kunst) professzora. A világ egyik legrangosabb, 200 éves komolyzenei oktatási intézménye két évig kereste a szólócsellisták osztályát korábban vezető kiváló gordonkaművész, a 2016-ban elhunyt Heinrich Schiff utódját. Várdait több tucat jelölt közül választotta az egyetem rektori tanácsa.

Várdai István – Fotó: Németh András Péter.

Várdai István emellett a Nemzeti Filharmonikusok 2018-2019-es évadának rezidens művésze.

Óriási megtiszteltetés, hogy a világ legjobb csellistája nálunk játszik majd, többször is, hiszen ez a cím azt jelenti, hogy az évad során többször is fellép a zenekarral.

– fogalmazott Hamar Zsolt zeneigazgató.

Várdai István lesz Heinrich Schiff utódja Bécsben

Az esten Dutilleux Csellóversenyét adja elő, amelynek különlegessége nemcsak abban rejlik, hogy egy orosz gordonkaművész egyedülálló adottságait figyelembe véve keletkezett 1967 és 1970 között, hanem magában a címadásban, és az általa sugallt baudelaire-i világ költőiségében is. A csellóverseny címe Charles Baudelaire A romlás virágai című kötetének Spleen és Ideál című ciklusában megjelent A haj (La chevelure) című verséből származik.

 Tout un monde lointain, absent, presque défunt, avagy: egész tűnő világ, mely messzi múl búsan. (Tóth Árpád fordítása)

A romlás virágaiból eredetileg egy balettet tervezett Roland Petit balettigazgató-koreográfus, aki ily módon közvetve járult hozzá a Tout un monde lointain…keletkezéséhez. A zeneszerzőt ugyanis kevéssé győzte meg a balett terve, viszont fantáziáját megragadta az ötlet, hogy Baudelaire költeményeire komponáljon. A csellóverseny koncepciója párhuzamosan született meg a Msztyiszlav Rosztropoviccsal való találkozással, ami a Magyarországhoz is sok szállal kötődő Igor Markevics karmesternek köszönhetően jött létre, 1961-ben.

A két, eredetileg egymástól teljesen független szituáció így végül egy új kompozíció kikristályosodásához és megalkotásához vezetett, amelynek ősbemutatójára 1970. július 25-én, Aix-en-Provence-ban került sor, az ajánlás címzettjének közreműködésével.

A hangverseny Fauré Cantique de Jean Racine művével kezdődik, amely sok tekintetben előfutára az 1888-ban befejezett híres Requiemjének, mindenekelőtt a hárfa és brácsák alkotta mozgalmas kíséret felett dúsan kibontakozó vegyeskari szólamok tekintetében, amelyek a francia színműíró, Jean Racine dicsőítő szövegére írott egyszerű és bensőséges dallamot intonálnak.

Ezt követi a francia szerző legismertebb műve, a Pavane, amelyben Fauré a zenekari változatot ad libitum kórussal egészítette ki, eleget téve a párizsi művészek bőkezű mecénása, Greffulhe grófnő kérésének, s ma mind a zenekari, mind a kórusváltozat legnépszerűbb, legtöbbet játszott alkotásai közé tartozik.

A Párizsban született, a Nemzeti Filharmonikusokhoz rendszeresen visszajáró dirigens, Bertrand de Billy főleg operákat vezényel, de koncerttermi művekben is jó szolgálatot tesz a kiváló dramaturgiai és drámai érzék, főleg az olyan nagyszabású kompozíciókban, mint amilyen Ravel katartikus befejezéssel megkoronázott balettje, a Daphnis és Chloé.

Billy érezhetően harmonikus kapcsolatot alakított ki a zenekarral. A hegedűsből lett dirigensnek lehet valami titkos „hívószava”, amivel elérte, hogy a vonóskar álomszép tónussal játsszon, ami az egész est nagy élményét adta. – Fittler Kati (Zenekar)

Az ókori történetet felidéző balett cselekménye Leszbosz szigetén játszódik; főszereplői egy pásztor és egy pásztorlány.

Bertrand de Billy – Fotó: Marco Borggreve

A fordulatos cselekményben szerelmi vetélkedés, érzéki csábítás, Chloé kalózok általi elrablása, isteni közbeavatkozás, madárcsicsergéssel köszöntött napfelkelte, Pán isten és Syrinx nimfa történetének felelevenítése is szerepel, s a happy enddel befejeződő történet féktelen táncjelenettel ér véget.

„Bertrand de Billy számára mind a monumentális formák, mind pedig a hangszerelés magasiskolája testhezálló feladatot jelentettek, s egyéniségének egyik legrokonszenvesebb oldala, hogy az adekvát előadáshoz szükséges magasfokú precizitást olyan természetességgel abszolválta, mintha mindössze a zenekar tagjaival szembeni kötelező előzékenységről lenne szó. (Ennek persze valóban így kellene lennie, a valóságban azonban nem sokan ilyen előzékenyek…)” – Malina János (Muzsika)