A nagy múltú Hungaroton az elmúlt évek során közel 70 éves fennállásának legnagyobb kiadói arculatváltásán ment keresztül. A legendás művészgeneráció mellett immár nemzetközi sikereket is elért fiatal magyar előadók is megjelennek mainstream komolyzenei albumokon, és folyamatosan készülnek jeles Kossuth- és Jászai Mari-díjas művészekkel felvett különleges hangoskönyvek is. Ezeket az albumokat a közönség kereskedelmi, a szakma pedig hangos kritikai sikerrel hálálta meg. Sorozatunkban minden alkalommal Szatmári Róbert mutat be egyet a Hungaroton idei legizgalmasabb megjelenéseiből. Lássunk most egy hangoskönyvet Alföldi Róbert tolmácsolásában.
Szeretem, ha elmés játékok és játékos elmék egy helyiségben tartózkodnak velem.
Ilyen érzésem volt a Micimackó hallgatásakor, mert együtt voltunk mi, Milne, Karinthy, Alföldi Róbert, ő volt ott a legjobban. Hiszen az ő hangja formálta meg szereplőket, ha kellett, morózusan, ha kellett, oktondian, ha kellett, kicsit butuska, ámde szeretnivaló hangon, épp úgy, amilyenek ők. Valahogy még Nyuszi összes rokonát és üzletfelét is láttatni tudta, nemcsak azt a bizonyos Kist, aki régen fordult meg köztük. És én, a szerencsés, Alföldi Róbert vezetésével kerülhettem be a Százholdas Pagony saját világába nemcsak vendégnek, hanem családtagnak.
Mindenkinek ajánlom, hogy ebbe a világba Alföldi útján nyerjen bebocsátást, nem lesz kedve kijönni onnan a száraz válóságba hosszú ideig.
Éreztem általa, hogy a Micimackó nem egészen mese, vagy ha mégis az, hasonlóan a legnagyobb mesékhez, mindenkinek szól, 9-től 99 évesig. Az elsődleges történet arról, hogy lép ki egy kisfiú a gyerekkorából, de úgy, hogy elviszi magával egész életére, azt hiszem, mindenkiben saját emlékeit ébreszti fel. Mindenki hagyott ott valahol (ki a szívében, ki az ágyán) egy enyhén megviselt mackót, aki minden titkai tanúja volt egyszer rég.
De a Micimackó a felnőtteknek is szól bölcsességről és jellemekről, tapasztalatról és nosztalgiáról, és arról, hogy mindannyian voltunk már morózus Fülesek és oktondi Malackák, és ahogy telik az élet, egyre több micimackós szerepkört öltünk fel, annak biztos tudatában, hogy a Százholdas Pagonyban sose fogjuk tudni megszámolni jól a fákat. De remélem, hogy mindannyian Róbert Gidák maradunk, akárhány évesek vagyunk is éppen.
Fedezze fel a Hungaroton többi újdonságát is bloggyűjteményünkben:
A CAFe Budapesten zárul Eötvös Péter nemzetközi mesterkurzusa
Alföldi Róbert előadása olyan, mint egy jóízű támaszkodó. Akinek épp nincs kéznél a saját fantáziája, ő megálmodja helyette Micimackó világát, a hallgató rákönyökölhet Alföldi szavaira, mehet abban a nyomban, amit ő lép elsőnek, anélkül, hogy a mű helyett szólna. Vele szól, meg persze a hallgatóval.
És nem is az a nagy teljesítmény, ahogy a mese résztvevőit pontos hangi jellemzéssel látja el, hanem az, hogy ezek a „hangrajzok” végig konzekvensek, mintha minden szereplő egyszerre lenne Alföldi Róbert, és a színész egyszerre lenne minden szereplő.
A végén a hallgató megállapíthatja, némi halk rezignációval, hogy élni épp olyan dolog, mint a nagy tejfelező kirándulás, amikor senki nem tudja, mi a Sark, amit keresnek. De nem is az a lényeges, odatalálni. A keresés, az sokkal fontosabb, az maga a Százholdas Pagony. Na meg az élet is.
Hungaroton, Móra Könyvkiadó, HCD 14362
A. A. Milne: Micimackó – hangoskönyv Alföldi Róbert előadásában