Csak Tiszta Forrásból – Hagyomány és Absztrakció Korniss Dezső művészetében

Korniss Dezső: Rablók II., 1977 (részlet) - olaj, farostlemez, 29 cm x 29 cm © Hatvany Lajos Közérdekű Muzeális Gyűjtemény

Korniss Dezső munkásságát bemutató kiállítással tiszteleg a Magyar Nemzeti Galéria a 110. éve született művész előtt. A csaknem 200 művet bemutató Csak tiszta forrásból című tárlat az életműnek arra az oldalára fókuszál, amelynek középpontjában a népművészet áll.

Korniss nemzedéke, az 1920-as években színre lépő alkotók számára a szürrealizmus és az absztrakció jelentette a modernizmus legfrissebb, legújabb irányzatát. Ugyanakkor ez a nemzedék szenvedélyesen kereste, hogy hogyan lehet megőrizni vagy éppen megteremteni a magyar művészet sajátosan egyéni arculatát. 

Ez foglalkoztatta Bartók Bélát is, s az ő példája lebegett Korniss előtt is:

1931-ben, amikor visszatértem Párizsból, bevetettem magamat a Néprajzi Múzeumba, és úgy képzeltem, hogy innen indulva sikerül majd kialakítanom a magyar gyökerű modern festészetet, ahogyan Bartók tette a zenében.

Korniss ettől kezdve Vajda Lajossal a bartóki program nyomán a helyi népi hagyomány emlékeinek képzőművészeti metamorfózisát kereste. Együtt gyűjtötték a népi motívumokat Szentendrén és Szigetmonostoron, hogy programjukat követve eljussanak a népi tradícióban gyökerező szürrealizmusukhoz.

Korniss Dezső: Kapu, 1949
olaj, vászon, 65 cm x 48 cm
© Kolozsváry gyűjtemény, Győr

A kiállítás bemutatja, hogy Korniss Dezső művészetének egyes korszakaiban miként jelentek meg a „provinciális” művészet, a népművészet és a kézművesség különböző emlékei és ezeket miként alakította át sajátosan szürreális képi világának meghatározó motívumaivá.

Korniss Dezső: Fuvolázó II., 1950
olaj, vászon, 40 cm x 30 cm
© Kolozsváry gyűjtemény, Győr

A kiállítás egyes szekcióiban tematikus egységekben, a választott, inspiráló motívumkincs jellegzetességeinek megfelelően látható az anyag.

  • Az 1935 és 1945 közötti évek meghatározó formái Szentendréhez és Szigetmonostorhoz kötődnek.
  • Az 1945 és 1949 közötti periódust az Európai Iskola művészcsoporthoz való tartozás határozza meg. Ezekben az években hol klasszikus művészettörténeti előképek (Táncosok, Laokoón stb.), hol kopjafák, a népi textilek ornamentális mintái, vagy éppen a Miska-kancsó sematikus figurája inspirálták Korniss képi világát.
  • Az 1950-es évek második felének kalligráfiáiban nem nehéz a hímzett lepedővégek mintázatát felismerni.
  • 1962-től a cifraszűrök karakteres mintái, virágdíszei határozták meg Korniss festészetének formakincsét.
  • Az 1970-es években a zászlókra emlékeztető kompozíciók után a kereszt- vagy pajzsformákat alkalmazó tiszta absztrakt festészet világába jutunk el.
  • Végül külön tematikus egységet alkotnak az 1940-es évek közepétől alkotott monotípiái: az Illuminációk.

Korniss Dezső: Miska, 1954
olaj, vászon, 48 cm x 38 cm
Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria

A kiállításon Korniss Dezső művei mellett olyan népművészeti tárgyak is láthatók, amelyek ornamentális díszei Korniss motívumvilágát is meghatározták. A tárgyakat szándékosan nem az eredeti funkciójukat kiemelő módon jelenítjük meg, hanem úgy, hogy a bemutatás hangsúlya a díszítményekre kerüljön.

Korniss Dezső: Plasztikus kallligráfia, 1959
olaj, vászon, 60 cm x 200 cm
Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria

A tárlaton csaknem kétszáz Korniss-művet mutatunk be múzeumok és magángyűjtemények anyagából. Ezek közé az alkotások közé illeszkednek be a Néprajzi Múzeum különleges kincsei, melyek közül jó néhányat most először láthat a közönség.

Korniss művészetétől inspirálva a magyar képzőművészet olyan jelentős képviselői indultak el az 1960-as években, mint például Bak Imre, Csiky Tibor, Keserü Ilona, vagy Nádler István, akik a perifériára szorult népi kultúrák motívumait kapcsolták össze saját képi világukkal. Mindegyikük személyes kapcsolatban is volt a mesterrel.

„Korniss példakép lett számomra: embersége, határozottsága, következetessége szakmai hitében és mesterségbeli igényessége is. Korniss, ha nem is volt közvetlen tanárunk, sokunkat megtanított életének, művészetének példájával, emberként, művészként élni”

– vallja Bak Imre. E művészek alkotásaiból látható egy válogatás a kiállítás utolsó termében.


Korniss Dezső: Laokoon (Küzdés) I., 1948
olaj, vászon, 34 cm x 44 cm
magántulajdon © Darabos György

A kiállításhoz egy átfogó kutatásokon alapuló, csaknem 340 oldalas, több mint 200 képpel és több mint 600 Korniss-művet tartalmazó képjegyzékkel illusztrált  tanulmánykötet készül magyar és angol nyelven, kiegészítve ritka dokumentumok, emlékezések sorával.

A kiállítás kurátora Kolozsváry Mariann, a Magyar Nemzeti Galéria művészettörténésze, aki az elmúlt években a nagy sikerű Chagall – háború és béke között, Ámos Imre, a magyar Chagall. A háború örvényében, A nyolcadik templom. Bálint Endre művészete és az Árny a kövön. Ország Lili művészete című tárlatok kurátora volt.