A nagy múltú Hungaroton az elmúlt évek során közel 70 éves fennállásának legnagyobb kiadói arculatváltásán ment keresztül. A legendás művészgeneráció mellett immár nemzetközi sikereket is elért fiatal magyar előadók is megjelennek mainstream komolyzenei albumokon, és folyamatosan készülnek jeles Kossuth- és Jászai Mari-díjas művészekkel felvett különleges hangoskönyvek is. Ezeket az albumokat a közönség kereskedelmi, a szakma pedig hangos kritikai sikerrel hálálta meg. Sorozatunkban minden alkalommal Szatmári Róbert mutat be egyet a Hungaroton idei legizgalmasabb megjelenéseiből. Jöjjön ismét egy hangkoskönyv.
Irodalmi bálványok emelkednek és dőlnek le, mozdíthatatlannak hitt idolok hullnak át az idő rostáján, de Rejtő Jenő marad. A péhovard, mondja nemzedékek sora felcsillanó szemmel, amikor nagyon jóízű nevetésekre emlékeznek, sőt, ezt inkább röhögésnek lehetne csak pontosan nevezni. Még most is látni buszon-villamoson a sárga, agyonolvasott és szamárfüles Albatrosz-sorozatot, fiatal kezekben is. És ha ezt látom, tudom, hogy nemsokára felharsan a nemzedékeken átívelő Rejtő-röhögés.
Hogy mi volt a titka a valami matrózban szórakozottan kést felejtő Fülig Jimmy vagy a késsel hasonlóan bensőséges viszonyt ápoló Senki Alfonz (akinek bár, mint az köztudott, egy horogütése következtében is a port-szuezi pénzügyőrök káplára évekig rángatta a vállát úgy, hogy értekezést írtak róla egy orvosi szaklapban) kitalálójának?
Vagy épp az olthatatlan vággyal borotválkozni óhajtó, tökéletes gentleman Lord Bannister, netán Félix, a jóképű és titokzatos fiatalember (aki előszeretettel visel csíkos pizsamát és hozzá a fején ízléses zöld lámpaernyőt) lép elénk, a maga abszurd tökéletességében? Nem tudni a titkot. De zseni volt, vagy ha nem volt az, saját, ismételhetetlen műfaja volt. Ő volt a Rejtő Jenő.
És ezért a találkozás közötte és Kern András között sorsszerűnek tekinthető. Sok színész van, sok kiváló színész is, de egy van, aki a kernandrás. Ezzel a névvel egy műfajt lehet meghatározni. A kernandrás- és a rejtőjenő-műfajok összefogásából pedig csak szenzációs eredmény születhet.
Az is lett. A három testőr Afrikában, Piszkos Fred, a kapitány, A szőke ciklon, és a Vesztegzár a Grand Hotelben, amelyek túlzás nélkül nevezhetők a péhovardi világ magas hegycsúcsainak, Kern felolvasásában új színeket és fényt kaptak, a rejtői humor mellé iróniát és értelmezést. Annyira, hogy ezek a CD-k függést okoznak. Akik még nem olvasták, egyszerre válnak két alkotó rajongóivá, akik meg már igen, azoknak a halhatatlan történetek egy életre összekapcsolódnak Kern András hangjával.
Ő maga így nyilatkozik a Rejtő-sorozatról:
Eleinte nem tartoztam a Rejtő-rajongók közé, pedig körülbelül az én kamaszkoromban lett újra divat: a hatvanas években mindenki őt olvasta. Pár részletet persze én is tudtam kívülről, a haverjaim folyton idézték. Aztán ahogy kabarétréfáiban játszottam később (televízióban, színpadokon is), kezdtem érdeklődni iránta, megtudtam a sorsát, életrajzát, már olvasgattam is; de most, hogy hangoskönyvvé alakítjuk vagy nyolc regényét: most ismertem meg igazán… és mondhatom, remek! Kalandos, fordulatos, jó humorú (hogy úgy mondjam: röhögtető), néha lírai és folyamatosan érdekes… Valamint a legfőbb, amire rájöttem (pedig lehet, hogy ez nyilvánvaló): Rejtő Jenő nagyon jó író! Bár ponyvaregényszerzőnek álcázza magát, hellyel-közzel gyönyörűen ír, szép szavakkal, jó mondatokkal, szédületes ritmusérzékkel, atmoszférateremtő készsége, mint a legnagyobbaké… És én ezt nem tudtam, szerintem Önök közül se mindenki: úgyhogy hallgassák meg, élmény lesz!
Valóban az, igazi élmény. És ne higgyék el A szőke ciklon bölcs szabómesterének azt, hogy „Az élet olyan, mint egy nyári ruha mellénye, rövid és céltalan”, mert egyik életkedvet és optimizmust adó cél lehet a négy Rejtő-Kern hangoskönyv többszöri meghallgatása. Ha a nevetés gyógyít, ezektől elmúlik minden betegség. És még mellékhatásuk sincs.
Hungaroton
HCD 14359, Piszkos Fred, a kapitány
HCD 14365, A három testőr Afrikában
HCD 14367, A szőke ciklon
HCD 14368, Vesztegzár a Grand Hotelben