Gráf Zsuzsanna szakmai életútjának meghatározó kezdeti eseménye a Zeneakadémia Nagytermében tartott diplomahangversenye, most e helyszínre tér vissza október 26-án, a kórus alapításának jubileumán. Az ének-zene tanár, karnagy, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem oktatója, és az intézmény Városmajori mintatagozatának vezetője interjújában szakadatlan lelkesedésre és a szilárd értékek megőrzésére bíztat.
– A jeles évfordulóhoz közeledve számtalan emlék elevenedhet meg Önben. Milyen hívószavakkal összegezné három évtized történetét?
– Világosan él bennem 1989, a kórus alapításának éve. Olyan zenei tagozatot és kórust álmodtam meg az akkor induló Városmajori Gimnáziumban, amely komoly zenei követelményeket támasztva képezi a tanulókat. Amellett, hogy később sokan zenei pályára léptek, a másfajta hivatást választó növendékeim intelligens, komolyzenét kedvelő felnőttekké váltak.
Lelkesedő, „lobogó” embernek tartom magam, a zene megunhatatlan számomra, töretlen odaadással vittem és viszem az Angelica kórust harminc év elteltével is.
– Hitvallásom, hogy kötelesség a maximumot adni és a színvonalat megtartani, sosem fáradtam bele a kórusom irányításába. Ha a tagokból vagy a vezetőből hiányzik az egymás iránt érzett kölcsönös alázat, sosem juthattunk volna el a professzionális szintig.
– Szerencsés véletlenek, meghatározó emberek és eszmék keresztezték életútját. Idézzen fel néhány feledhetetlen pillanatot vagy munkát!
– Fantasztikus lehetőségek tárultak elénk már a kezdetektől: elindult a munka, a második év végén mentünk el a lányokkal a Debreceni kórusversenyre, első győzelmünk színhelyére, és onnan nem volt megállás. Megnyertünk hét nemzetközi kórusversenyt, bejártuk a világot a Notre Dame-tól a Szent Péter Bazilikáig. Minden komolyabb magyar zenekarral koncerteztünk már, sok elismert zenésszel adtunk közös hangversenyt. Most ott tartunk, hogy saját Kodály-műhelyt tervezünk a Városmajorban, a kortárs magyar szerzők pedig számtalan művet dedikálták már nekünk.
Elsősorban a szüleim által mutatott értékrendért vagyok hálás. Kőszegi születésű vagyok, édesapám vezette a MÁV Intézet helyi fiúkórusát, anyukám zongorán kísérte. Nekik köszönhetem, hogy tizenöt évesen felkerülhettem Budapestre, és itt folytathattam tanulmányaimat a Zeneakadémia Rendkívüli Tehetségek Képzőjében. E szilárd talaj segített abban, hogy rátaláljak az igaz zenei értékekre.
– Az imént vázolt értékrend alighanem Kodály Zoltán zenei szellemiségét is tükrözi.
– Szerencsés vagyok, hiszen Kodály zenei világában nőhettem fel. Emlékszem a napra, amikor hétévesen értesültem a zeneszerző haláláról, átéreztem, mekkora veszteség ért minket. Később, a tanítás közben vált világossá számomra, mennyire fontosak és hasznosak a kodályi elvek.
Külföldi utazásaim alatt e felismerés csak erősödött, kihívásnak tekintem, hogy követe lehetek Kodály eszméjének szerte a világban.
– Kijelenthető-e, hogy a kodályi értékrend a sikerük titka?
– Így igaz, sosem szakadtunk el az ő eszméjétől.
– Beszéljünk a közelgő ünnepi koncertről! Mi alapján válogatta össze a műsort?
– Októberben régi és új műveket is hallhat a közönség. Az első részben Kodály és kortárs magyar zeneszerzők műveit adjuk elő, melyből a szerzők több művet a kórusnak ajánlottak. Bánkövi Gyula zeneszerző művét fiával, Bánkövi Bence csellóművésszel mutatjuk be. A szünet után klasszikusabb műsort gyűjtöttem össze igazi zenei csemegékből, például Glazunov két zongorás, nyolckezes ünnepi kantátáját.
A koncerten a kórus életében jelentős szerepet játszó vendégművészek és ifjú tehetségek működnek közre: Bogányi Gergely, Bánkövi Bence, Borka Ráhel, Deák Andrea, Magyar Valentin, Molnár Anna, Puskás Máté, Réman Zsófia, Szokolay Balázs, Tóka Ágoston, Vigh Andrea, Zemlényi Eszter.