150 éve született László Fülöp, „a nagyvilág művésze”

László Fülöp: Önarckép, 1911 - részlet. Olaj, vászon, 56 × 46 cm. Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria - forrás: Fehér Katalin - Budapest © de Laszlo Foundation / Magyar Nemzeti Galéria

László Fülöp (1869–1937) születésének 150. évfordulójára kamarakiállítással készül a Magyar Nemzeti Galéria, együttműködésben a művész életművét gondozó londoni székhelyű de Laszlo Archívum Alapítvánnyal. A tárlat, amely a 20. század egyik legkitűnőbb portréfestőjének érett korszakából válogatott tizenhat alkotását mutatja be, egyedülálló alkalom arra, hogy a festő ritkán kiállított remekműveit a hazai közönség megismerhesse.

A Magyar Nemzeti Galéria néhány kiemelkedő képe mellett a művek jelentős része, köztük Erzsébet anyakirályné, Yorki hercegnéként megfestett portréja is, rangos európai magángyűjteményekből érkezik.

László Fülöp a magyar művészettörténet egyik olyan nagy alakja, aki itthon, szülőhazájában alig ismert, pedig a nagyvilágban egyike volt kora legjelentősebb művészeinek.

Vajon ő is egy meg nem értett magyar zseni, akinek külföldre kellett mennie, hogy elismerjék tehetségét?

Az ő esetében ez nem igaz, hiszen olyan, állami aranyéremmel, nemesi címmel kitüntetett művészről van szó, akinek megrendelői között ott találjuk Ferenc József magyar királyt, minisztereket, hercegeket, grófokat, főpapokat.

László Fülöp: Mariano Rampolla bíboros, Tindaro grófja, 1900. Olaj, vászon, 110,5 × 94,6 cm
Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria – Forrás: Bokor Zsuzsa © Magyar Nemzeti Galéria

László már harmincévesen az egyik legvagyonosabb magyar festő volt, s egy csodálatos műteremvillában lakott a Városliget közelében. Írországból származó felesége, a nagy külföldi megbízatások és más családi okok miatt már 1903-ban elhagyta Budapestet. Bécsben, Párizsban élt családjával, s végül 1907-ben Londonban telepedett le. Mint korának egyik legnagyobb portréfestője, élete vége felé, több mint 2700 képpel a háta mögött, nyugodtan mondhatta: „a nagyvilág művésze vagyok”. A többször idézett mondatot így fejezte be: „…történelmet festek, nemcsak egyéneket”.

László Fülöp: Jan Kubelík, 1903. Olaj, vászon, 71 × 58 cm. Magángyűjtemény – forrás: Matthew Hollow © de Laszlo Foundation

A megrendelői között találunk pápát, négy amerikai elnököt, művészeket és tudósokat – Európa és a világ minden tájáról.

László Fülöp volt az a művész, az utolsó az európai festészet történetében, aki több ezer portréjában korának történelmét festette meg.

Arcképfestészete a klasszikus, késő reneszánszban gyökerező portréművészet utolsó nagy fejezete. Halála után, majd a második világháborút követően, a hagyományos arisztokrácia történelmi szerepének meggyengülésével ez a fajta reprezentatív, nagy portréművészet is elveszítette jelentőségét. László Fülöp művészete ebből a szempontból is több mint arcképfestészet.

László Fülöp: II. Vilmos német császár, porosz király, 1908. Olaj, fa, 91 × 70 cm. Magángyűjtemény – forrás: © House of Hohenzollern, HRH Georg Friedrich Prince of Prussia, Hohenzollern Castle

László, bár brit állampolgár volt, magyarságára mindig büszke maradt. Támogatta a magyar művészeket, több művét is a magyar államnak adományozta. Alkotásaiból utoljára 1925-ben láthatott válogatást Budapest közönsége a Műcsarnokban.

A kiállított festmények mellett számos fotó, a művész kitüntetései és az általa készített amatőr filmek gazdagítják a kiállítást.

A kiállítás megnyitójával egy időben jelenik meg a Corvina Kiadó gondozásában Duff Hart-Davis és Caroline Corbeau-Parsons 2010-ben a Yale kiadónál megjelent életrajzának bővített és átdolgozott magyarországi kiadása László Fülöp élete és munkássága címmel. A kiállítást magyar és angol nyelvű katalógus kíséri.

A tárlat kurátorai: Bellák Gábor, Sandra de Laszlo, Katherine Field és Somfalvi Beáta.