Papageno Radio

- hirdetés -

- hirdetés -

- hirdetés -

- hirdetés -

Promóció Egy végzetes szerelem hozta Beethovent Martonvásárra - A Brunszvik család története

Egy végzetes szerelem hozta Beethovent Martonvásárra – A Brunszvik család története

Seeberg Anna bárónő 1799 májusában lányaival elindult Bécsbe, hogy zongoraleckét vegyen a kor felfutó művészétől, a huszonkilenc éves Ludwig van Beethoventől. Az ártatlan látogatásból több, életre szóló barátság és egy végzetes szerelem fakadt. A részletekről dr. Bajzáth Judit, az Agrártudományi Kutatóközpont Látogatóközpontjának szakmai vezetője mesélt[1].

– Hogyan került kapcsolatba Beethoven a Brunszvik családdal?

– A regénybe illő történet Brunszvik Teréz emlékirataiból rajzolódik ki. Seeberg Anna – ifj. Brunszvik Antal felesége és Teréz édesanyja – már ismerte Beethoven zongoratrióit, érthető, hogy szerette volna megnyerni az ígéretes művészt lányai tanárának. Barátjuk tanácsára személyesen kelt útra Bécsbe gyermekei, a huszonnégy éves Teréz és a húszéves Jozefin társaságában. A három hölgy látogatása oly nagy hatást gyakorolt Beethovenre, hogy három héten keresztül ingyen zongoraleckéket adott a lányoknak; tanítási módszeréről Teréz később részletekbe menően számolt be.

– A Brunszvik család a 18. század második felében élte virágkorát. Mit tud róluk az utókor?

– A családfő, idősebb Brunszvik Antal 1770-ben, birtokcsere révén jutott hozzá Martonvásárhoz – hozzávetőleg Beethoven születése napján. A hivatalnok ember 1775-ben grófi rangot kapott, és ezáltal közel került Mária Teréziához. Menye, Seeberg Anna a császárnő udvarhölgyeként szolgált, sőt, az uralkodónő volt a Teréz nevű leány keresztanyja is. Az érzékeny ifj. Antal és a gyakorlatias Anna házasságából négy gyermek született, akiket esztétikára, művészetekre oktattak. Teréz és Jozefin zongorázott, Ferenc gordonkán, Karolina pedig gitáron és csembalón játszott. A szerteágazó művészeti nevelés megszokott volt a 18. század elit köreiben, hiszen a hammerklavier, a zongora elődje a társasági szalonok központi elemeként funkcionált. A Brunszvik gyermekek azonban édesapjuk hatására – a művészi lelkületen túl– szabadságszerető, nyitott gondolkodású emberekké is váltak, ami a korban ritkaságnak számított, különösen a nők esetében.

Beethoven

– Kanyarodjunk vissza Beethovenhez és a Brunszvik lányokhoz! Mi történt a zongoraleckék után?

– A bécsi tartózkodás végén Beethoven egy művet ajánlott a Brunszvik nővéreknek, amelyből talán már érezni lehetett vonzódását Jozefin felé. Ugyanakkor nem a zeneszerző volt az egyetlen, akinek Bécsben a fiatalabb lány felkeltette az érdeklődését. Amikor a három nő ellátogatott a Müller-féle Műcsarnok híres panoptikumába, a műintézet tulajdonosa, az idősödő Deym gróf, aki Müller álnéven nyitotta meg a galériát, első látásra beleszeretett a törékeny és igézően szép Jozefinbe.

Brunszvik Jozefin

Seeberg Anna elfogadta a gazdagnak hitt arisztokrata házassági ajánlatát, és lánya könyörgése ellenére kikényszerítette a frigyet. Sajnos később fény derült Deym gróf múltjára: ifjúkori párbajvétsége miatt menekülésre kényszerült, elszegényedett, és a Brunszvik család révén adódott lehetősége újra meggazdagodni. Jozefin és Joseph Deym Martonvásáron kötöttek házasságot, majd Bécsbe költöztek, ahol első gyermekük születéséig a féltékeny gróf szinte bezárva tartotta fiatal feleségét.

– Milyen kapcsolatban állt Beethoven a többi Brunszvik testvérrel?

– Terézt nagyon becsülte a zeneszerző, „Tisztelt, nagyon tisztelt” Teréznek szólította egyetlen fennmaradt, számára írt levelében, és neki ajánlotta az opus 78-as, Fisz-dúr szonátáját, amely a zenetörténészek szerint egy tökéletesen megszerkesztett mű. A család fiú örökösét, Ferencet testvéreként szerette, erről öt levél is tanúskodik. A Deym-palotában kötöttek életre szóló barátságot, ahol a zeneszerző gyakran vendégeskedett. 1800. május 7-én Ferenc közbenjárására jöhetett el Beethoven Budára, ahol Giovanni Puntóval, a kor neves kürtművészével lépett fel a budai Várszínházban, a József nádor felesége, Alekszandra Pavlovna tiszteletére rendezett koncerten. Később Ferenc jelen volt többek közt a 9. szimfónia bemutatókoncertjén is 1824-ben.

– Az 1800-as koncert emlékére a mai napig nemzetközi fesztivált is szerveznek a Budavári Önkormányzat kezdeményezésével. Miként fogadta akkoriban a közvélemény Beethoven budai hangversenyét?

– A Magyar Kurír tudósított a fellépésről, a zeneszerzőt akkor még „egy Beethoven nevű híres muzsikusként” mutatták be, és szenvedélyes zongoristaként jellemezték. Koncertje sikerét bizonyítja, hogy – ugyancsak Ferenc közvetítésével – őt kérték fel 1812-ben a Pesti Városi Német Színház megnyitóján elhangzó zenemű komponálására, így született meg István királyról szóló darabja és annak kísérőzenéje. Haydn után meglepő lehetett a közönségnek Beethoven temperamentuma, „meg kellett tanulniuk” stílusát, zenei odaadását. Érdekesség, hogy Magyarországon a női zongoraművészeket tartották hiteles Beethoven-interpretátornak, például Brunszvik Ferenc feleségét, Justh Szidóniát, aki több Beethoven-estet is adott a szerző halála után.

– Deym gróf gyermekük születése után megengedte feleségének, hogy palotájukban zenei estélyeket rendezzen, amelyeknek a kor neves muzsikusai mellett – nem véletlenül – Beethoven volt az egyik fő vendége. Hogyan befolyásolta mindez a korábbi vonzalom sorsát?

– Jozefin még három gyermeket szült harminc évvel idősebb férjének, akit végül 1804-ben veszített el. Néhány hónappal később Beethoven már naponta adott zongoraleckéket az özvegy Deym grófnénak, és a fennmaradt tizennégy szerelmes levél tanúsága szerint a viszony kölcsönös szerelemmé érett. A művész szerette volna feleségül venni Jozefint, ám eltérő társadalmi státuszuk miatt nem jöhetett létre a házasság. Románcuk 1804 –1807 között élte virágkorát. 1808-ban az özvegy Jozefin nővérével, Terézzel útnak indult, hogy fiainak nevelőintézetet keressen, az utazásból pedig egy 1809-re is átnyúló, több hónapos európai körút lett. Ekkor ismerte meg Jozefin Svájcban második férjét, Christoph von Stackelberg bárót. A házasság – hasonlóan a korábbihoz – egy éven belül kudarcba fulladt a férfi vagyoni helyzete és összeférhetetlen természete miatt.

– Megihlette Beethoven zeneiségét a Jozefin iránt táplált szenvedély?

– Egyes zenetörténészek szerint több művét is a hőn áhított hölgy inspirálta, például a Waldstein szonáta Adagio tételét, amelyet Andante Favoriként ismerünk. A darab alapmotívumának ritmusa pontosan kiadja Josephine nevét. De megemlíthetjük a Fideliót is, amelyben Beethoven nőideálját fogalmazta meg, az erkölcsös, férje mellett kitartó eszményképet, talán Jozefint. Levelezésükből pedig kiderül, hogy A reményhez című művét Jozefinnek szánta. Szintén árulkodó jel, hogy Beethoven 1821-ben, az asszony halálának évében komponált utoljára zongoraszonátát.

– Hány alkalommal járt Beethoven Martonvásáron, illetve Magyarországon?

– Először 1800 májusában jött ide, majd feltehetőleg 1806-ban látogatta meg a birtokot és urát, Ferencet. A legenda, és Beethoven titkára, Anton Schindler szerint 1806-ban Martonvásáron fejezte be opus 57-es, Appassionata szonátáját, amelyet kebelbarátjának dedikált. Úgy tartják, még járhatott itt 1803-ban és 1809-ben is, de erre vonatkozóan nincsenek írásos bizonyítékok. Az akkori Magyarország területén Budán, Korompán, Kismartonban és Pozsonyban adott még koncertet.

Brunszvik-kastély Martonvásáron

– Mi történt Ludwig és Jozefin drámájának utolsó felvonásában?

– Itt kezdődik az igazi rejtély! A hivatalos verzió szerint 1810-ben szakadt meg kettejük szoros kapcsolata, az újabb talány Beethoven halála után látott napvilágot. 1824-ben felnyitották a zeneszerző utazóládáját, s annak titkos fiókjában két arcképet és három szerelmeslevél-fogalmazványt találtak. Az egyik portré Brunszvik Terézé volt, a másik a Holdfény-szonáta ihletőjét, Giulietta Guicciardit ábrázolta. A lány a Brunszvik nővérek unokatestvére volt, és a művész azonnal beleszeretett, amikor találkoztak Bécsben, a Deym-estek egyikén, ahogy a Brunszvik nővérek leveleiből megtudtuk. Ez nem feltétlenül meglepő, hiszen Beethovenben minden húsz év körüli lány láttán azonnal fellángolt a szerelem. A tudomány még ma is vitatkozik azon, hogy ki lehetett a „Halhatatlan Kedves”, azaz a levélfogalmazványok címzettje: Giulietta, Teresa Malfatti (a Für Elise múzsája), Antonie Brentano (egy frankfurti kereskedő felesége), Erdődy grófné vagy Jozefin.

Ide kapcsolódik:
Ki volt a titokzatos Elise?

A levélkezdeményeken se címzés, se dátum, ám mind a halhatatlan, végzetes, egyetlen nőhöz szólnak, és bennük Beethoven beteljesült, boldog szerelemről ír. Annyi szerepel mindössze rajtuk, hogy az első hétfőn reggel, július 6-án íródott, majd szerzője este folytatta, és másnap reggel fejezte be. Ebből kikövetkeztethető, hogy a levél Teplitzben kelt 1812-ben és Prágában történt a találkozás. A Beethoven-kutatók kiderítették, hogy ebben az időben Antonie Brentano Prágában tartózkodott, így erős a gyanú, hogy ő lehetett a Kedves. A hölgy azonban férjnél volt, gyermeket várt, és e tény ellentétben áll Beethoven házasságot tisztelő jellemével. Jozefin naplóját is megvizsgálták, amelyben világosan leírja, hogy 1812 júliusában el akart utazni Prágába a „Kedveshez”, és szinte napra pontosan 9 hónappal ezután született Minona nevű gyermeke. A kislányról úgy tartották, mediterrán külsejével különbözött testvéreitől (Beethovent kiskorában „spanyolnak” gúnyolták), és nagy zenei tehetség hírében állt.

A Beethoven Emlékmúzeumot 1958-ban nyitották meg a martonvásári Brunszvik-kastélynak abban a régi szárnyában, mely korábban a majorsági épület lehetett. A kiállítást és az épületrészt 1989-ben újították fel, és ebben az évben került a Magyar Tudományos Akadémia irányítása alá. A tervek szerint a Beethoven-emlékév keretében, 2020 áprilisában a Zeneakadémia szakmai támogatásával újul meg ismét az emlékmúzeum, amelyben zenével színesítve kelhet életre Beethoven és a Brunszvik család szövevényes kapcsolata.

A teljes igazságot azonban homály fedi, csak találgathatunk. Ahhoz azonban kétség sem fér, hogy Beethoven nem csak művészetében, hanem jellemében és élettörténetében is igazi romantikus hős, akinek társadalmi és magánéleti tragédiáját elsősorban származása okozta, hiszen nem vehette feleségül álmai hölgyét.

[1] A martonvásári Beethoven Emlékmúzeum fenntartója az Agrártudományi Kutatóközpont.

Promóció

Olvassa és hallgassa a Papagenót mobilon is!

X
X