A Jó kérdés, a Magyar Színházi Társaság beszélgetéssorozata a korlátozások feloldásával, a színházakban újrainduló munkával párhuzamosan online különkiadásokban járja körül az új helyzetben felmerülő aktuális témákat. Az első alkalommal három kőszínház igazgatója, Béres Attila, Máté Gábor és Nemcsák Károly volt a vendég, akik kiemelték, hogy a színházaknak együtt, politikai oldalaktól és fenntartóktól függetlenül, közösen kell kidolgozni azt a protokollt, ami a közönség bizalmát is erősítheti.
Jelentős, sőt Máté Gábor megfogalmazásában brutális az anyagi kiesés, de megnyugtató, hogy a nézők többsége nem jegyár-visszatérítést, hanem előadást szeretne, amit megerősítettek kollégái is.
Máté Gábor és Nemcsák Károly őszi évadkezdéssel számol, bár a Katona József Színház igazgatója a sokéves gyakorlat, az alacsony szeptemberi látogatottság miatt a korai indulással kapcsolatban is kételyeket fogalmazott meg, és azt is hozzátették, hogy elképzelhetőnek tartják, hogy amíg nincs vakcina, a nézők is bátortalanok lesznek.
Béres Attila optimistább, ráadásul a Miskolci Nemzeti Színház speciális adottságai, a normál körülmények között hatszáz fős szabadtéri színpad lehetősége miatt akár már nyár végi szezonindításban is gondolkodhat; de az is különbség a három színház üzemmenete között, hogy Miskolcon több éve bevett szokás, hogy egy-egy őszi bemutatót még az előző évadban, június végéig előkészítenek.
A József Attila Színházban 70 előadás maradt el, Miskolcon 180, és a Katonában is jelentős a le nem játszott előadások száma. Ezek egy részét pótolni kell, ráadásul redukált nézőtérrel, így a következő évadra tervezett bemutatók száma is módosul.
Ám míg Miskolcon feleannyi új produkciót láthatnak a nézők és az évadra átmenetileg megszűnik a bérletrendszer, a Katonában az idénről átkerülő premierek miatt láthatnak több új produkciót a nézők a 2020/2021-es évadban.
A kieső intézményi bevételek másképp érintik azokat a színházakat, ahol alkalmazottak a művészek, illetve ahol megbízási szerződéssel működnek, de az mindenkire egységesen érvényes, hogy ha nincs járvány, a színészek meg tudnak élni, ha viszont járvány van, nagyon komoly gondokat kell megoldani.
Kiderült, Magyarországon nincs kormányzati segélycsomag, az az egyéni művészeket érinti, a szokásos rend szerint megjelent pályázatok pedig produkciók létrehozását segítik. Bár még egyáltalán nem lehet lemérni a járvány hatásátt, és nincs itt az idő az összegzésre, színházak saját gazdasági mozgásterüket figyelembe véve elkészítették pandémiás terveiket, és bíznak abban, hogy ezt ebben az évben új helyzet már nem írja felül, a jelentősen csökkentett nézőtér miatti bevételkiesésen túl további anyagi veszteségekkel nem kell számolniuk.
„Az a támogatás, amit az államtól kapunk, az alapműködésünkre elég, de ha vannak plusz kiadások, és nincs vagy kevés a bevétel, minden este mínuszt termelünk, és tönkre fogunk menni gazdaságilag, mert egy idő után nem fogjuk bírni” – fogalmazott Nemcsák Károly.
A korlátozások alatt több színház közvetítette felvételről régebbi előadásait, művészek olvastak fel különböző irodalmi művekből, mondtak verseket. A három színházigazgató közös nevezőn volt abban, hogy ez nem igazi színház, hanem pótlás, bár nemes, de mégis pótcselekvés. Az a cél, hogy a színházak, a művészek tartsák a kapcsolatot a közönséggel, vagy akár a szakmai érdeklődők megnézhessenek egy-egy produkciót, megvalósult, de a színház lényege egész más. „A színház élő, itt és most történik” – fogalmazott Béres Attila.
A tárca az új körülmények között alkalmazandó protokollt nem hozott létre sem a próbákra, sem a nézőket már fogadó színházi üzemmenetre. A három igazgató egyetértett abban, hogy erre szükség lenne, de nem csupán színházi, hanem más szakterületek képviselőinek bevonásával. A Katonában az első hónapokban csak a kisebb apparátusú előadások lesznek repertoáron, és biztosan lesz lázmérés a beengedésnél, a József Attilában az eddigi két fertőtlenítést további követi, de mindhárman fontosnak tartották, hogy a szabályozás egységes legyen.
„Egy szakmában dolgozunk, és ugyanazokkal a problémákkal küszködünk”
– szögezte le Máté Gábor, Nemcsák Károly pedig hozzátette, hogy ez az időszak rávilágított arra, mennyire sérülékeny a színház, „talán sérülékenyebb, mint bármi más a körülöttünk levő gazdaságban”. A beszélgetésben résztvevői reményüket fejezték ki, hogy ez a helyzet elősegítheti az megosztottság felszámolását, hiszen jelen esetben minden döntést és javaslatot kizárólag szakmai alapon lehet megtenni.