Szűnni nem akaró vastapstól zengett a Csúcsos-hegy környéke augusztus 21-én, a Koronázási Szertartásjáték bemutatója után. Az új helyszín nagyon hamar elnyerte a közönség tetszését, köszönetképpen pedig IV. László története után hosszasan tapsoltak a Vörösmarty Színház művészeinek. A próbákat próbára tette az időjárás – többször is elmosva azt -, a bemutató napján szerencsére kegyes volt és kellemes nyáreste hangulatában elevenedhetett meg a történelem.
Nyolcadik felvonásához érkezett az Árpád-ház nagy királyainak emléket állító sorozat: Szent István, Szent László, Könyves Kálmán, II. (Vak) Béla, III. Béla és II. András, IV. Béla után 2020-ban IV. (Kun) László király koronázási szertartását és életét vitte színre Szikora János rendező.
A koronázás színpada idén a Csúcsos-hegyen épült fel, azon a helyen, ahol II. András a hagyomány szerint kihirdette az Aranybullát. A horizontot körbe a távoli Vértes, a Velencei-hegység és a Velencei–tó meg Székesfehérvár tornyai szegélyezik. A táj lélegzetelállító szépsége méltó keretbe foglalja majd a minden bizonnyal legtragikusabb sorsú Árpád-házi uralkodó történetét. IV. (Kun) László alig volt 10 éves, amikor megkoronázták, és nem volt még 28, amikor bérgyilkosai pontot tettek tragikus története végére. Az utolsó előtti Árpád-házi uralkodó koronázása számos meglepő és életével kapcsolatban kevéssé közismert tény bemutatása mellett izgalmas történelmi összefüggések felismerésével is megajándékozta a teltházas közönséget.
Szikora János, az előadás rendezője a középkori misztérium-színpadokhoz hasonlította a megvalósuló háromszintes teret. A legalsó szinten Kun László hétköznapi élete, vívódásai, középen a szakrális elem – maga a koronázás -, végül, de nem utolsósorban, a felső egy spirituális szint az óriásbábokkal, hiszen az egyben az Árpád-házi ősök jelenlétére utal. „Ez az Árpád-ház alkonya. Kun László megpróbál rendet teremteni a szétzilált országban, és nem sikerül neki. Kudarcának egyik oka ellentmondó személyisége. Egy nagyon nehéz gyerekkor után tele van szélsőségekkel, rendet is akarna, de le is rúgná magáról a rendet. Téríteni akarja a kereszténységet, ugyanakkor tetszik neki a kunok pogány vallása is. Mindeközben nem egyszerűsíthetjük le a jellemét. Nem tudja, hogy mi a helyes, és egy ponton túl el is veszti vezérlő csillagát. Ez az a pont, ahol széthullik ez az ember, és vele együtt az ország is.”
A címszereplő a Vörösmarty Színház társulatához frissen szerződött Sarádi Zsolt, aki szerint az utolsó Árpád-házi királyt széttépték a körülmények: „Őt tízévesen királynak választották, de cseppet sem ideális körülmények között, az ország széthúzott. Ezért László inkább menekült a királyi udvarból, nem akart ott élni. Látszólag otthonra lelt a kunok között, de később ott sem. Tulajdonképpen sehol nem találta a helyét.”
Az útkeresésben kezdetben anyja, Kun Erzsébet próbált segíteni neki, az a királynő, aki pénzérmét is veretett önnön dicsőségére. Szerepét Varga Gabriella kapta: „Nem tudta kézben tartani az indulatait, és az urakkal való helyzetet. A maga módján jó anya volt, próbált Lászlóból kemény, határozott uralkodót faragni, végül pedig köztük is viszály lett.”
A kunok között lelt László némi menedékre, ottani felesége, Édua karjaiban. Varga Lili szerint a kun asszony egyszerre manipulatív és karakán: „Tisztában van az elképzeléseivel, tudja, mit akar elérni, és el is éri. Úgyhogy végül nála köt ki Kun László.”
Az idei Koronázási Szertartásjátékból sem hiányozhatott a narrátor, Mihályi Győző, aki ezúttal Kézai Simon krónikás bőrébe bújt: „László őt kérte meg, hogy rögzítse a királyok történetét. Időnként belefolyok a cselekménybe, hogy érdekesebb legyen. Néha pedig kimerevedik a kép, én pedig elmondom a gondolataimat. Egy fix helyem azonban végig van, a pulpitus, ahol írom a krónikát.”
Az előadást még szombaton és vasárnap (augusztus 22-23.) láthatták a nézők, aztán legközelebb 2021 augusztusában lehet újra részük a Koronázási Szertartásjáték legújabb epizódjában.
