Papageno Radio
Promóció Kiss Diána: „Szilvia által magamat is egyre jobban megismerem”

Kiss Diána: „Szilvia által magamat is egyre jobban megismerem”

Papageno Fanfár
Iratkozzon fel hírlevelünkre és hetente elküldjük Önnek a világ legfontosabb kulturális híreit!

Kiss Diána az elmúlt évadban a Csárdáskirálynő Szilviájaként és a János vitéz Iluskájaként mutatkozott be a Budapesti Operettszínház közönségének, bravúrosan ugrott be a Mágnás Miska Rollájának szerepébe, idén pedig a Magyar Operett Napján megkapta a legígéretesebb fiatal tehetségnek járó Marsallbot-díjat.

– Hetek óta nem léptetek fel nézők előtt, az online tér azonban lehetőséget ad arra, hogy más formában, de mégis találkozzatok a közönséggel: felléptél az Operaház MaszkaBál sorozatában, és elkészült a Csárdáskirálynő felvétele, amit december 5-én szombat este streamel az Operettszínház.

– Megtiszteltetés volt, hogy a MaszkaBál sorozatban Fekete Attila vendége voltam. A felvétel az üres Eiffel Műhelyházban zajlott, és bár pontosan tudtam, hogy rengetegen nézik online, hiányoztak a tekintetek, a visszajelzés, az a vibrálás, ami a színpad és a nézőtér között van egy élő előadáson vagy koncerten. A Csárdáskirálynőnél viszont érdekes módon egészen másképp működött. Természetesen a stream felvételénél is üres volt a nézőtér, de tudtam, hogy ott vannak azok az alkotók és kollégák, akiket jól ismerek, akikbe kapaszkodhatok, és ami a legfontosabb: a tér, ahova „beleérezhettem” a közönség energiáit, a csodálatos díszlet, a jelmezek, amik segítették, hogy megtörténjen a varázslat.

Nagyon vártam ezt a lehetőséget, mert biztos voltam benne, hogy ha beeresztenek bennünket a színpadra, ha újra játszhatunk, az a rengeteg energia, ami bennünk felgyűlt az elmúlt hetek, hónapok alatt, egyszerűen robbanni fog.

Ez így is történt, fantasztikusan sikerült a felvétel. Nagyon sokszor mondják barátaim, ismerőseim, hogy szeretnének eljönni, de egyszerűen nem kapnak az előadásra jegyet, mert amint meghirdetik, azonnal elkel az összes. Most itt lesz az alkalom, bízom benne, hogy sokan fogják velünk együtt nézni!

Kiss Diána

– Valamivel több, mint egy évvel ezelőtt, a Csárdáskirálynő Nagymező utcai főpróbahetében beszélgettünk, és akkor azt mondtad, Szilvia szerepével egy álmod vált valóra, és ez a feladat belső fejlődést, előrelépést jelent az életedben.

– A mai napig ezt érzem. Attól a pillanattól, amikor felveszem a jelmezt, és várom, hogy a színpadra lépjek, hatalmas energiák szabadulnak fel bennem, a színpadon pedig ugyanilyen energiákat kapok a kollégáktól, a történettől, a zenétől.

Rengeteg erőt és érzést szabadít fel bennem ez a szerep, miközben Szilvia által magamat is egyre jobban megismerem, hiszen ő is keresi önmagát, az útját.

Hiába tudom és érzem, hogy merre tartok, mégis fontos maga a folyamat, hogy azt az utat hogyan teszem meg. Szilvia egy igazi femme fatale, tudja, hogy mit akar, de hatalmas fájdalmakat kell megélnie, melyek után ő emelt fővel továbblép, hogy kövesse az álmait. Egy különleges, sokszínű, bátor nő, akinek nagyon izgalmas és egy kicsit lélekbúvárkodás is a bőrébe bújni. Minden alkalommal találok benne valami újat, és azt hiszem, a nézőknek ezért a felfedezésért is érdemes többször megnézni az előadást.

Ide kapcsolódik:
Vidnyánszky Csárdáskirálynője a száz évvel ezelőtti ősbemutatóból születik újjá

– Könnyebben megtaláltad hozzá a kulcsot, mint a János vitéz Iluskájához?

– Sokan a temperamentumot látják bennem, de Iluska is én vagyok. Szabolcsból származom egy kistelepülésről, közel áll hozzám a természet, fontos számomra az a visszafogottság, az a letisztultság, ami Iluska karakterét jellemzi, de tény, hogy máshonnan kell indítani, másféle átszellemültséget kíván, ha őt játszom.

Nagyon nagy leckét ad Iluska színészileg, és nem csupán arról, ahogyan a sokat szenvedő parasztlánytól el kell jutni az átszellemült Madonnáig, hanem a belső nyugalomról, a lecsendesésről, az önfegyelemről.

A harmadik felvonásban gyönyörű Kisboldogasszony-jelmezt viselünk, ami teljes mozdulatlanságot kíván, mert a fejdísz díszei bármilyen pici mozdulatra megrezzennek. Minden érzelmet csak a hanggal és a jelenléttel kell kifejezni, a test nem mozdulhat meg, mert elveszik a varázs, ez pedig hatalmas önuralmat igényel.

Kiss Diána – fotó: Gordon Eszter

– A Csárdáskirálynő és a János vitéz is új előadás, végigcsináltad a próbafolyamatot, volt időd arra, hogy keresgélj, a rendezővel együtt gondolkodj. A Mágnás Miska Rolláját viszont beugrással kellett átvenned. Ehhez mit kellett mozgósítani magadból?

– Nagyon szeretem a próbák elmélyült munkáját, a kísérletezést, a rendezővel való közös munkát, hogy egy helyzetet hogyan bontsunk ki. A beugrásokhoz elsősorban rengeteg koncentráció kell, mert nem vagy ott az előadás születésénél, nem a tiéd a szerep a kezdetektől, nem rád, nem belőled alakult.

Maximalista vagyok, hiszem, hogy mindent meg kell tenni a cél érdekében, és minden egyes alkalommal a legjobbra törekszem.

Az előző évadban egyszer énekeltem Rollát, most viszont tényleg szinte beugrással léptem színpadra, alig valamivel több, mint egy fél próbám volt, mert a 2. koronavírus-gyorsteszt negatív eredményére vártunk. Azt tanultam, hogy egy énekesnek mindig felkészültnek kell lenni. Rengetegszer megnéztem az előadás felvételét, otthon gyakoroltam a koreográfiát, a dalokat, folyamatosan ismételtem a szöveget, amolyan minipróbákat tartottam magamnak. Az az érdekes egyébként, hogy bár keveset játszottam, de egyre több kapcsolódást találok Rollához.

Ide kapcsolódik:
Művészeit díjazta az Operettszínház a Magyar Operett Napján

– Nemrég megkaptad a legígéretesebb fiatal tehetség Marsallbot-díját. Mit jelent ez számodra: lehetőséget vagy felelősséget?

– Mindkettőt, és nem csupán azért, mert életem első díja. Amikor felhívtak, hogy legyek a Magyar Operett Napjára rendezett gála estéjén 7-kor a színház portáján, nagyon meglepődtem, és nagyon izgatottan vártam. Átsuhant bennem a gondolat, hogy vajon miért kell megjelennem, és titkon egy reménysugár jelent meg, hogy esetleg egy díj vár rám aznap este. A reménykedő boldogságból azonban hamar kijózanítottam magam, hiszen akkor még nemrég ért véget a koronavírus-fertőzés miatti karanténom, és nem szerettem volna senkit veszélybe sodorni. Ezért csináltattam egy tesztet, ami negatív lett, így biztonsággal mertem bemenni a színházba.

Hatalmas megtiszteltetés, hogy az Operettszínház vezetősége ilyen szerepeket bíz rám, és ezzel a díjjal igazolja vissza a munkámat, de legalább akkora öröm, hogy a kollégáktól is pozitív visszajelzéseket kapok.

Ígéretesnek lenni azonban nem jelenthet elkényelmesedést. Épp ellenkezőleg: a jövőben még inkább bizonyítanom kell magamnak, a kollégáknak és a nézőknek is, mert ez egy hosszú távú pálya.

Kiss Diána a Csárdáskirálynőben – fotó: Gordon Eszter

– Ha már a gyorstesztet szóba hoztad: idén már a második pandémiás időszakot éljük. Hogyan élted meg a tavaszt, és hogyan éled meg mostani időszakot?

– Március, április környékén eleve kevesebb előadásom lett volna, ezért akkor valamivel könnyebb volt. Bár a március 15-i János vitézt nagyon vártam, mert úgy éreztem, valami egészen különleges élmény lesz épp ezt a darabot játszani a nemzeti ünnepen. De alapvetően arra gondoltam, hogy a megelőző hónapok feszített tempója után jól fog esni a pihenés, a relaxálás, a rákészülés a következő feladatokra. Bizakodó voltam, úgy éreztem, ez csak egy rossz álom, mint a filmekben, és hamar felébredünk belőle. Lassan feloldották a korlátozásokat, eljött a nyár, ismét találkoztunk a közönséggel, és újra élt a remény. Majd jött az ősz, és egyre rosszabb hírek érkeztek mindenfelől.

Operamastert végeztem a Zeneakadémián, mégis az Operettszínház az anyaszínházam és az operett számomra az öröm, a magyar virtus műfaja, ez van benne a zsigereinkben. Természetesen az operával jól kiegészítik egymást. 

Szerencsére ezt pontosan érti és támogatja az Operettszínház igazgatója, Kiss-B Atilla és Pfeiffer Gyula, a színház zenei vezetője.  Az őszi lezárások előtt az Operaházban a Poppea megkoronázását próbáltam, de a bemutatót már a koronavírus-fertőzés miatt nem énekelhettem. Egy ilyen helyzetet minden előadónak nagyon nehéz megélni és feldolgozni.

Ide kapcsolódik:
Vidnyánszky Csárdáskirálynőjével indítja online közvetítéseit az Operettszínház

A Budapesti Operettszínházban kiemelten magas minőségű felvételek készülnek, melyek nagyon élvezetesek lesznek a nézők számára. Olyan látványban lehet részük, melyhez egyébként csak drága, fizetős közvetítésekben juthatnának hozzá. Az élmény a kiváló adásminőségű felvételnek köszönhetően az otthoni kényelemből és biztonságból is hasonló lesz, mintha ott ülnének a nézőtéren, sőt, a modern filmes technológiával olyan pillanatokat és rezzenéseket is meg tud mutatni az Operett online, melyeket még élőben is alig, vagy csak a legdrágább helyekről lehetne felfedezni.

A Csárdáskirálynő december 5-én 19:00-kor kezdődik, és csak az előadás időtartamára lesz látható. Kérjük, hogy az előadás elindításánál és esetleges szüneteltetésénél vegyék figyelembe, hogy az előadás 23:00 (Central European Time, UTC+1) után már nem elérhető. Az előadás hossza: 160 perc.

Promóció

X
X