Barabási Albert-László hálózatkutató több mint két évtizedes munkásságának vizualizációs anyagát mutatja be a Ludwig Múzeum kiállítása, amely kiemelt figyelmet szentel a nemzetközi és magyar művészközeg feltérképezésének. A múzeumok és galériák, az alkotók és kurátorok kapcsolódását bemutató hálózati térképek, installáció és virtuális valóság mind új megvilágításba helyezi a művészeti szcéna kapcsolatrendszereit. Bár a kiállítás jelenleg zárva tart, a mielőbbi újranyitás reményében a múzeum meghosszabbította a tárlat nyitva tartását március végéig.
A nemzetközi művészeti intézmények kapcsolatrendszerét tarka színekben pompázó hálózatok jelenítik meg, amelyekben minden csomópont egy intézményt testesít meg. Az ábrákon nem szerepel információ, mivel túl sok pontot kellene megnevezni. Viszont egy tablet segítségével a térképre közelítve már láthatóvá válnak az intézmények és azok kapcsolatai. A világ legjelentősebb múzeumai névvel ellátva is kikerültek a falra, ezek főképp az amerikai, ezen belül pedig a New York-i kiállítóhelyek.
A magyar művészközeg számos módon bemutatásra kerül a kiállításon. Ezek közül az egyik a múzeum lépcsőházában lebegő 25 méteres installáció, amely 100 magyar alkotó kapcsolatát modellezi, amelyben minden csomópont egy-egy művésznek felel meg. Ezeket akkor köti össze a kék fényhíd, ha két személy már szerepelt együtt kiállításon. Az művet Edson Pavoni, brazil művész és technológus tervezte, aki csapatával São Paolóból érkezett, hogy megépítsék az installációt.
Szintén a magyar alkotók kapcsolatrendszerét láthatjuk egy hálózati térképen, amelyben 900 név szerepel az elmúlt harminc évből. A vezérelv ezesetben is az volt, hogy kik szerepeltek együtt kiállításon, milyen információk érhetők el róluk. Mivel nem csupán a mai kortárs szcénát térképezi fel az ábra, hanem több évtizednyi adatot, olyan nevekkel is találkozhatunk, mint Victor Vasarely vagy Bálint Endre.
Ez a 900 személy egy kisebb halmazt mutat be abból a több ezer névből, amelyek a terem közepén kipróbálható virtuális valóság segítségével bemutatott hálózatban jelennek meg. Egy VR-szemüveget felvéve személyesen is beléphetünk a térben észlelhető huzalok és csomópontok rendszerébe, és egy mutatókar segítségével kiválaszthatjuk, hogy mely művészről szeretnénk többet megtudni. Ha nem szeretnénk a VR-t kipróbálni, egy monitoron is láthatjuk a több ezer felvillanó nevet, amelyek felsorolva, egy egész falfelületet lefedve is olvashatók.
A kutatásokhoz a művészek kiállítási listáit dolgozták fel az iKON művészeti portál, az artPortal és a berlini Artfact adatai alapján művészettörténész és adatfeldolgozó önkéntesek segítségével. A ranglisták aszerint épültek fel, hogy hány kiállítása és egyéni tárlata volt egy alkotónak és milyen a kiállító intézmény presztízse.
Ezek mellett egy olyan ábrát is láthatunk, amely a művészeti világ kevésbé ismert, de nem kevésbé fontos személyeinek kapcsolatrendszerét mutatja be: a kurátorokét. Végül a múzeumok, galériák, kiállítóhelyek, kultúrközpontok összefüggéseit tanulmányozhatjuk. Művészetkedvelők, múzeumjárók számára ez különösen érdekes lehet, és izgalmas felfedezéseket tartogathat.