Hello – így köszön be a zeneszerző a nappalijából a nappalinkba a MIKAMO Közép-Európai Kamarazenekar MÜPA-ból sugárzott koncertjén, ezzel rögtön megkérdőjelezve a komolyzenével kapcsolatos berögződéseinket. Az Ajtony Csaba által vezényelt zenekar a közép-európai zenei teret egységként kezeli, és egyetlen ívben kapcsolja össze a múltat és jelent. A koncertre az Átlátszó Hang Újzenei Fesztivál keretében kerül sor.
A MIKAMO Közép-Európai Kamarazenekart a Bécsi Zeneakadémia volt hallgatói alapították 2007-ben. A zenekar a hangversenyt összművészeti alkotásként fogja fel, és mai zeneszerzőkkel való együttműködése mellett gondozza a 20. századi közép-európai zenei tradíció egészét, valamint a historikus repertoár mai zenéhez kapcsolódó részét. Ciklusba rendezett és alkalmi koncertjeivel a MIKAMO Bécs, Pozsony, Budapest és a széles értelemben vett Közép-Európa meghatározó koncerttermeiben lép fel.
A műsort két Schubert-kompozíció, Franz Schubert és Alexander Schubert egy-egy műve keretezi. Bár a két szerző névrokon, munkásságuk között már több mint százötven év telt el, és eközben mind a komponálási technikák, mind az énekhang kezeléséről kialakult elképzelések jelentős változáson mentek keresztül. Franz Schubertet a romantikus Lied műfajának megalkotójaként ismerjük, dalciklusaiban és önálló dalaiban is kiemelkedő érzékenységgel használta ki az énekhang lehetőségeit, megőrizve annak természetességét és egyben megteremtve saját stílusát. A január 15-i koncerten ezúttal Rosamunde című kísérőzenéjének közjátékai hangzanak el fiatal zeneszerzők adaptációjában.
A horvát származású Mirela Ivičević neve szintén közismert a kortárs zenében, jelenleg Bécsben él és dolgozik. A zeneszerzői munka mellett a Dani Nove Glazbe Split horvát kortárszenei fesztivál társkurátora, valamint a Black Page Orchestra társalapítója. Műveiben hangsúlyos szerepet kapnak a társadalmi szerepvállalással kapcsolatos kérdések, továbbá a színpadi és a szöveges elemek is. A hangversenyen Baby Magnify elnevezésű kamaraműve hangzik el.
George Enescu Symphonie de Chambre című alkotása (op. 33) a román szerző utolsó befejezett műve, hasonlóképpen a program többi műsorszámához, az éneklés és a hangszerjáték közötti viszony kérdését járja körbe. Bár Enescu a 20. század közepén élt és alkotott, művei ma is rendkívül aktuálisak. Talán pont azért, mert stílusa nehezen behatárolható: munkásságára a francia zene, a késő romantika, a neobarokk kísérletek és a román népzene egyaránt hatást gyakorolt, és bizonyos mértékben mindegyik felfedezhető zenéjében.
A koncertműsorban két ősbemutató is helyet kapott. Illés Márton Ljubljana-rajzok című darabja a Sonus Alapítvány megrendelésére és az Ernst von Siemens Music Foundation támogatásával készült. Arról, hogyan történt a felkérés, illetve mennyi szabadságot kapott a koncepció kitalálásában, a szerző a következőket mondta:
„Már a darab címéből is kitűnik, hogy alapvetően nem Budapesthez kötődik, az eredeti verzió Ljubljana Concerto Nr.6 címen került néhány éve a szlovén fővárosban bemutatásra. A Ljubljana-rajzok egy részleteiben radikálisan átdolgozott és meghosszabbított és vélhetőleg a végérvényes verziója ennek a műnek. Nagyon örülök, hogy Csaba megkért erre, régóta tervezem a darab átdolgozását és nagyszerű, hogy az ő kezei között, itthon szólalhat meg először.”
A tizenkét tagú vonósegyüttesre írt mű formájában, felépítésében és programjában is rendkívül izgalmas. „Alapvetően nem egymástól elszigetelt művekben gondolkozom. Van egy állandóan fejlődő és változó, de mégis visszatérő elemekkel tarkított és úgy érzem nagyon is sajátos nyelvezetem, amelynek különböző súlypontjait néhány (kevés de egyre bővülő számú) zeneműsorozathoz rendelem hozzá. A Rajzok-sorozat, például a Psychogrammokhoz képest, amelyek szinte kizárólag az ember pszichofizikai gesztusrendszerében mélyednek el, egy sokkal tágabb, a vizualitáshoz is köthető zenei élményanyagot foglal magába. A Ljubljana-rajzok az utóbbi majdnem tíz év (hangszerekkel a kezemben, saját magam által kifejlesztett) vonóshangszeres technikáival pasztell színek, akvarellek visszafogott világát, illetve az ebből való kitörés eksztatikus pillanatait idézi” – írja a szerző
Virág Anna Virág Therapy of a Bipolar Bear című alkotása MÜPA zeneműpályázatának egyik díjazottja Virág Anna Virág a Szegedi Konzervatóriumban tanult Szabó Norbertnél fuvola szakon, majd a budapesti Bartók Béla Konzervatóriumban végzett zeneszerzés szakot Zarándy Ákos és Horváth Márton Levente tanítványaként. Jelenleg Barta Gergely növendéke és a Zeneakadémia elsőéves hallgatója. „Évek óta bolondulok a clusterekért! Hangcsoportokat állítottam párba és ezeket használtam a darab során. Óriási táblázatokat ragasztottam az íróasztalom fölötti falra és abból válogattam. Ezenkívül az érdekelt, hogyan tudnak különbözően pulzáló felületek egymáson létezni és milyen alternatív időket hoznak létre. Valójában ezt még én sem tudom, majd a koncert alkalmával kiderül, hogy sikeres volt-e a kísérletem vagy sem” – mesélt a koncerten elhangzó darabjáról a zeneszerző.
Alexander Schubert hello című darabja a mesterséges intelligencia kérdéseire reflektáló audiovizuális kompozíció. Alexander Schubert kiemelten érdeklődik az akusztikus és az elektronikus zene kapcsolódási pontjainak kutatása iránt. Munkásságának legjellemzőbb vonása a különböző zenei stílusok és a kortárs komolyzene kombinálása. A hello során a zenészek olyan videó alapján tájékozódnak, amelyben a szerző a nappalijában ülve hajt végre különböző mozdulatokat. Ez szolgál kottaként az előadók számára, így a nyolc tételből álló darab olyan lesz, mint egy videóhoz készített élő kísérőzene. Ugyanakkor azáltal, hogy minden mozdulat jelen van zenei esemény formájában is, a két réteg teljesen egyenrangúvá válik.
* A koncert az Átlátszó Hang Fesztivál és a Sonus Alapítvány együttműködésében, a Nemzeti Együttműködési Alap támogatásával valósul meg.
* Varga Abigél írása rövidített formában a Figaróban olvasható.