Papageno Radio
- hirdetés -
Promóció A változó időben – A Jó kérdés beszélgetéssorozat témája az SZFE helyzete...

A változó időben – A Jó kérdés beszélgetéssorozat témája az SZFE helyzete volt

A Magyar Színházi Társaság beszélgetéssorozata, a Jó kérdés szeptember óta folyamatosan napirenden tartja a Színház- és Filmművészeti Egyetem modellváltásának ügyét. Legutóbb Csató Katával és Upor Lászlóval, az egyetem oktatóival, valamint Antal Bálint ötödéves színházrendező szakos hallgatóval a hogyan tovább-ról beszélgetett Seres Gerda újságíró.

- hirdetés -

Minden alkalomra rányomta a bélyegét a bizonytalanság, hiszen nem lehetett látni a folyamat kimenetelét. Február 9-én, a legutóbbi alkalmon, úgy tűnt, minden fél oldaláról egyfajta nyugvópontra kerül a történet, ami azt jelenti, hogy új épületbe költözik az intézmény, az Ódry Színpad felirat lekerült a Vas utca 2/c-ről, az érvényteleníteni kívánt félév mégis érvényes – bár az érvényesítés módja felvethet további kérdéseket –, az új tanárok, köztük a következő osztályvezetők névsorát is nyilvánosságra hozták, az átalakítás ellen küzdők pedig létrehozták a FreeSZFE Egyesületet, amely a Damjanich utcában kapott otthont.

- hirdetés -

A beszélgetésből kiderült, hogy a közösségi ház fenntartását a Várkonyi Alapítvány támogatói befizetéseiből finanszírozzák, hogy megvalósíthassák azokat, a közösséget egyben tartsák, és társadalmi fontossággal is bíró művészeti projekteket hozhassanak létre. Upor László úgy fogalmazott: „nem egészen egyetem, nem egészen színház, nem egészen filmes műhely, hanem ezeknek valamiféle vegyüléke”. Csató Kata a helyzetben rejlő kreativitási faktort emelte ki, valamint azt, hogy ebben a formában az intézmény nyitottabbá, közvetlen környezetével szorosabban összefonódhat, ezekre erősebben reflektáló programok jöhetnek létre, azaz az új helyzetben a művészet társadalmiasítása erősebben kerülhet fókuszba. Antal Bálint beszélt arról, hogy az egyetemfoglalás alatt addig nem tapasztalt együttműködések indultak el a hallgatók között, és ezt az egyesületben folytatják.

Csató Kata (balról), Antal Bálint, Upor László és Seres Gerda

Upor László igyekezett megvilágítani azt, hogy egy művészeti egyetemen az oktatás időben, térben másképp zajlik normál időkben is, a mester és a tanítvány viszonya is jóval szorosabb. Hozzátette, a tanítványok kezét a már fölmondott oktatók sem engedték el. Antal Bálint leszögezte, hogy az elmúlt négy évben megszerzett kapcsolatrendszer és szakmai tudás elvehetetlen, de számára komoly dilemmát okoz, hogy nem azoknak a neve áll majd a diplomáján, akiktől ezeket kapta, hanem olyanoké, akik az intézmény hagyományait eltagadják. A maga helyzetét végzősként viszonylag egyszerűnek nevezte, hiszen neki nem a modellváltás, hanem a járványhelyzet miatt van hiányzó szakmai gyakorlata vagy még meg nem valósult diplomarendezése; jóval nehezebbnek ítéli meg azoknak a helyzetét, akik a képzés elején tartanak. Róluk úgy beszélt, mint akik „hősiesen küzdenek”.

Upor László mindezt azzal egészítette ki, hogy az intézmény új vezetése rendre megsértette azokat a viselkedési és szakmai normákat, amiket a közösség legtöbb tagja alapvetőnek tekint, és olyan messze állnak az álláspontok, hogy ő velük semmiféle együttműködést nem tud elképzelni. A tárgyalások alatt szakmai érveikre nem volt fogadókészség. A kommunikáció nem partneri módon zajlott, hanem nekik szóló rendelkezésekkel és direktívákkal. Mindhárman leszögezték, hogy az események elejétől szeretnék távol tartani a politikától az ügyet. Upor László egyértelműsített: „A bennünket ért szélsőséges támadásokat pont ugyanolyan hévvel vertük vissza, mint az érdekünkben szélsőségesen megszólalók megnyilvánulásait.”

Antal Bálint és Upor László

Antal Bálint aláhúzta: minden hallgatónak és oktatónak a helyzete speciális, a két tanár pedig csatlakozott hozzá abban, hogy mindenki maga mérlegeli a lehetőségeit, és úgy hozza meg a döntést. Upor László úgy fogalmazott, mindenki megpróbál szembenézni a saját lelki gyötrelmeivel: „Nagyon-nagyon nehéz választás előtt áll mindenki. Szerintem senki nem dönt teljesen önző módon, és senkinek sem szabad az egyéni érdekeit teljesen föláldozni a közösségért.” Megfogalmazták a bázisdemokrácia fontosságát és használhatóságát, de beszéltek arról is, hogy az új helyzetben új, képviseleti demokrácián alapuló szervezeti felépítés fog organikusan és sok egyeztetést követően kialakulni.

A hosszabb távú, nem csupán az intézmény és az egyesület jövőjét illető következményekről is esett szó. Csató Kata kiemelte, hogy a sztrájk kapcsán nyilvánvalóvá vált a sztrájktörvény hiányossága, valamint az, hogy milyen veszélyei lehetnek az egyetemi autonómia megsértésének. Upor László hozzátette, hogy a nemzetközi figyelem, a brüsszeli meghallgatások tágabb kontextusba helyezik az ügyet: egy kis egyetem elszigetelt esete helyett az össztársadalmi hatás, valamint a demokrácia lényegi kérdései kerülnek előtérbe.

Megemlítették az online tér adta lehetőségeket, azt, hogy akár a Sztrájktévé nagy nézettségű szabadegyetemi előadásai hatalmas potenciállal rendelkeznek, csakúgy, mint a potenciális hazai vagy nemzetközi együttműködések, illetve a beérkezett felajánlásokból is izgalmas projektek jöhetnek létre. Azt viszont, hogy ezek milyen szintre emelkedhetnek, a jövő dönti el.

A beszélgetés óta kiderült, a nyugvópont csak látszólagos. A FreeSZFE Egyesület a szemeszter végével lemondott a nyilvános pályázattal elnyert bérleti jogáról, hiszen aznap, amikor birtokba vették az épületet, a Molnár Antal Zeneiskola közleményt adott ki, ők ugyanis úgy tudták, az ingatlant nekik újították fel. A sztrájkban részt vevők 101 nap után abbahagyták a sztrájkot, mert nem látták annak esélyét, hogy a munkáltatóval egyeztessenek, ezért nem folytatják tovább ezt a típusú fórumkeresést, de azon dolgoznak, hogy hatásosabb, érvényesebb eszközökkel folytassák az ellenállást. A beszélgetés időpontjában Csató Kata és Upor László még az egyetem tanárai voltak, február 22-én több mint 20 társukkal együtt mindketten felmondták munkaviszonyukat.

Promóció

- hirdetés -
- hirdetés -

X
X