A tehetség szó hallatán legtöbbször olyan emberekre gondolunk, akik valamiben kiemelkedő teljesítményt nyújtottak, valamiben nagyot alkottak, mint egy híres sportoló, zenész vagy tudós. De vajon miről ismerjük fel a tehetséges gyereket? És ha valóban tehetséges, szülőként mi a teendőnk? Erről beszélgetett Gyarmathy Évával a Kölöknet a Tehetségfejlesztés – Lehetőségek kezdőknek és haladóknak című új könyvének megjelenése kapcsán.
– Honnan tudjuk, hogy valaki tehetséges? Ez azonnal látszik egy gyermeken?
– Valakin azonnal látszik, de a tehetség inkább egy fejlődési potenciál, egy lehetőség, olyan belső hajtóerő, amely mindig arra ösztönöz, hogy a gyerek többet akarjon elérni. Ez nem feltétlenül abban mutatkozik meg, hogy rögtön kiemelkedő teljesítményt ér el, sőt, ha nem arra halad, amerre a környezete gondolja, hogy kellene, akkor adott esetben nem is tehetségként azonosítjuk. Kisgyerekkorban nem tehetségben, hanem személyiségjegyekben lehet gondolkodni, ami azt jelenti, hogy egy tehetséges gyerek sokkal önállóbb, öntörvényűbb, jobban a saját útját járja, mint a kortársai.
– Milyen kritériumai vannak a tehetségnek és hogyan lehet támogatni?
– A tehetség tulajdonképpen egyfajta deviancia. Be kell látnunk és el kell fogadnunk, hogy a tehetséges gyermek nem úgy működik, mint a többiek, ugyanis, ha arra tartana, mint mindenki más, akkor ugyanoda is jutna. Adott esetben ezek a gyerekek sokkal nagyobb szabadságfokon működnek, ezért a legfontosabb az önállóságukat segíteni, miközben nagyon nagy szükségük van keretekre, szabályokra is. Ugyanis a szabályok azok, amelyek előre viszik őket, mert minden szabály, akadály legyőzése erőfeszítést, kihívást jelent a számukra.
Gondoljunk csak bele, a világban mindenütt akadályok vesznek körül bennünket. Már eleve az akadály, hogy be kell illeszkedni a társadalomba, tehát a saját utamat össze kell egyeztetni a társadalmi közeggel. Ez szükséges, különben a deviancia negatív irányba fordulhat.
A tehetségek maguk keresik a kihívásokat, nem érdekli őket, hogy valami lehetetlen. Nem azzal foglalkoznak, hogy valami megvalósítható-e vagy sem, hanem azzal, hogy hogyan.
Akkor érzik jól magukat, ha van kihívás. Ez sokszor csak fejben valósul meg, nem kell, hogy állandóan mozgásban is legyenek, csak az, hogy dolgozzon az agyuk.