Augusztus 3-8. között idén is változatos koncertekkel, programokkal várja az érdeklődőket a veszprémi Auer Fesztivál. Bár a rendezvénysorozat alapvetően klasszikus zenei jellege megmaradt, sok más izgalmas műfajjal is találkozhatunk. Kováts Péter művészeti vezetővel beszélgettünk.
– Az Auer Fesztivál idén is sokszínű programmal várja az érdeklődőket Veszprémben. Tekintsünk egy kicsit vissza, hogyan jött a fesztivál alapötlete?
– Több gondolatunk is volt, amikor megalapítottuk a fesztivált. Veszprém mindig is élénk kulturális élettel rendelkezett, de nyáron, amikor a hagyományos évad véget ért, nem történt igazából semmi, ha a klasszikus zenei területet nézzük. Ezen mindenképp szerettünk volna változtatni. Emellett fontos szempont volt, hogy megemlékezzünk Auer Lipótról, akit külföldön talán jobban ismernek, mint itthon. Jelentős hegedűművészről beszélünk, aki az orosz hegedűiskola egyik megalapítója, Csajkovszkij és Glazunov személyes barátja, aki Szentpétervártól kezdve az Egyesült Államokig rengeteg helyen megfordult. A világ legjobbjai közé tartozott.
– Ez anno meg is határozta a fesztivál koncepcióját?
– Igen, eleinte az ő munkásságát alapul véve a hegedűt, azon belül is az orosz iskolát szerettük volna központba állítani, ez volt a fő irányvonal. Valamilyen szinten ez azóta is jelen van nálunk, hiszen igyekszünk meghívni az orosz iskola ma aktív legjelentősebb képviselőit, korábban Makszim Vengerov, Vagyim Repin, Gidon Kremer – idén bizonyos értelemben Baráti Kristóf képviseli ezt a vonalat.
– A műfaji változatosság szembetűnő. Melyek ma a legfontosabb hívószavak?
– Igyekeztünk mi is fejlődni, új irányokat kijelölni, sokszínűbbé tenni a fesztivált. Jellegét tekintve az Auer Fesztivál továbbra is klasszikus zenei rendezvény, de számos más zenei műfajból vagy éppen művészeti ágból hozunk fellépőket. Fontos a fejlődés és az innováció, de nem mindenáron. Azt gondolom, hogy a klasszikus zenének is megvan az a terepe, helyszíne, ahol a legjobban érvényesül, ahol a legjobban ki tudja bontani a benne megbúvó értékeket, és így a közönség is jobban át tudja magát adni a befogadásnak, könnyebben ráhangolódik a zenére. Pont úgy, mint egy festmény esetében: nem érdemes egy pincében kiállítani, meg kell találnunk a számára legideálisabb közeget, egy kiállítótermet, ahol a fényviszonyok is adottak mindehhez. Ezeken a határokon belül természetesen lehet mozogni és mi meg is tesszük.
– Mely programok képviselik az újító vonalat az idei fesztiválon?
– Elsőként Gilles Apap koncertjét említeném, akinek fellépése keveri az improvizáció adta lehetőségeket a hagyományos koncert kereteivel. A Bartók és Ady címet viselő este több művészeti ág találkozását kínálja. A Forte Társulat, a Mendelssohn Kamarazenekar és Lukács Miklós Cimbiózis Triója egyszerre enged betekintést a színház, az irodalom, és a klasszikus zene területére. Szintén izgalmas zenei találkozás lesz az Oláh Kálmán Quartet és a Mendelssohn Kamarazenekar úgynevezett „Modern Renaissance” koncertje. Kivételes alkalomnak ígérkezik a Barokksolistene koncertje, amely a 17 századi angol kocsmák életébe enged betekintést, felidézve azok bohém hangulatát, s mindezt korabeli hangszereken, némi színházi hatást is hozzákeverve.
– Jelen lesznek ugyanakkor a hagyományosabb hangvételű koncertek is.
– Igen, természetesen. Nagyon várjuk már Baráti Kristóf és Würtz Klára szonátaestjét, és természetesen fellép az Auer Trió és a fiatal, versenygyőztes zeneakadémistákból álló Korossy Kvartett is.
– Mennyiben cél a fiatalok bevonzása?
– Ez egy érdekes kérdés. Egyrészt elengedhetetlen, hogy megmutassuk a klasszikus zenét a fiataloknak, muszáj, hogy minél korábban, akár már óvodás, iskolás korukban találkozzanak valamilyen szinten vele. Ugyanakkor el kell fogadnunk azt is, hogy a klasszikus műfajok befogadásához, úgy látszik, némi érettség is kell, amely az életkor előrehaladtával jön csak el. Ehhez a zenéhez ugyanis szükséges egyfajta lelassulás, szemlélődő attitűd. Ugyanakkor mindenképp meg kell mutatnunk számukra, milyen érdekes ez a világ, mennyi minden olyat tud nyújtani, amit más nem, és hátha legközelebb emlékeznek erre és újra el akarnak jönni. Ehhez az élményhez járulhat hozzá az is, ha látják, hogy a saját korosztályukból is mennyien játszanak klasszikus formációban, ezzel is megmutatva, hogy a klasszikus zene nem egy ódivatú, poros műfaj, hanem élénk, izgalmas művészet. Hasonló impulzusokat várok a veszprémi zeneiskolásokból álló Gárdonyi Kamarazenekar fellépésétől is.
– Ön nemcsak az Auer Fesztivál, hanem a Mendelssohn Kamarazenekar művészeti vezetője is. Hogyan vészelték át ez elmúlt időszakot? Milyen élmény volt újra közönség előtt játszani?
– Hosszú kihagyás után nemrégen Tihanyban adtuk az első koncertünket a zenekarral. A fellépés előtt épp arról beszélgettünk a kollégáimmal, hogy milyen varázslatos lesz ismét hús-vér emberek előtt zenélni és milyen nagyszerű lesz mindezt újra átélni. Így is történt, de igazából nem ez volt a legfontosabb. A hangverseny után már nem is erről a szokatlan élményről diskuráltunk, hanem arról, hogy gyakorlatilag magától értetődő természetességgel játszottunk, úgy, mintha csak pár nap telt volna el a legutolsó koncertünk óta. Azt hiszem, ez mindent elmond.
* Az interjút Kováts Péterrel Szatmári Róbert készítette.
