„Hiszünk továbbá abban, hogy a turizmus nemcsak rombolni, hanem óvni is tud. Megőrizni hagyományokat, felhívni a figyelmet természeti értékeink fontosságára, és ezáltal nagyobb tudatosságra is nevelni vendégeinket.” A Humtour hitvallásából idézzük ezt a mondatot. A turisztikai vállalkozás alapítójával nemcsak a „tourról”, hanem elsősorban a „humról” (vagyis a vállalkozás humánus, humanisztikus, szociológiai és ökológiai) céljairól is beszélgettünk.
– Mitől különleges a Humtour?
– Nálunk a túrák nem csak önmagukért vannak. Például míg a hagyományos túrákon egy hagyományőrző program azt jelenti, hogy a hagyományt megmutatják egy múzeumban vagy egy vezetett túrán, addig nálunk részt tudnak venni ezekben a tevékenységekben, teret biztosítunk arra, hogy kipróbálhassák őket. A természetjárást mással ötvözzük, például gasztronómiával, kultúrával, szociális kérdések feltárásával. Olyan kérdéseket vitatunk meg, hogy mit jelent a tanyasi világ eltűnése, miért (volt) fontos a pásztorkultúra, a hagyományos állattartás. Szeretjük, ha az emberek hozzánk jönnek túrázni, és csapatépítő programokat is szervezünk CSR (Corporate Social Responsibility) szemlélettel, de aki nálunk járt, utána sokszor önállóan is tudja tartani a kapcsolatot: a túrán megismert helyszínre viszi a gyerekeit táborozni, önállóan ott tud tölteni egy hétvégét, tőlük vásárolhat például sajtokat, tanyasi termékeket. Ezáltal egy csomó kapu nyílik meg, a helyi termékeket (egy agyagedényt vagy akár egy tábort) megismerhetik és megszeretik.
– Így fedezzük fel Magyarországot?
– Vegyünk egy példát: a madárexpedíciós túránk a Tisza-tavon kezdődik, a második nap a Borsodi-Mezőségben, mely nagyon speciális helyzetben lévő tájvédelmi övezet, Kis-Hortobágynak is szokták hívni, de kevesen ismerik. Számomra a magyarságot ezek a rejtett szépségek, hagyományok jelentik, a vidéki értékek, a tájak. Nemrég Zalában újítottunk fel egy régi vályogházat, és különleges érzés a falu háromnegyedével napi kapcsolatban lenni. Reggel elmegyek a boltba tejért, aztán lemegyek Marika nénihez megkérdezni, hogy van – este meg átjönnek a srácok, akik segítettek vályogot vetni. Minden közel van, nem úgy, mint itt, a városban. Ez nagyon jó, családias érzés.
– Mondhatjuk, hogy ez az a fajta turizmus, melynek a filozófiája nem a „minél messzebbre”, hanem a „minél mélyebbre”?
– Pontosan. Mielőtt Dél-Amerikába mentem önkénteskedni, előtte itthon egy hátrányos helyzetűeknek fenntartott könyvtárban önkénteskedtem. Meséltem a könyvtárosnak, hova készülök, azt válaszolta: szuper, minden tisztelete, csak minek kell ehhez elmenni Dél-Amerikába? Annyi felfedezésre váró hely van itthon is. De ma már tudom, miért kellett elmennem: ezt a hivatásszemléletet ott tanultam: hogy milyen hatalmas élmény elmenni egy andoki bácsihoz, együtt dolgozni vele, halászokkal füstölni a halakat – és hasonló élmények elérhetőek itthon is, mondjuk krokodilok nélkül, viszont van szöcskeegerünk, szalakótánk, akit meg lehet gyűrűzni, és nem tudom, hány ember ült már kerámiánál, hányan tudják, hányfajta kerámiaszék létezik, a hajtós miért hajtós, és miért van a vizeskancsóban golyó – ezt nálunk mind megtapasztalhatják, kipróbálhatják. A vadászati társaságokkal is együttműködünk. Általában úgy él a fejekben a vad- és erdőgazdálkodás, hogy megöljük az állatokat és kivágjuk a fákat – ez tévhit, és erről is érdemes többet tudni. Egyik túránkon az erdő ökológiájáról lesz előadás, melyet egy környezetmérnök-gombaszakértő-trófeabíráló tart. Utána megyünk szarvasbőgést hallgatni, és egy helyi gazdálkodó csinál nekünk bográcsos vacsorát.
– Üzletileg hogy tud működni a vállalkozás?
– Az 2019-es évünk pozitív volt, 2020 tavaszára tele voltunk csapatépítő programokkal – melyeket aztán törölni kellett. Utána egyre több egyéni túrát írtunk ki, nagyon sikeres programjaink voltak. Most őszre újból bizonytalanság uralkodik, emiatt kevesebben foglalnak előre, kevésbé mennek a csapatépítők, de rendületlenül szervezzük a programokat. Emellett, mivel a vidékfejlesztés is céljaink között szerepel, ilyen jellegű projekteken való részvételen keresztül is tudjuk finanszírozni működésünket. Másfelől karitatív, társadalmi céljaink érdekében anyagi áldozatot is vállalunk, például minden hónapban meghívunk egy családot a BMSZKI Családok Átmeneti Otthonából.
– Ez pontosan mit jelent?
– Nem egyszerű segíteni – de egy integrált közösségi programon részt venni azért jó, hogy ezek az emberek, ezek a családok visszataláljanak a társadalomba, nőjön a kapcsolataik száma, lássanak mást is. Egy túrán 3-4 főt tudunk vendégül látni a fizető résztvevőkön felül, noha a legtöbb család több főből áll ebben az otthonban. Nekünk ennyi fér bele, de bízunk benne, hogy ez is hasznos.
– Kezdettől alapelv volt, hogy társadalmilag hasznos tevékenységet folytassanak?
– Az első végzettségem szociális munkás, és ebben nem találtam az igazán jó és hatékony eszközöket, mindenképp közösségi működést szerettem volna kialakítani. Olyan vállalkozást építettünk ki, ahol egy közösség találkozik valamely társadalmi problémával és annak megoldási lehetőségeivel. A turizmus szerintem ehhez nagyon jó eszköz. Nem vagyok turisztikai szakember, csak azzá váltam. A felelős turizmus másik szektor, mint a hagyományos: mindig abból indulok ki, mi a mi túránknak a szociális hozadéka: a közösségnek, az erdőnek, a helyieknek mit adhatunk. Például nem fogadunk hatvanfős csoportokat, és mindig konzultálunk a helyiekkel.
– Léteznek kevésbé „direkt” szociális túráik is.
– Egy gyógynövény- és gombaismereti túra is hozzájárulás a humánumhoz: az emberek megtudják, mit esznek, mit isznak, és nincs mindig szükség gyógyszerre, ha fáj a fejük, mert lehet gyógynövényteát inni. Mindig biztosítunk étkezést, és mindig a helyiektől kérjük az ebédet – ez alap, ezzel is hozzájárulunk az ő sikerükhöz.
– Melyek a soron következő túrák?
– Szeptember 17-19-én lesz az Őrségi Ízek és mesterségek , szeptember 18-án a Szarvasbőgés és az erdő ökológiája a Vértesben, és szeptember 19-én az Őszi gyógynövények és gombák – Gyógynövény- és gombaismereti túra.