Subicz Gábor zeneszerző, trombitaművész a Modern Art Orchestra tagja hangszerelte nagyzenekarra Karády Katalin legendás dalait az Ópiumkeringő című színházi előadáshoz. A darab ezért is kapta a jazz-sztori alcímet, hiszen egy egészen újszerű hangzásvilágban formálódtak újra ezek dalok. A zeneszerző kifejezettem a Modern Art Orchestra tagjaira írta ezt a különleges tánczenét, hiszen az Ópiumkeringő teljes két órája alatt végig játszik a zenekar. A monodráma címszerepében játszó Pataki Szilvia minden rezdülését követi, sőt kiegészíti és kiterjeszti a zenei kompozíció.
– Mit tudtál Karádyról, mielőtt megkaptad a felkérést, hogy 13 slágerdalát hangszereld meg jazz nagyzenekarra?
– Ismertem Karády dalainak egy részét, hiszen zenészként az ember óhatatlanul találkozik ezekkel a slágerekkel. Előfordult, hogy játszottam, vagy hangszereltem egy-egy híresebb dalt korábban, de nem ástam bele magam jobban, mint amennyire az adott helyzet kívánta.
– Mennyire vannak ezek a dalok közel a jazz világához?
– Amikor ezek a dalok születtek, akkor Magyarországon, de az egész világon még teljesen mást értettek az alatt, hogy jazz. A tánczene és a szórakozó zene sokkal jobban összefonódott jazz-zel. A jazzban használatos hangszerek is jelen voltak a táncdalokban, az egész közeg és hangzásvilág nagyon hasonlított. Közelebb volt a popkultúrához ez a fajta muzsika. Karády dalai nem jazz dalok, hanem táncdalok, és mégis zsigeri szinten ott van bennük a jazz.
– Mit volt az első gondolatod, mikor Lengyel Ferenc felkért erre a feladatra, hogy Karády slágerekből írjatok egy közös darabot, amiben egy jazz nagyzenekar is élőben játszik?
– Nagyon-nagyon örültem neki, hiszen Lengyel Ferivel dolgoztunk már korábban is együtt, a Curtiz című nagyjátékfilm zenéjén, amit a Modern Art Orchestrával rögzítettünk. Azt a feladatot is nagyon élveztem, mert elképesztő izgalmas volt kikutatni, hogy hogyan lehet egy ilyen jazz nagyzenekart arra készteti, hogy filmzenét vagy filmes elemekkel tarkított zenét játsszon. Így amikor elkezdtünk Ferivel arról beszélgetni, hogy ez egy olyan színház lesz, ahol gyakorlatilag a zene teremti meg azt, hogy kicsit filmszerű legyen, akkor úgy éreztem, hogy ezt a korábban elindított vonalat visszük tovább. Nagyon különleges élmény volt a Modern Art Orchestraval színházi közegben dolgozni, és azt hiszem, hogy ezt a darabot csak velük lehet eljátszani. Mert ez nem egy olyan darab lett, ahol pontosan le van írva, hogy itt egy A-t, itt pedig egy Fiszt kell játszani, sokkal több benne az interakció a színésszel, a hangszereknek egymással, amiből izgalmas és egyszeri helyzetek alakulnak ki az előadás közben. A zenekar tagjaként pontosan tudtam, hogy ki fogja játszani az adott szólamokat, mindenkit nagyon jól ismerek a zenekarban, így még könnyebb volt számukra zenét írni. De végül nagyon sok zenei rész inkább szöveges instrukciók és együtt gondolkozások alapján született meg. Izgalmas volt felfedezni az anyag karádyságát is, és közben a Modern Art Orchestrának ezt az oldalát is megismerni és bejárni velük ezt az utat a darab megszületéséig.
– Az Ópiumkeringő koncert vagy színházi előadás? A zenészek szempontjából hogyan határoznád meg?
– Olyan, mintha filmzenét játszanánk színházban és olyan, mintha a Karády dalok ennek a filmnek a zenéi lennének. Egyáltalán nem színházi zenét játszunk, hiszen annak sokszor a darabokban konkrét funkciója van, amikor éppen történik valami, jönnek-mennek a szereplők vagy átalakul a színpad. Ilyen itt nincs. Sokkal inkább hangulatfestő, ábrázoló, szinte megtestesítő funkciója van a zenének, amivel szerves részévé válik a történetnek.
– Az első pillanattól az utolsóig szól a zene, egyetlen perc csend sincs a színpadon. Ennek a két órának minden hangja meg van írva?
– Jazz zenészekről van szó, akik rendkívül jól improvizálnak, az egész életüket ezzel töltik, és örülnek is, ha ennek teret ad a zeneszerző, úgyhogy ezt a lehetőséget kiaknáztuk a darab megvalósítása során. Nagyon sok része le van kottázva és sok részét úgy írtam meg, hogy adtam néhány hangot és az alapján, illetve a szöveges rendezői instrukciók alapján szólalnak meg a hangszerek. És hála az égnek elég sokszor játszottuk az Ópimkeringőt ahhoz, hogy már a megírt részeket is olyan szinten magáévá tette ez a 18 zenész, hogy már nem egészen az történik mindig, amit leírtam. Életre kelt az anyag, és ennél nagyobb boldogság zeneszerzőként nincsen szerintem.
Az Ópiumkeringő – jazz-sztori Karády Katalin életéről című előadást november 27-én egyetlen alakalommal tűzi műsorára a MOM Kult a Zsidó Művészeti Napok keretében.