Szilágyi Enikőt a Nine című musical-ben Liliane Le Fleurként ismerte meg a Budapesti Operettszínház közönsége. A színművésznővel hamarosan új műfajban is találkozhatnak: első operettszerepére, a Mágnás Miska nagymamájára, Zsorzsi tantira készül.
– Az operettnek és a musicalnek milyen helye volt (lehetett) az erdélyi magyar és a román színházakban?
– Sikeres műfaj az operett, az volt Erdélyben is és Bukarestben is Romániában, de közel sem örvendett, örvend akkora népszerűségnek, mint Magyarországon. Értékes és sikeres műfajjá viszont csak akkor válhat, ha értő, elemző, igényes, jó rendezők és érthetően éneklő, beszélni is tudó énekesek adják elő. A musical viszont nagyon ritkán került színpadra abban az időszakban, amikor még ott éltem a 50-es évektől a 90-es évekig.
– Önt mint az egyik leghitelesebb sanzonelőadót ismerjük. Mi fogta meg ebben az igen nehéz műfajban – hiszen egyedül van a zongorával, és néhány percbe kell sűrítenie mély emberi történeteket, nagy emberi drámákat?
– Azaz hárman vagyunk a színpadon, a zongorista a zongora és én. A sanzon a dal, amely mint a vers, a költemény, sűrítve, többnyire drámai történeteket mond el, társadalomkritika, élethelyzetek, életképek villanásai. A sanzonéneklés önkifejezésem egyik formája a szakmámon belül. A rengeteg drámai szerep mellett jó volt kipróbálnom magam a sanzon világában is.
– Mi a titka a hiteles tolmácsolásnak?
– A hiteles tolmácsolásnak a hiteles előadásmód a titka. Én ezt gondolom.
– Nem tipikus musical a Nine. A sanzonokban szerzett tapasztalat – a musical inkább zártnak nevezhető jelenetei miatt, illetve a sanzonokra jellemző sűrítésből és a stílusból következően – segítségére volt?
– A színészi tapasztalatom segített elsősorban a musicalműfajban. Életem első musicalszerepe Liliane Le Fleur a Nine-ban, remélem nem az utolsó. Nagyon szeretem ezt az előadást, és alig várom, hogy februártól újra játszhassam.
– Honnan, milyen érzésekből és karakterjegyekből fogalmazta meg Liliane Le Fleur-t? Mennyire volt nehéz kulcsot találni hozzá?
– Az írott anyag, a rendezői elképzelés és a saját egyéniségem, amiből született a szerep, ezek voltak az elengedhetetlen munkaeszközök.
– Balázs Zoltán rendezői módszere nem csupán zenés színpadokon különleges. Ön úgy fogalmazott egy interjúban: „Szellemi, lelki és fizikai öröm volt a Zolival való munka.” Mi volt az a plusz, az a más, amitől azzá tudott válni?
– Balázs Zolinak nemcsak a rendezői felkészültsége volt meglepő, hanem a színészvezetése, a legapróbb részletekre való odafigyelése, fáradhatatlan munkabírása, igényessége, szeretete, türelme a társulat iránt. Merem állítani, hogy ez az előadás Londonban, Berlinben és New Yorkban is sikeres lenne. Magyarországon pedig egyedülálló ritkaság.
– A Nine-ban a rendelkezésére állt a teljes próbafolyamat. Amikor beáll egy előadásba – és ebben az évadban három további produkcióban is láthatják a nézők –, mennyire tudja magára alakítani a figurát, vagy teljes mértékben alkalmazkodni kell a már lefektetett „játékszabályokhoz”?
– Amikor egy létező előadásban kell szerepet átvenni, akkor alkalmazkodni kell a már megteremtett játékszabályokhoz, de az egyéniség, a szerepen belül nagyon is szóhoz tud jutni, érvényesül. Soha nem játszottam még operettben, itt az ideje, hogy ezt a műfajt is kipróbáljam.
– Mit gondol, mennyire lepődnek meg azok, akik önt drámai színésznőként, versek, sanzonok előadójaként, Trianonról és Jászai Mariról önálló estet készítő művészként ismerik, és a Mágnás Miska Zsorzsi nagymamájaként látják majd komédiázni?
– Zsorzsi tanti, a nagymama kitűnő szerep, színészt igénylő. Remélem sikerül eljátszanom majd, nem csak a komikumát, hanem a drámáját is ennek a tisztánlátó, jól ítélkező, szeretetéhes idős asszonynak. Nem szeretem a kategorizálást, ma már sok mindent kell tudni eljátszani, elénekelni a színésznek. A nézők csak lepődjenek meg, ez is hozzátartozik a színházhoz.
– Mit jelent önnek a Budapesti Operettszínházban játszani?
– Az Operettszínház főigazgatójának, Kiss-B. Atillának a meghívása megtiszteltetés volt számomra. Legendás zeneszerzők írtak szebbnél szebb zenéket ennek a színháznak, és nagyszerű énekesek, színészek léptek fel ezen a csodálatos színpadon. Fontos, hogy értékteremtő, értékmegőrző, Thália oltára legyen és maradjon az Operettszínház.
